A beattől a dzsesszig – Ötven éve alakult a Kugli és a Fókabácsiék

2017. szeptember 25. - beatkorSzaki

8_azenekar.jpg

Épp ötven évvel ezelőtt, 1967-ben alakították meg ceglédi középiskolások a Kugli és a Fókabácsiék nevet viselő zenekart. A különös név onnan ered, hogy a banda egyik tagjának az akkor divatos hosszú haj helyett egy nyiratkozást követően kugli formájúra sikeredett a feje, egy másik tag pedig éppen azokban a napokban kapott külföldről egy pár fókabőr cipőt.

1968 novemberében a Ceglédi Vendéglátó Vállalat megrendezte az első Róna Jazz Randevút a Kossuth Szálló Pálmakertjében, köszönhetően a vállalat akkori vezetőjének, Dr. Hajdu Endrének, aki az álmos hétfői, kis forgalmú estéket kívánta ily módon feldobni. Első alkalommal Garay Attila, Kovács Gyula, Pege Aladár és Németh János léptek fel.

Ezt követte aztán a minden évben megrendezett, többnapos Nemzetközi Ifjúsági Jazz Fesztivál, amelyre nemcsak európai, de amerikai és ausztrál zenekarok is eljöttek, a műfaj hazai legnagyobbjairól nem is szólva.

jazz.jpg

A fent nevezetteken kívül fellépett Csík Gusztáv, Lakatos Pecek Géza, Bontovics Kati és a Syrius együttes is, lehetetlen mindenkit felsorolni. Az este koncertekkel indult a művelődési ház színháztermében, majd a Kossuth Szálló éttermében, telt házas jam sessionnel folytatódott. A szűk dobogón egymást váltották a dobosok, aztán ha valamelyiküknek nem akaródzott lejönni, a másik kettő mellette állította fel a szerelését és hárman verték a bőröket. A legnagyobb élményt a klasszikus felállásban (Baronits, Orszáczky, Pataki, Ráduly és Veszelinov) játszó Syrius jelentette. Ma már szinte elképzelhetetlen az a tömeg, ami megtöltötte az egybenyitott éttermi és pálmaházi részt, akinek nem jutott hely az asztaloknál, állt valahol, vagy épp a dobogó szélén ült, karnyújtásnyira a zenészektől és Jackie földre tett sörétől.

Laza, különös hangulatú esték voltak ezek. Személyes élményem, hogy egy alkalommal, amikor másnap reggel munkakezdésre Pestre kellett érnem, és már nem volt vonatközlekedés, felszálltam a szálloda előtt várakozó Magyar Rádiós buszra, s Pegéékkel együtt a Bródy Sándor utcában szálltam le hajnali négykor – senki nem kérdezte, mit keresek ott.

Kugliék a környék művelődési házaiban játszottak hétvégeken, többnyire vonattal, ritkán egy-egy autóba zsúfolódva felszereléssel együtt. Az első komolyabb erősítőt, egy Selmer Zodiacot Radics Bélától vette meg a zenekar 1970-ben, húszezer forintért, az akkori átlagbér tízszereséért – az adásvétel természetesen szülői segítséggel jött létre.

img024.jpg

A Kugli és a Fókabácsiék szólógitárosa, Kármán Sándor egy alkalommal a dobok mögé kényszerült, mivel ütősük valami oknál fogva nem tudott elmenni a fellépésre, és attól kezdve nem lehetett onnan kimozdítani. Máig tartó szerelem ez. Abban az időben a kirakatrendezőnek tanuló Kármán – még élénken emlékezve a két évvel azelőtti Róna Jazz Randevúra, ahol a dobos székhez szögezte virtuóz játékával – remegő lábakkal állva egy telefonfülkében felhívta Kovács Gyulát, vállalná-e a tanítását a mester.

„A-apukám! Most u-úgy be vagyok táblázva, hogy dollárért sem tudok vállalni, de gyere fel csütörtökön a Murányi utcába, és megbeszéljük. Szia, csókolom a családot! Szia, Sanyika, szia!”

