A perzselő forróságban megpróbálunk egy kis ízelítőt adni abból, milyennek is látta a nyarat anno a táncdalénekes, a disco-királynő, az alternatív, a rock’n’roller és a punk. A dalok nagy része kultikus sláger, ami pedig biztosan kiderül a válogatásból, az az, hogy nekünk, magyaroknak a Balaton a riviéra. Fogadjátok szeretettel – a hőségriadóra való tekintettel – a nyári túlélő-csomagunkat:

Felföldi Anikó – Németh Lehel: Nekem a Balaton a riviéra (1961)

Németh Lehel táncdalénekes és Felföldi Anikó színésznő ikonikus dala S. Nagy István szövegével tökéletesen összefoglalja a magyar szocializmus nyarait: a kötelező balatoni nyaralásokat a szolgálati üdülőkben, s a napozást a saját bejáratú tengerünknél. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk! Azonban a számot – főképpen a következő sorait – ironikusan is lehet értelmezni: „Sohasem kergetek én délibábot, / józanul járok, nem álmodom. / Utazni szeretek, de majd kibírom,  / ha nem lesz farmom Vadnyugaton.” S. Nagy a „Vadnyugat” mellett egyéb popkulturális utalásokat is beépít a szövegbe, remekül bemutatva, hogy a kor emberei elsősorban a filmvásznon keresztül szagolhattak bele a hanyatló nyugat ópiumába („Mert a Lollobrigida és a Sophia Loren, meg a Marina Vlady nekem te vagy!”).

Neoton Família: Vándorének (Szép nyári nap) (1979)

A Neoton Família dala az utazás toposzát eleveníti fel: „Sokan vándorolnak úgy, mint én”. A nyári hétvége eltér a hétköznapoktól, ekkor bármi megtörténhet. Ahogy a farmeres-csizmás srácok nekiindulnak az útnak, az a hippi-életérzés esszenciája. Aztán persze megint hétfő lesz, s minden megy tovább, a gyárak ismét termelni kezdenek. A dal ihletésére egy musical is készült 2009-ben, az Operett Színház és a Pentaton közös produkciójaként, Szép nyári nap címmel. A történet egy középiskolás építőtáborban játszódik, s az előadás dalait a Neoton nagy slágereiből (például a Don Quijote, Ha szombat este táncol, Kétszázhúsz felett, Pago Pago, Santa Maria, Tini dal és a már említett Vándorének) válogatták össze.

KFT: Balatoni nyár (1986)

A KFT dala másfajta viszonyulást mutat meg a legmelegebb évszakhoz. A melankolikus számban a nyár már elmúlt, a lírai én visszavágyódik a kék ég alá, a hullámzó, balatoni partokra. Az évszak-toposz a szerelemmel kapcsolódik össze, azonban az ironikus hangvétel felfedi ennek klisé voltát: „Ültünk a mólón és néztük, / hogy járja a táncát a vízen a fény. / Élveztük, mennyire jó ez a sablonos helyzet.” Itt már a szerelem sem az igazi, a kék szemű lány nem jön el a tihanyi révhez szervezett találkozóra, egy másik emlék pedig arról szól, hogy a lírai én egy nyári légyott miatt megcsalja a feleségét. A dal, melyet Bornai Tibor jegyez – s melynek zenéjét eredetileg Hazel O’Connor énekesnőnek írta, akit a banda kísért a nyolcvanas években a művész magyarországi látogatásakor –, a Siker, pénz, nők, csillogás című lemezen jelent meg, s remekül rímel a nyolcvanas évek illúzióvesztett közérzetére.

Dolly Roll: Egy-két-hár’ – Miénk a nyár! (1987)

Érdemes összevetni a Dolly Roll slágerét a KFT dalával, mely alig egy évvel korábban keletkezett. Míg a KFT az illúzióvesztettséget énekli meg, addig a Dolly Roll a Fenyő Miklós által megálmodott magyar rock’n’roll–rockabilly szórakozással teli, ideális világát idézi fel. A zenekarra jellemző, vidám hangulatú szám a nyarat a zenével, tánccal, bulival azonosítja. A szöveg elején megjelenik a tél, azonban szerencsére újból eljön a szabadság, mely bárcsak sohasem érne véget! „Anno, amikor még picike lányok voltunk, ezt az albumot (kazettát) hallgattuk a zöld Daciánkban, amikor mentünk a Balcsira nyaralni.” – olvashatjuk az egyik rajongó kommentjét a dalról. S valóban, a Dolly Roll slágere egy hedonista, gondtalan nyári szerzemény, amely tökéletes arra, ha el akarjuk felejteni a mindennapok egyhangúságát.

Beatrice: Pancsoló kislány (1991)             

A dal eredetije egy Kovács Eszti nevű nevű kislányhoz kötődik, aki a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagja volt. 1959-ben, tízéves korában énekelte fel a számot a Rádióban, később ki is adták a Pancsoló kislányt, óriási sikerrel. A Beatrice a kilencvenes évek elején nyúlt a dalhoz, megfűszerezve azt egy erős punkos attitűddel. Nagy Feró karcos hangja, és a bajszos zenekari tagok pancsolása a vízben minden, csak nem idilli. Természetesen a feldolgozás gesztusa egy – a bandára nagyon is jellemző – geg, mely nem is olyan apró fricskát mutat a tökéletesnek bemutatott balatoni nyárnak.

Szerző: Murzsa Tímea

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.