Volt egyszer egy beatkorszak

Nyakkendőben, kulturáltan szórakozni - interjú Aradszky Lászlóval

2016. november 16. - beatkorSzaki

 

aradszky_1.jpg

Aradszky László táncdalénekest olyan népszerű zeneszerzők és szövegírók halmozták el slágerekkel, mint Dobos Attila, Lovas Róbert, Fényes Szabolcs, Szenes Iván és S. Nagy István. 1963-ban Aradszky a Magyar Rádió Tessék választani! című versenyén megosztott első helyet szerzett a Még ide-oda húz a szív című dallal, 1966-ban pedig megnyerte a Magyar Rádió Made In Hungary című dalversenyét, az Isten véled édes Piroskám című slágerrel és az ország egyik legnépszerűbb sztárja lett.

Tóth Eszter Zsófia:
A Budai Ifjúsági Parkról milyen emlékeket őriz?

Aradszky László:
Az Ifjúsági Park is egy meghatározó helyszín volt, hiszen amikor megnyílt, fantasztikus népszerűségnek örvendett a fiatalok körében. Nagyon szigorúan vették a nyakkendő viselését. Rajnák Laci, a főnök fantasztikus krapek volt, olyan fegyelmet tartott, hogy ilyet munkatáborban sem lehetett látni. Kiadta a jelszót, hogy szórakozzon mindenki, de csak kulturáltan. Nagy élményt jelentett ott fellépni, hiszen szinte nem is volt különbség a hétköznap és a hétvége között, mert mindig tele volt a Park csinos lányokkal és tomboló fiatalokkal. A mi dalaink ugyanolyan sikert arattak, mint aztán később az egyre jobban teret kapó beates bandáké. Akkor így neveztük Zoránékat, meg a többieket, hogy a beates bandák. Voltak ott kemény magú rajongótáborral rendelkező zenekarok is természetesen. Öt-hat évig nem volt olyan hét, hogy ne hívtak volna fellépni. Ennek azért volt óriási jelentősége számunkra a siker mellett, mert olyan muzsikusok is kísértek, ami ritkaságszámba ment. A Bergendy zenekarral, az Expressz együttessel, vagy a Kék Csillaggal fellépni azt jelentette, hogy a hangzás frenetikus volt. Mi, énekesek nem voltunk hozzászokva ehhez.

Tóth Eszter Zsófia:
Azt követően, hogy Rajnákot leváltották, már nem lépett fel olyan gyakran?

Aradszky László:
Akkor már nem. A mi korszakunk a hatvanas évek végéig tartott a Parkban. És szívesen léptem fel az Ifipark téliesített változatában, a Dália Presszóban is. 1963 szilveszterén például Bergendy Pistáék kísértek a Dáliában.

Tóth Eszter Zsófia:
Beszéljünk a lemezeiről. Az összes a Hungarotonnál jelent meg?

aradszky2.jpg

Aradszky László:
Minden Hungaroton-kiadvány, egészen a mostani periódusig. Az első három kislemez a legértékesebb, mert az a hőskort jelenti. Azt követően tizenhat évig félreraktak és nem jelenhetett meg lemezem. Pedig hát én énekeltem az első aranylemezt az országban, meg a másodikat is. Azért nem lett mesterhármas, mert – viccesen ezt így mesélem mindig – Harangozó Terike közém ékelődött. Az övé lett a harmadik, nekem meg az Ügyetlen csókkal a negyedik jutott. Utána aztán volt még aranylemezem, de az már nagylemez.

Tóth Eszter Zsófia:
Nehéz lehetett lelkileg feldolgozni ezt a mellőzöttséget.

Aradszky László:
Nehéz volt, ráadásul akkoriban érkezett az első torontói ajánlatom. Nagyon érdekes, hogy a Jóisten azért fogta a kezemet, még ha ott el is engedhette egy pillanatra. Hiszen tizenhat év mára már csak múló pillanat.

Tóth Eszter Zsófia:
Mi történt ön és Erdős Péter között?

Aradszky László:
Erdős irodájában ültem és a popcézár elkezdte magyarázni, hogy kinek kellek én. Mondom, tudod, kinek magyarázz, majd felálltam, kimentem és puff, rácsaptam az ajtót, de ha nem csapom rá, akkor is ez történik. Mint ahogy később kiderült, nemcsak én voltam így, hanem hadd ne soroljam, még hányan. Úgy van jól, ahogy van. Rá két-három napra valahol Fejér megyében léptünk fel, és odajött hozzám egy úr, szuper elegáns, egy nagyon csinos feleséggel, bemutatkozik, ő dr. Vadász Torontóból. Doktor, mert praktizál és van egy étterme a Bloom Streeten és szeretne engem meghívni oda. Akkor még bennem volt az Erdős-affér élménye, még hallottam is magamban a becsapódó ajtót, tudtam, hogy ebből sok jó nem sülhet ki. Előadás után Vadász doktorék felvittek a kocsijukkal Pestre és még akkor beültünk egy bárba és ott szépen lezongoráztuk az egész történetet, majd utána minden ment a maga útján, azt követően még körülbelül tizenkétszer mentem ki Kanadába és Amerikába. A magyar sajtó úgy értelmezte mostanában, hogy tíz évig külföldön éltem. Ez persze nem így volt, mindig csak szerződésben jártam kint, vagy turnéban.

Fotók: Fortepan/Nagy Gyula.

Készítette: Tóth Eszter Zsófia.

A teljes interjú szövege itt olvasható.

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr6811934663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása