Akinek dinamit van a torkában – Kovács Kati

2017. április 18. - beatkorSzaki

cstp_kovacs_kati_eltavozott_nap.jpg

Kovács Kati 1944. október 25-én született az Eger mellett található Verpeléten. A zenét a középiskolában fedezte fel, egy amatőr bandában is játszott, ahol főleg Little Richard-dalokat énekelt, de Ella Fitzgerald is nagy hatással volt rá ekkoriban. Először az 1965-ös Ki Mit Tud?-on tűnt fel, ahol az a Koncz Tibor kísérte zongorán, aki ettől kezdve állandó társa lett, s később feleségül is vette őt. Kati különleges „shouter” előadásmódja, karcos és nyers hangja teljesen mást hozott, mint amit a közönség korábban megszokott. A fiatal orvosírnok lány a már említett Little Richard-dalok mellett Janis Joplin-számokat is gyakorolt, hogy kifejlessze egyedi énekhangját. Saját bevallása szerint a megerőltetéstől a torka gyakran tropára ment, de így is megérte. S valóban, Kovács Kati a beaténekesnők – Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta mellett – egyik legkiemelkedőbbike lett. A győzelem után családja biztatására Budapestre költözött. Fél évig jazz szakon tanult, azonban hamarosan választás elé került: vagy az iskolapadban marad, vagy megkeresi a kenyérre valót.

Szerencsére nem hagyta abba az éneklést: 1966-ban megnyerte a Táncdalfesztivált a Nem leszek a játékszered című dallal, s ugyanebben az évben a Magyar Rádió Könnyűzenei Stúdiója is felkérte őt a közös munkára. A szekér szépen haladt, 1967-ben a filmipar is felfedezte őt. Két évig fényesen tündökölt a csillaga: tizennégy filmben kapott szerepet, csak hogy párat említsünk: az Ünnepnapok, a Holdudvar, a Fejlövés, a Nyár a hegyen, a Fényes szelek és az Eltávozott nap című alkotásokban. 1969-ben a filmkritikusok őt választották meg az év színésznőjének.

A zenére visszatérve: a korai éveket tekintve Kovács Kati számára Koós János volt az egyik legmeghatározóbb személyiség, tőle tanulta ugyanis a színpadi jelenlétet: azt, hogy hogyan kell kommunikálni a közönséggel, hogyan kell megnyerni, s bevonni őket az előadásba. Az Express együttessel való együttműködés is fontos mérföldkövet jelentett az énekesnőnek: velük állította össze első, egyórás, önálló műsorát. Ennek a show-nak a keretében énekelte például Barbra Streisand Free Again című számát is. A Hofi–Koós–Expressz formációval Kovács Kati tíz évig dolgozott együtt, csakúgy mint az Universallal. Emellett több szövegíróval is együttműködött pályafutása alatt, de leginkább Szenes Iván találta meg a hozzá illő stílust.

Kovács Kati pályafutását a hetvenes években alapvetően kétarcúság jellemezte: egyrészt populáris, rádióbarát számokat játszott: Úgy szeretném meghálálni, Találkozás egy régi szerelemmel; másrészt egy karcosabb vonalat is vitt, olyan dalokkal, mint a Rock and roller vagy a Szólj rám, ha hangosan énekelek. 1972-ben az Add már, Uram az esőt! című slágerrel ismét megnyerte a Táncdalfesztivált. Ugyanebben az évtizedben dolgozott az LGT-vel, Szörényi Leventével és Adamis Annával, illetve a V’Moto-Rockkal is.

cstp_kovacs_kati.jpg

Azon ritka előadók közé tartozott, akik nem csak belföldön értek el sikereket. Németországban, Lengyelországban és Bulgáriában nagyon népszerű volt, és számos külföldi fesztiválon is öregbítette a magyarok hírnevét, például a Nemzetközi Táncdalfesztiválon Drezdában, 1972-ben; és a Country Dalok Fesztiválján Castlebarban, 1974-ben. 1975-ben a brit Music Week szaklap az év énekesnőjének választotta, ami azért igen-igen komoly elismerésnek számított. Kovács Kati több kedvező ajánlatot is kapott külföldről, a rendszer azonban nem engedte, hogy huzamosabb ideig Magyarországtól távol tartózkodjon. Egy ízben például egy kéthónapos nyári ORI-műsor miatt kellett kihagynia egy nagy lehetőséget.

1981-ben ismét elvitte a hazai Táncdalfesztivál trófeáját, az Újra otthon című nótájával. A későbbiekben gyerekeknek írt dalokat (Elza kölykei, Robin Hood, Dot és a kenguru), illetve különböző rockoperákban (Attila, Isten kardja; Mechanikus narancs stb.) szerepelt, sőt, műsorvezetőként is debütált Haumann Péterrel a Slágertévében.

A sokféle műfaj kipróbálása miatt az énekesnő gyakran megkapta azt a kritikát, hogy szétaprózza magát. Sokan hatalmas jazzénekesnőt láttak benne, és nem nézték jó szemmel művészetének kommercializálódását. Azonban ő mindenkinek meg akart felelni: „Nekem nem szabad elfásulnom, nem gyűrhetnek le a csalódások, nem törhetnek meg a nehézségek, hiszen napról napra bizonyítanom kell azoknak, akik szeretnek és bíznak bennem” – nyilatkozta egy vele készült nagyinterjúban.

Karrierje a rendszerváltás után sem tört meg. Love game/Vangelis 1492 című produkciójában a világhírű zenésszel, Vangelis-szel működött együtt, aki elismerően nyilatkozott az énekesnő munkásságáról. Kovács Kati egy villanás erejéig a filmszínpadra is visszatért: a 2003. évi Magyar Filmszemlén bemutatott Boldog születésnapot című alkotásban szerepelt. Sikereit mi sem jelzi jobban, mint hogy hatszor kapta meg a Magyar Rádió és Televízió nívódíját, de elnyerte a Liszt-díjat, a Kossuth-díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrendet is.

A szöveg alapjául Sebők János-Jávorszky Béla Szilárd A magyarock története I.-II., Miklós Tibor Keresem a szót, keresem a hangot című kötetei, illetve Kovács Kati hivatalos oldala szolgáltak.

Szerző: Murzsa Tímea

Fotó: Fortepan/Urbán Tamás.

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr7412433401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.