Bosch Klub

2016. november 17. - beatkorSzaki

boschklub.jpg

Az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának kultúrotthona, azaz a Bosch Klub az angyalföldi Balzac utca 5-7-ben működött és a hatvanas évek első felében számított igazán jelentősnek. Kis hely volt, főleg kezdő bandák koptatták itt a színpadot, de annál félelmetesebb volt a híre. Angyalföldi, újpesti vagányok jártak ide zenét hallgatni, csajozni és pofozkodni. A korai, fél-amatőr beatkorszakban történelmi jelentőségre tett szert.

A Bosch Klub volt a Sankó zenekar törzshelye. Itt találkozott először a zenekarvezető Sankó László és a későbbi gitárkirály, Radics Béla. „Egyik este egy régi jó haverom bemutatott egy szerény, szimpatikus srácot. Kérte, hallgassam meg, milyen marha jól gitározik. Radics Bélának hívták. Akkor elengedhetetlen követelmény volt a Spotnicks együttestől a Narancsvirág című opus. Még aznap este »lezsűriztem« Bélát, és valóban rendkívül tehetségesnek bizonyult. A zenekar tagja lett” – idézte fel Sankó.

A Sankó mellett zenélt a Boschban az Atlasz és a többi klubos banda is. Itt alapozta meg hírnevét Fenyő Miklós, Sípos Péter és Barta Tamás zenekara, a Hungária-előd Syconor, akik szombatonként játszottak a Bosch-ban. 1965 végén az igazgató az Illést szerződtette a helyükre. Hogy milyen volt a klub hangulata, arról meséljenek ők.

„Egy kicsit western kocsmához hasonlított az egész, nagy volt a füst, s időnként, amikor egy pali átrepült a levegőn, leálltunk a zenével, hogy a kedélyek megnyugodjanak. Amikor lecsillapodtak, ment tovább az egész” – emlékezett vissza Szörényi Levente.

„Nagyon kritikus közönsége volt a Boschnak, aki ismerte a helyet, az tudja. Először életveszélyes fenyegetéseket kaptunk a nézőtérről, de aztán az első két buli után valahogy mégis befogadtak minket és két évig játszottunk itt. Amikor vége volt a bulinak, a bejáratnál meg volt beszélve az erős gyerekekkel, hogy most én megyek hazafelé, nehogy az ajtó mögül véletlenül kapjak egy pofont. Mert az mindenkinek kijárt" – idézte fel a tanulóéveket Illés Lajos.

Az Illés itt már saját számokat is csempészett az angol slágerblokkba – a közönség eleinte észre sem vette, hogy a daloknak magyar szövege van. A Boschban próbálták ki például az Óh, mondd, az Utcán és a Légy jó kicsit hozzám című számokat. Féltek kicsit a fogadtatástól, a szünetben megkérdezték ezért a srácokat, mit szólnak hozzájuk. Még egyszer el kellett játszaniuk a dalokat. Utána pedig egyre többször. Az Illés kinőtte aztán a helyet, ahogy a többi zenekar is kikerült a füstös klubokból. 1966-tól az Ifipark lett a beatkorszak centruma.

Fotó: Cseh Tamás Program.

Szerző: Fábián Titusz

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr5911834141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.