Radics Béla második otthona – Radnóti Miklós Művelődési Ház

2017. december 03. - beatkorSzaki

radnoti_00.jpg

Az 1963-ban megnyitott Radnóti Miklós Művelődési Ház épületét eleinte pártközpontnak szánták, s a korai években a Csillagtelep Klub nevet viselte, hiszen Csepel-Csillagtelep területén található. Éppen ezért volt rá annyira jellemző az akkoriban átalakuló kerület Janus-arcúsága: egyszerre kellett kiszolgálnia a kertes házak lakóit és az újonnan épített panelekbe költözőket. Előbbi csoportba főként Csepel-Királyerdő lakossága tartozott, akiknek ekkor még nem volt saját kultúrközpontjuk (a Rideg Sándor Művelődési Házat majd csak a hetvenes években adják át).

Így a hely egyszerre funkcionált falusi jellegű művelődési otthonként és ifjúsági házként. Csepelen különösen magas volt a „csellengők” száma, s sok volt a nevelőszülőknél élő gyermek is. Annak érdekében, hogy megfogják őket, műszaki diákklubokat működtettek, s beatzenekarokat invitáltak meg fellépésre – bevételük fele ezekből a koncertekből származott.

Azonban nagyon nehéz volt kiszolgálniuk a csepeli lakosságot. Ennek két fő oka volt: az egyik, hogy az újonnan felújított Csepeli Munkásotthon elszipkázta az embereket, mert jobban felszerelt volt. A másik, hogy a Radnóti Miklós Művelődési Ház épülete igencsak szűkösnek bizonyult: egy nagyterem, két klubhelyiség, egy szakköri szoba és két iroda alkotta. Nem fért be sok érdeklődő, így a fiatalok rendszeresen belógtak a lapos tetejű művelődési házba a villámhárítón keresztül. A termekben kora reggeltől estig folyamatosan váltották egymást a klubok. Itt működött a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár egy tagfiókja is, ahol egyedülálló módon már az ötvenes évek végén szerveződött egy ifjúsági klub. A források pedig sokfelé szaladtak szét: a Ház alá tartozott az újonnan nyílt Csepeli Ifjúsági Park, a Csepeli Galéria és a Királyerdei Ifjúsági Klub, s a Jedlik Ányos Gimnázium pincéjében lévő diákklub is – ezt jelzi az összevont név is: a Radnótit a XXI. Kerületi Tanács Művelődési Központjává keresztelték át pár évvel a nyitás után.

Azonban minden nehézség ellenére is sok unikális kezdeményezés köthető ide: az újságírók- és a rövidfilmesek fóruma, de az első egyedülállók klubja is, ahova az összes többi kerületből érkeztek résztvevők. Emellett képző- és iparművészeti kör, film- és fotószakkör, MHSZ rádiós klub is működött is. Sőt, egy Utcaszínház nevezetű kísérleti projekt is, mely az agitatív politikai színházat keverte a Comedia Dell’Artéval. A különleges projekt működése Bálinth Lehelnek köszönhető, aki a CSILI munkatársa volt, s utána ide került vezetőnek. Nyitott szellemisége miatt „Csepel rocknagypapájaként” is emlegetik. Jól mutatja a következő történet, hogy mennyire necces volt az említett performereket befogadni: „[A] szobornál tartottak a vietnami háborúról jelmezekben egy performance-ot. Besminkeltek sebesültnek, halottnak, tőkésnek, katonának, szurony roham. Hát az öregek jöttek ki a gyárból, mentek rögtön a pártbizottságra, ott munkásőrök tartottak ügyeletet minden nap. És elkezdték, hogy a Lenin szobornál tüntetés van. Kínozzák a kommunistákat.” De Bálinth nemcsak a színházat, hanem a rockzenekarokat is támogatta. Radics Béla tizennégy éven keresztül lépett fel itt, ma egy emlékfal is tanúskodik erről a házban. Bálinth a CSILI-ben látta őt először, egy kerületi Ki Mit Tud?-on. A Sakk-Mattot pedig Elekes Zoltán ajánlotta a figyelmébe, s a Művelődési Ház vezetője meg is hívta őket Csepelre egy Bem rakparti koncert után. Az évek során állandó konfliktus volt Radics és a rendőrség között: „Akinek a füle piszkos, abból lesz a rendőrbiztos, hej, diridongó”, „Megjöttek a fakabátok, gyertek művelődni” – hangzott a rendszeres zrika Radics koncertjein a rend őrei felé. A gitáros által került egyébként ide Deák Bill Gyula, Hobo és a későbbiekben a Rákfogó is. De koncertezett itt a hatvanas években az Illés és a Mini, később pedig a Kex és a Syrius is, azonban velük a közönség nem igazán pendült egy húron, ide ugyanis főleg a csöves kultúra képviselői jártak – a korabeli csepeli sajtó legnagyobb csalódására.

radics_bela.jpg

Bálinth találta ki a Martos Flóra téli Ifjúsági Klub ötletét is, mely egy kihelyezett terem volt amivel kibővítették a szűkös intézményt. A Martos egy masszív káposztaszagú ebédlőhelyiség volt, melyet függönyökkel láttak el annak érdekében, hogy kicsit otthonosabb legyen. Az Omega is kilátogatott egyszer ide a Pártbizottság kérésére. A Csepeli Gyárból verbuválódott rendezők alig akarták beengedni Meckyt farmernadrágja és hosszú lobonca miatt.

Bálinth Lehel 1984-ben jött el a Művelődési Háztól, amikor is a Csepeli Ifiparkot és a Parkmozit bezárták. A kultúrközpont fénykora egyértelműen az ő regnálásához köthető. Ma már a szervezők kevésbé helyezik a hangsúlyt a zenei koncertekre, főleg gyermekfoglalkoztatásokat, szakképzéseket és táncházakat tartanak.

Fotó: Csepel.info, Rocknemzedék.

Szerző: Murzsa Tímea

Az anekdoták és az idézet Bálint Csaba Bálinth Lehellel készített, 2016-os interjújából származnak. Sajnos azóta Bálinth Lehel elhunyt.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

http://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr6313114536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.