A táncdalfesztiválok sztárja - interjú Korda Györggyel

2017. március 26. - beatkorSzaki

kordagyorgy.jpg

Korda György Magyarország kiemelkedő tehetségű énekese, akinek csaknem hatvan éves pályája során összesen mintegy ezerötszáz dalfelvétele és harmincnyolc nagylemeze készült. 1939. január 4-én született Budapesten. Szülei vegyésztechnikusnak szánták, de ő inkább énekelni szeretett volna, ezért 1958-ban beíratták Vécsey Ernő zenepedagógushoz. Amint sikeres ORI-vizsgát tett, Orlay Jenő, alias Chappy zenekarával lépett fel a budapesti éjszakában. 1960–1962 között a Moulin Rouge-ban lépett fel rendszeresen, később pedig a táncdalfesztiválokon szerepelt nagy sikerrel. Pályája alatt a hazai fellépések mellett számos külföldi turné is fűződik a nevéhez. A táncdalok mellett a pókernek is mestere.

Csatári Bence:
A táncdalfesztiválok 1966-os kezdetére hogy látta saját pályafutását? Sok volt a konkurens énekes?

Korda György:
Mire a táncdalfesztiválok 1966-ban elkezdődtek, nekem már réges-régen beindult a karrierem a Vándor Kálmán-féle olasz dalokkal, amelyek eléneklésével megmutathattam, mennyivel vagyok jobb a többieknél. Olyan hangokat is kiénekeltem, amelyek a táncdaléneklésben addig nem voltak megszokottak. Az első táncdalfesztiválon ennek ellenére nem sikerült a döntőbe jutnom, pedig két szerzeményt is színpadra vittem, a Hazudik a szemed és az Égig érnek a fák címűeket. 1967-től aztán beindult a táncdalfesztiválos karrierem is, minden dalommal bekerültem a döntőbe, és megvillanthattam, hogy óriási hangtávolságok átfogására vagyok képes. Ezek a slágerek a következők voltak: Bocsánat, hogyha kérdem, Emlékezni rád, Aki melletted él, Ne sírj!, Hol vagytok cimborák?, Ébredés. A dalok maguk nem kaptak fődíjat egyszer sem – a táncdalfesztiválokon ugyanis mindig az egyes zeneszámok versenyeztek, és nem az előadók, akiket ugyanakkor különdíjban lehetett részesíteni. Így kaphattam meg háromszor is a legjobb előadó díját, valamint további három alkalommal a közönségdíjat. A táncdalfesztiválokon nem lehetett playbackről énekelni, annak ellenére, hogy előtte a Magyar Rádióban felvettük a versenyző számokat.

Csatári Bence:
A táncdalfesztiválokon és különböző vetélkedőkön nagy nyilvánosságot kapott, majd a későbbiekben egyre nagyobb ívű karriert befutó beategyüttesekkel milyen viszonyban volt?

Korda György:
A lehető legjobb kapcsolatot ápoltam velük, tehát az én esetemben semmiképpen nem igaz az az állítás, amit sok helyen lehet olvasni, hogy a táncdalénekesek féltékenyek lettek volna a beatzenekarokra. Az Illéssel, az Omegával, Bergendyékkel akkor is és most is a legjobb barátságban voltunk, illetve vagyunk. Amikor 1966 körül kezdtek berobbanni, nem volt egyszerű velük egyszerre fellépni, mert annyira imádták őket. Azt viszont el kell mondani, hogy a táncdalfesztiválokon másodhegedűs szerepre kárhoztatták őket, mivel mindig valamelyik énekest kellett kísérjék. Ez alól leginkább az Illés jelentett kivételt, az Amikor én még kissrác voltam és a Még fáj minden csók című számaik miatt. Előbbi számmal 1968-ban rengeteg díjat nyertek. Az ő esetükben a Szörényi–Bródy-szerzőpáros volt a meghatározó, akik tényleg zseniálisan nyúltak ehhez a fajta zenéhez. A női énekesekkel – Koncz Zsuzsával, Kovács Katival és Zalatnay Cinivel – ugyanilyen jól megvoltam. A komolyzenészekkel is jó viszonyt ápoltam, hiszen a táncdalfesztiválokon vonós szekciók is kísértek bennünket. Ők voltak azok, akik minden kétséget kizáróan meg tudták állapítani, hogy melyik énekes tehetséges és melyik nem. Nem feltétlenül tartozik ide, de büszkeséggel töltött el, hogy az egyik bevásárlóközpontban összetalálkoztam Marton Évával, a világhírű operaénekesnővel, aki azt mondta nekem: Gyurikám nagyon aggódtunk az egészsége miatt! Ezzel csak azt akartam kifejezésre juttatni, hogy egy ilyen nagy formátumú operaénekes nem osztogatja csak úgy bárkinek a megbecsülését.

Csatári Bence:
Ha minden igaz, még operaénekesi karriert is befuthatott volna, ha akar.

Korda György:
Mikó András, az Operaház főrendezője 1966-ban felkeresett a lakásunkon, és kérte, hogy hagyjam abba a táncdaléneklést. Felajánlotta, hogy kiküldenek egy évre az olaszországi Accademia Nazionale di Santa Ceciliába, ahol az operaéneklésben megalapoznák a tudásomat, majd még itthon tanulnék két évet, és mehetnék hozzájuk operákat énekelni. Végül is azért utasítottam el az ajánlatot, mert nem volt hozzá elegendő önbizalmam, és nem éreztem magam elég szorgalmasnak sem. Ráadásul nem volt szívem lemondani egy sor olyan dologról, amit a táncdalénekesség még megengedett nekem, mint az éjszakázás, a nők, vagy a cigaretta, s amiket az operaéneklés mellett biztosan nem engedhettem volna meg magamnak, vagy legalábbis nem ilyen mértékben.

Csatári Bence:
A kifejezetten a Magyar Rádió által szervezett énekes-vetélkedőkön is számos alkalommal vett részt, átütő erejű, igen nagy sikerrel. Idézzük fel ezeket is!

Korda György:
Részben a táncdalfesztiválokkal egy időben, részben azokat követően is rengeteg Made in Hungaryn és Tessék választani!-n énekeltem, amelyeket a Magyar Rádió rendezett. Tizenegyet megnyertem ezek közül, illetve kétszer voltam második, háromszor pedig harmadik. Taroltam, mert a közönség szavazott, engem pedig kedveltek. Ebből persze az is következik, hogy a közönség jobban szeretett, mint a táncdalfesztiválok zsűrijei, amelyben a könnyűzenei intézmények küldöttei foglaltak helyet. Egyszer például úgy jártam, hogy Székesfehérváron megnyertem a Made in Hungaryt, amelynek során a visszatapsolások miatt ötször kellett elénekelnem a vadonatúj, győztes Visszatérek én című dalt, és szerencsém volt, mert a rendezvényt a televízió is közvetítette. Így fordulhatott elő, hogy a budapesti koncertemen már aznap este 11-kor követelte a hallgatóság a Visszatérek ént, és együtt énekelték velem. A dalnak egyébként eredetileg azt a címet adta a szövegíró, Vándor Kálmán, hogy Minden csókodért adok egy csillagot. Erre én azt mondtam, Kálmánkám változtasd meg ezt a címet, mert az hiszik, hogy egy szovjet tábornok vagyok, aki csókért ad csillagot. Így lett a dal címe Visszatérek én.

Fotó: Fortepan/Bauer Sándor.

Készítette: Csatári Bence.

A teljes interjú szövege itt olvasható.

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr7612052801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.