Így született a mester-tanítvány kapcsolatból nagy barátság, olyannyira, hogy az időközben nemzetközi hírűvé vált Kármán-féle dobmúzeum (www.drummuseum.hu) őrzi Kovács Gyula dobfelszerelését, cérnakesztyűjét és legendás napszemüvege mellett számos relikviáját.

20170721_180953.jpg

A Kugli és a Fókabácsiék négy évig működött, ahogy a dzsesszfesztiválok sem bírták tovább, s nem az érdeklődés hiánya miatt, hanem épp ellenkezőleg, az akkori kultúrpolitikának nem tetszett a nagy siker, a tömeg, a nemzetköziség, hogy mindez nem Budapesten, hanem egy kisvárosban működik, Hajdu Bandi bácsit leváltották a vendéglátó vállalat éléről, s jó szocialista módon „felfelé buktatták”, minisztériumi állást kapott.

Az egykori zenekarból ketten, az időközben gyermekorvossá lett basszusgitáros Lénárd Béla, és a dekoratőr Kármán Sándor a mai napig együtt zenélnek, hol trióvá, hol kvartetté bővítve a csapatot. Lénárd doktor a gimnázium dísztermébe szervez rendszeresen dzsessz-esteket, olyan fellépőkkel, mint László Attila, Sárik Péter, Berki Tamás, Gyárfás István vagy a Tzumo Quartet.

Kármán Sándor dobmúzeuma pedig ahogy egykor kinőtte a szülői ház garázsát, lassacskán úgy lesz szűk neki a valamikor nyomdaként működő jelenlegi épületrész. Aki nem járt még személyesen az impozáns és felbecsülhetetlen értéket képviselő múzeumban, az virtuálisan a www.drummuseum.hu honlapon is megtekintheti a gyűjteményt. Nemcsak a már említett Kovács relikviák vannak itt, de számos hazai és külföldi hangszergyártó darabjai is láthatók, ritkaságok, különlegességek. Például Kármán úr saját tervezésű, Harley-Davidson motorkerékpárra emlékeztető Turbo Designer dobfelszerelése, amely sikerrel szerepelt a frankfurti zenei vásáron is, vagy a „madárszemes” juharfából készült Craviotto pergődob, amely személyre szólóan a múzeum alapítójának készült. A dobokkal és a dzsessz-szel összefüggő szenvedélynek köszönhetően széles baráti körre tett szert Kármán Sándor, olyanok lettek személyes jó barátokká, akiket a koncerteken ámulva és irigykedve nézett-hallgatott. Így gyakori vendég Ráduly Mihály, ahogy személyes jó kapcsolat alakult ki a cintányéros dinasztia alapítójával, Armand Zildjiannal is.

20170721_180734.jpg

Fontos megemlíteni a szervezésében 1993 óta immár huszonkettedik alkalommal megrendezett Nemzetközi Dobos és Ütős Gálát, ahol – a teljesség igénye nélkül – olyanok léptek fel, mint Dörnyei Gábor, Horváth Kornél, Jojo Mayer, Jávori Vilmos, vagy Peter Erskine.

Augusztus 25-én, a Kugli és a Fókabácsiék megalakulásának ötvenedik évfordulójára szűk körű megemlékezést tartott a zenekar két máig együtt zenélő tagja, amelyre meghívták az egykor a bandában megfordult tagokat is néhány régi szám (House of the Rising Sun; Paint in Black; All My Loving; Ruby Tuesday) erejéig közreműködőként, így e sorok íróját is. Az est folyamán megemlékeztünk az egykori Róna Jazz-estekről (jelen volt vendégként Dr. Hajdu Endre is), majd a későbbi zenésztársak is szóba kerültek, akik a zenekarral játszottak, de már nincsenek közöttünk, például Várnai Csaba vagy Pleszkán Frigyes.

21055947_10214100255479169_3941289527042141756_o.jpg

Zárásként a városi tévé vezetője saját szerzeményét adta elő, melynek optimista refrénje előrevetítette a következő ötven éves találkozót.

Fotók: Kármán Sándor gyűjteményéből.
Csoportkép: Pál János.

Szerző: Nyirán Ferenc

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr3612893972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.