Szervánszky Attila a Blue Jeans zenekar tagjaként, 1964-ben

Az 1964 januárjában alakult Blue Jeans alapítói között volt Doleviczényi Miklós billentyűs és Imre Attila szólógitáros – később mindketten a Kexben folytatták –, a basszusgitáros Jeney Ferenc, aki később a Premier tagja lett, Szervánszky Attila ritmusgitáros, valamint Bíró Sándor dobos.

A Blue Jeans egyfajta beatkorszakbeli „preszupergroup” volt tehát, amit tovább tetézett, hogy 1964 márciusában csatlakozott a zenekarhoz Danyi Attila (később Scampolo és Atlantis) is ritmusgitáron, ezen túlmenően vendégénekesként Csomós Péter, a későbbi Hungaria sztárja is gyakran fellépett velük.

1964-ben még nem dőlt el, hogyan is nevezzék az akkor elérhetetlen nyugati luxuscikknek számító, az ’56-os disszidensek által csomagokban már haza-haza küldözgetett farmert. Ekkoriban elfogadott volt a cowboynadrág kifejezés, de az idősebb generáció a cájgnadrágot is használta. A zenekar tagjai a névválasztás során végül az angol kifejezés mellett döntöttek, nem kis részben azért, mert akkoriban az angol Swinging Blue Jeans nevű zenekar is menőnek számított.

Az együttes – nevének megfelelően – farmernadrágban játszott, ami egyfelől komoly lázadásnak, másrészt viszont roppantmód előremutatónak számított egy olyan korban, amikor a zenekaroknak jólfésülten, egyenöltönyben volt kötelező színpadra lépni.

Az Apáczai Csere János utcában, a mai Marriott Hotelnél (ahol akkor a Duna szálló állt), a 43-as Építőipari Vállalat klubhelyiségében kaptak állandó fellépési lehetőséget, a bulikon a Searchers, a Kinks, a Rolling Stones és a Beatles dalait játszották. 1964 őszén a Scampolo került a helyükre, a Blue Jeans pedig a Csili Művelődési Házban folytatta. Az ugyancsak a Csiliben fellépő Kon-Tiki zenekar Jeneyt, Imre Attilát és Danyit is átcsábította, ezzel a Csiliben ugyan tovább szólt a beat, a Blue Jeans zenekar azonban megszűnt.

Fotó: Passzio.hu.

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.