Németh Lehel 1932. június 7-én született Csíkszentkirályon, Székelyföldön. A jó svádájú táncdalénekes élettörténete cseppet sem volt szokványos. 1944-ben menekült Miskolcra, édesanyjával egyetemben. A világégés miatt a megélhetés nem volt egyszerű a hátországban. A zenész innovatív módon próbálta meg kihozni a lehetőségeiből a legjobbat: amerikai és szovjet autóroncsokból készített szerszámokat, ezek eladásából tartotta el magát és családját.  Az ezt követő időszak sem volt kevésbé kalandos számára: a fővárosba kerülve nehéz fizikai munkát végzett, volt szénhordó, de segédmunkás is. Sőt, alkatának köszönhetően a Képzőművészeti Főiskola rajzmodelljeként is dolgozott.

Életében a változást az hozta meg, hogy 1949-ben a kelenföldi Beloiannisz Híradástechnikai Gyárba került, ahol két évre rá megkezdődött a szocialista munkásverseny, amelyben Németh Lehel igazi sztahanovistaként remekelt. Habár hivatalosan nem vehetett volna részt a megmérettetésben, hiszen nem volt tagja a DISZ-nek (a Kommunista Ifjúsági Szövetség akkori megfelelőjének), de szorgalma és sportsikerei miatt mentesítették a szabály alól. Ennek az időszaknak számos relikvia, kitüntetés őrzi emlékét. Ezek – többek között – arra is jók voltak, hogy a fiatal, helyes fiú minél több lányszívet meghódíthasson.

Zenei karrierje is a gyárból indult, Németh Marika énekesnő ugyanis itt fedezte fel. 1957-ben Németh Lehel már a televízió első szilveszteri műsorában szerepelt. Az 1964-es esztendőig töretlen siker jellemezte útját. Ebben az évben azonban a Központi Bizottság felfigyelt rá, ugyanis az előadó a jobb minőségű szórakoztatás érdekében nyugati mikrofonokat és egyéb zenei eszközöket rendelt Ausztriából. Ezzel a Központi Bizottság feketelistájára került, egy évre eltiltották a világot jelentő deszkáktól. Helyzetét az sem segítette, hogy esténként bérbe adta kollégáinak a berendezéseket, azaz, ahogy a rendszer látta és láttatta: kapitalista módszerekkel tevékenykedett.

Németh ellehetetlenítése után artistának szegődött, majd első ausztriai fellépésekor Kanadába emigrált, ahol ismét hírt adott kísérletező tehetségéről: saját maga alkotta szivacsgyártó gépe óriási innovációnak számított. Eközben Magyarországon dalai – amelyek közül a legismertebbek a Kicsit szomorkás, a Lehet, hogy szép nem vagyok és a Reszket a Hold –, tiltólistára kerültek. 1991-ben tért vissza hazánkba, s folytatta, amit külföldön elkezdett: nemzetközi hírű szivacsgyárat alapított. Azonban a zenéhez is visszatalált egy időre, két lemezt is kiadott, Legendák és Merre jártál tegnap este címmel.

Németh Lehel 2005. január 5-én távozott az élők sorából. Nevét olyan művészekkel emlegették együtt, mint Honthy Hanna. Dalai számos formában ismertek, gondoljuk csak a Kicsit szomorkás című nóta Kispál és a Borz-féle feldolgozására. A zenész története magában hordozza a Kádár-korszak visszásságát: felemelték, majd elbuktatták.

Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal.

Szerző: Murzsa Tímea

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.