A soproni "dühöngő ifjúság" kedvence - Elzett Kultúrház

2017. február 28. - beatkorSzaki

elzett.jpg

A Csengery utcai épület már a Soproni Vasárugyár Rt. alapítása előtt állt. Weitzer János osztrák gyáros még a 19. század második felében Gép-, Waggongyár és Vasöntödét létesített itt. Üzeme azonban rosszul ment, éveken keresztül veszteséget termelt, ezért 1901-ben úgy döntött, hogy telephelyét az épületekkel és a teljes gépi berendezéssel együtt eladja az 1901-ben létrehozott „Vasárugyár R.T. Sopron-Graznak”.

A termelés elsősorban ablak- és ajtóvasalások gyártásával indult. Még 1901-ben sor került azonban az üzem bővítésére. A cég megvásárolta a Csengery utca 30. szám alatti telket a hozzá tartozó házzal együtt. A gyár bővítéséhez a város biztosított építőanyagot, és tízévi pótadó-mentességet. A húszas és harmincas években fejlesztették a nehéz épületzárak gyártását, bővítették a profilt, ebben az időszakban a cég már öt országba exportálta termékeit. A harmincas évek közepén beindították a bútorzárak és bútorvasalások, valamint a zománcozott tűzhelyek gyártását. Az oszták kézben lévő üzem az Anschluss következtében német tulajdonúvá vált, így a II. világháború után – mint a magyarországi német javak mindegyike – szovjet irányítás alá került. Ezzel egyszersmind végrehajtották a gyár államosítását is. A Szovjetunió 1952-ben adta át az üzemet a magyar államnak, amely 1958-ban egyesítette a céget a budapesti Elzett Vasárugyárral. Innentől vált elterjedtté a „Zárgyár” mellett közismert neve, ami eredetileg az angyalföldi cég alapítója, László Zoltán nevének kezdőbetűiből alakult ki a század elején. 1974-ben három üzemegységgel (Soproni Zárgyár, Soproni Tűgyár és Késáru Gyár) működő vállalatot 1986-ban átszervezték.

A gyárépület-komplexum Csengery utcai frontján kapott helyet a művelődési blokk egy moziteremmel, kamaratermekkel és irodákkal. Az Elzett a soproni fiatalok „kemény magjának” kedvelt szórakozási bázisa lett, mert ott próbált és lépett fel az akkori legkeményebb zenét játszó zenekar, a Prakker, akiknek bulijaira a korszak soproni „dühöngő ifjúsága” járt rendszeresen táncolni.

Az 1980-as évek közepén Bugyi Sándor, az ismert soproni költő igazgatása idején az Elzett adott otthont a Moby Dick zenekarnak is, itt gyakoroltak és havi rendszerességgel játszottak is. Próbáikat gyakran látogatták más soproni zenészek, többször alakult ki közös zenélés, gyakran szerveződtek közös koncertek is. Az Elzettben fellépett a Moby Dick vendégeként az akkor épp kényszerszünetét tartó Beatrice főnöke, Nagy Feró, de megfordult a zenekarban vendégénekesként Waszlavik Gazember László is.

Az Elzett 1991-es privatizációját, majd a gyár költözését követően az épületkomplexum csendben várta, hogy újra élet költözzön a falai közé. 2006-tól az új tulajdonos kulturális-, sport- és szabadidőközpontot alakított ki tereiben. Napjainkban több soproni amatőr zenekar, tánccsoport, az Euro-gym tornacsoport próbaterme, valamint aikido-dojo található az Elzett területén. Néhány évig az Elzettben működött az Experience Music Klub, ahol számos zenekar adott koncerteket.

Az Elzett épületcsoportban működik ma Sopron legnépszerűbb, legszínvonalasabb zenei klubja, a Búgócsiga Akusztik Garden, amely nem csupán a helyi zenekaroknak, hanem országosan ismert művészeknek is az egyik legkedveltebb fellépőhelye a Hűség Városában.

Köszönet Dr. Tóth Imrének a szócikk elkészítésében nyújtott segítségéért.

Fotó: Tarnai Tatus László.

Szerző: Rozsonits Tamás

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr6111934351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.