Jan Nowicki, Monori Lili és Mészáros Márta a Kilenc hónap című film forgatásán

Mészáros Márta Eltávozott nap és Szép lányok, ne sírjatok című filmjeit a hatvanas-hetvenes évek legfontosabb magyar zenés filmjei között tartják számon. Pályája a beatzenével és más populáris zenei irányzatokkal foglalkozó más rendezőkéhez – Banovich Tamáshoz és Kovács Andráshoz – hasonlóan az ötvenes évek elején indult, ráadásul a filmművészeti főiskolát Magyarország egyik legismertebb női rendezője nem itthon, hanem a Szovjetunióban végezte.

Ignácz Ádám:
Azt fel tudja idézni, hogy hol ismerkedett meg a beatzenével? Egyáltalán, milyen (más) populáris zenei műfajok érdekelték akkoriban?

Mészáros Márta:
Abszolút amatőr módon ismerkedtem meg a beatzenével. Mindig is csak érdeklődő voltam, nem voltam zenei szakértő. Halvány gőzöm sem volt arról, milyen stílusok léteztek. Hallásom sem volt. Emlékszem, amikor Szörényiék megnyerték a táncdalfesztivált a „Csak még fáj, fáj, fáj” kezdetű dallal, az nekem mennyire tetszett. Én akkor találkoztam ezzel először. Aztán megkerestem őket, megnéztem egy koncertjüket is. Mondtam nekik, hogy csinálom az első filmemet, és megkértem őket, hogy írják meg hozzá a zenét. Örömmel elvállalták, és fel is léptek a filmben. Az első öt filmemhez aztán mindig ők írták a zenét. Nem azért kértem meg őket, mert komoly szándékom lett volna vele, nem zenés filmet akartam készíteni. Csak tetszett, amit játszanak, tetszett a pimaszságuk, tetszettek a fejek. Szörényit és Bródyt nagyon szeretem a mai napig, két csodálatos egyéniség.

Ignácz Ádám:
Rá is térhetünk e ponton az Eltávozott napra. Ezt a filmet 1968-ban mutatták be. Ezt megelőzően csak egy olyan, igazán jelentős zenés film született, amely a beatzenét helyezi a középpontba: Banovich Tamás Ezek a fiatalok című alkotása. Látta ezt a filmet? Ha igen, inspirálta-e e mű bármilyen szinten abban, hogy az Illés együttessel vagy egyáltalán a beatzene kérdésével foglalkozzon?

Mészáros Márta:
Banovich családi barátunk volt. Ő csinálta szerintem a díszletet az Eltávozott naphoz. De legalább tíz filmemnek csinálta a díszletet. Jancsóval is sokat dolgozott. De az Ezek a fiatalok nem inspirált, mert nem az a típus vagyok. Az én inspirációm a lét, ami körülvesz minket, vagy azok a dolgok, amiket észreveszek a világban: hogy az emberek hogyan élnek, hogy a nők és férfiak milyen viszonyban vannak egymással. Ez hat rám. Kifejezetten az életből vettem mindig az ötleteimet. Nálam soha nem volt olyan, hogy látok egy filmet, és olyat akarok rendezni én is, vagy látok egy színészt, és vele akarok dogozni. Ez nem az én terepem. Az Illést is amiatt választottam, mert jóban lettünk. Együtt jártam velük a koncertekre, barátok voltunk, nagyon jó volt velük együtt lenni.

Jancsó Miklós és Mészáros Márta

Ignácz Ádám:
A korszak ifjúsági zenéjéhez Kovács Kati, az Eltávozott nap főszereplője is szorosan kapcsolódik. Ő hogyan került a képbe?

Mészáros Márta:
Láttam őt énekelni, és nagyon érdekesnek találtam a jelenséget. A többiek szépen éneklő szép nők voltak, Kati viszont kemény, felháborító, jópofa, magának való. Találkoztam vele, és mondtam neki, hogy örülnék, ha játszana a filmemben. Kicsit habozott, de elvállalta, és ragyogóan el is játszotta az Eltávozott nap főszerepét, még fesztiváldíjat is kapott érte. Beutaztuk a világot ezzel a filmmel. Voltunk Bécsben, Olaszországban, Párizsban, ahol
kimondottan nagy sikere volt a filmnek. Egy évig ment az egyik párizsi moziban, úgyhogy nagyon bejött. Kati később több filmben is játszott, nem csak nálam, nagyon tehetséges volt. Bánja is most már, hogy nem ment ilyen pályára, pedig én nagyon mondtam neki, hogy menjen főiskolára.

Ignácz Ádám:
Színészetet tanulni?

Mészáros Márta:
Igen. Nagyszerű színésznő lett volna. De ott a beszédtechnikát meg kell tanulni, mert az nagyon fontos, pláne, ha színházban akarsz játszani, akkor nagyon tudni kell technikailag használni a hangodat. Akkoriban a főiskola nagyon jó hely volt, jó tanárokkal. De Kati nagyon sokat énekelt. Ma már sokszor elmondja, hogy lehet, jobb lett volna, ha hallgat rám. A  másik hasonló színésznőm a későbbi időkből Czinkóczi Zsuzsi, akinek szintén mondtam, hogy menjen a főiskolára, mert nagyszerű tehetség volt. De ő sem ment végül oda.

Fotó: Origo.

Készítette: Ignácz Ádám

Az interjú teljes szövege itt olvasható.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.