Mini – pici név, óriási zenekar

2017. augusztus 12. - beatkorSzaki

mini_76.jpg

Hozzánk 1969-ben ért ide a Szerelem Nyara. Forró éjszakák a badacsonyi bazaltoszlopoknál, ahol a finom helyi boroktól és egymástól megrészegült magyar hippik csoportosan élvezték, hogy fiatalok. Nem háborúztak, hanem szeretkeztek. Sokat. Szabadon. Legalább itt. Naponta négy-ötszázan zarándokoltak Badacsonyba, a Tátika Presszóba, hiszen ott játszott a Mini. Varázslatos esték, mámoros éjszakák. A karmester Török Ádám volt.

Egy évvel korábban Budapesten, az Arany János Gimnáziumban Török Ádám Czipó Tiborral bandát alapított. Ádám addigra már túljutott a Dogs együttesen, aztán bevette a csapatba gyermekkori barátját, Závodi Jánost, majd csatlakozott Kiss Zoltán és Dobos „Doxa” Sándor, így jött létre a Mini őse. Egy korabeli olajkályha-típus, a Mini Calor tévés reklámfilmjében statisztáltak, innen adódott a névötlet.

A következő évben felpörögtek az események: a zenekar az NDK-ba utazott rövid turnéra, Török Ádám ott vásárolta az első blockflőtéjét, megnyerték a Budai Diáknapok rendezvényt a MOM-ban, ennek eredményeképp meghívást kaptak a Bem rakpart 6. alatt működő 1. kerületi művelődési ház helyi zenekarának posztjára. Alakul a történet.

1969-ben a badacsonyi nyár végén Radics Béla hívta őket a Budai Ifjúsági Parkba a Sakk-Matt elé játszani, követte őket a hippi-hadsereg is, tomboló siker, aztán ősztől átköltöztek a Bem rakpartra, és maradtak is folyamatosan a hazai progresszív rock és a jazz rock fellegvárában 1983-ig.

mini_1.jpg

A Mini a Bem Rockparton

1970-ben a Mini játszott először a Tabánban, majd a Budai Ifjúsági Parkban a P. Mobillal 1974. május 8. és 1978. szeptember 5. között, a legendás keddeken.

A blockflőtéről Ádám 1970-ben tért át a fuvolára, ami mára már szinte a testrésze lett, annyira összetartoznak.

A következő évben a csapat teljesen átalakult: Török Ádám lett a befutója annak a versenynek, amelynek győztese „vihette” az üstökösként berobbant zseniális tehetségű, fiatal orgona-virtuóz Papp Gyulát zenekari tagnak. Gyula már kisiskolásként megnyert egy Bartók Béla zongoraversenyt, aztán a konzervatóriumban edzette tovább nem mindennapi képességeit a zeneszerzés, a hangszerelés és a hangszeres tudás területén. Nagy István basszusgitárossal és Németh „Nemecsek” Tamás dobossal elkészítettek egy nagylemeznyi anyagot, ám a Hanglemezgyár csupán három kislemez kiadására adott lehetőséget. Még súlyosabb bűncselekmény, hogy a Bartók-átiratuk felvételét ifjabb Bartók Béla letöröltette. A Mini 1971-73 között megalkotta (a Syrius mellett) a magyar progresszív rockzene legkiemelkedőbb lemezanyagát. (Más kérdés, hogy a Syriusnak Ausztráliáig kellett futnia ahhoz, hogy a lemezük megjelenhessen, a Mini abban a korszakban született felvételeit pedig 2008-ban gyűjtötte össze és jelentette meg nagylemezen, korlátozott példányszámban egy egyszemélyes magánkiadó Szent Embere, Fruit Pebbless címen.)

mini_72.jpg

Hogy a zenekar nem lett sikeresebb abban a periódusban, az magának Török Ádámnak is köszönhető, mert – saját elmondása szerint – abban az időszakban jobban érdekelte a manökencsajok tömeges fogyasztása, mint a zenekar menedzselése. Rengeteg tagcsere következett a zenekar életében és a stílus is megváltozott: a progresszív rockot a jazz rock váltotta fel. 1977-re stabilizálódott a felállás, Németh Károly, Németh Alajos és Balogh Jenő muzsikáltak Ádám mellett. Dr. Erdős Péter 1978-ig nem engedte, hogy a Mininek nagylemeze jelenhessen meg, mert szerinte Török Ádám volt Magyarország hippivezére. Érdekes, hogy a kor hard rock rajongó csöves nemzedéke is a vállára emelte a Minit, tömegesen jártak a koncertjeikre, pedig a zenéjük kristálytiszta jazz rock volt akkorra már. Első nagylemezük kiérlelt produkció, virtuóz zenei megoldásokkal, méltó tasakban: Gross Arnold grafikusművész gyönyörű alkotása. Aztán ismét megkezdődött a vándorlások kora: Németh Alajost Kunu László váltotta, így készült az Úton a Föld felé (1979) című második nagylemezük (Török Ádámot nagyon vonzotta a sci-fi világa akkoriban). Legendás korszakukat a harmadik stúdiólemezük, a Dzsungel (1983) zárta le. Ezt követően Török Ádám szólóban és több zenekarban is játszott. A Mini 1993-ban a Budapest Sportcsarnokban tért vissza, azóta is jelen van Ádám más formációi mellett, amelyek közül a Mini Acoustic World: Bartók On Rock című műsora az utóbbi évek legjelentősebb hazai zenei kísérlete egy akusztikus rockzenekar és egy női vonósnégyes házasításával.

Augusztus 12-én a Mini ismét a P. Mobil társaságában lép fel a világ talán leggyönyörűbb koncerthelyszínén, a Várkert Bazárban. Mindenkit vár Török Ádám, Németh Károly, Nagy István és Tóth „Diza” Dénes.

Fotól: Infovilág, Fortepan/Urbán Tamás.

Szerző: Rozsonits Tamás

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

http://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr312741052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.