Orszáczky Jackie könyvemlékműve

„Az életem – tűrve, de nem támogatva”

2018. június 30. - beatkorSzaki

Május 8-án lett volna hetvenéves, de már tíz éve nincs köztünk minden idők egyik legemblematikusabb magyar zenészegyénisége, Orszáczky Miklós, akit Jackie néven ismer mindenki. Ma is tisztelettel és szeretettel emlegeti minden magyar zenész, holott életének jelentősebb részét Ausztráliában töltötte. Novák Emil filmrendező-operatőr, Jackie közeli jó barátja egy gyönyörű, hetvenkét oldalas textilkötésű, LP méretű, 12 CD-t tartalmazó könyvvel tiszteleg a zenészlegenda emléke előtt. A család jóváhagyásával és segítségével kutatott Jackie hagyatékában, és az ott talált anyagot szerkesztette kötetté. A könyv előkészítési munkálataiban és a kiadásban Tolmácsi János, a Kultúrbarlang tulajdonosa volt a segítségére.

jackie.jpg

Számunkra a legavatottabban három kortársa – akik közül kettő szintén basszusgitáros- énekes-zeneszerző  – meséli el nekünk, ki volt Orszáczky Jackie:

„Ugyanazt az utat jártuk be mind a ketten. A mi generációnk hordozta magában legtovább az amatőr lelkesedést, a zene tiszta, őszinte szeretetét. Jackie az első pillanattól kezdve kivált zenésztársai közül. Muzikalitása és csodálatos egyénisége emelték a többiek fölé. Olyan fogékonysággal érzett rá a legmodernebb, angolszász eredetű zenei stílusokra, mintha nem is a Józsefvárosban, hanem Liverpoolban vagy Chicagóban született és nevelkedett volna. Azok, akiknek igazán fel kellett volna figyelniük erre a csodálatos zenészre – egyszerűen nem vettek róla tudomást. A közönségnek egy bizonyos része, amely erősen hajlott a sznobizmus felé, azonnal rajongójává vált. Ez a környezet később gátjává vált a munkájának, éppen azért, mert a rajongó had igazából sosem értette és jobbára csak sznobságból pártfogolta Orszáczky zenéjét. Ez a sznob réteg valósággal elzárta a nagyközönség elől. Nem véletlen, hogy távozása után követői egyre inkább az öncélú zenélés kátyújába ragadtak. Jackie-ről azt hiszem, hogy mindenki csak elragadtatással tud nyilatkozni. Kevés emberrel tudtam olyan bizalmas, baráti viszonyt kialakítani, ment vele. Sokszor jöttünk össze, megittunk néhány rumos feketét és órákon át beszélgettünk. Nagyon fájlalom, hogy nem jutott kellő elismeréshez Magyarországon. Kívánom, hogy jöjjön haza minél hamarabb; dolgozzon újra köztünk és kapja meg a tehetségét megillető elismerést.” (Demjén Ferenc)

„Volt idő, amikor nálunk is megszavaztatták a sajtóban a szakmát és a közönséget, hogy kik a legjobb, legnépszerűbb zenészek és énekesek. Három ízben is első helyen szerepeltem mind a szakmai, mind a közönségszavazatok alapján. Számomra különösen emlékezetessé tette ezeket a szavazásokat, hogy a szakma egyik legnagyobb egyéniségének: a nagyszerű basszusgitáros-énekes-komponista Orszáczky Miklósnak lehettem első számú versenytársa.” (Frenreisz Károly)

„Nagyon szerettem a játékát. Se előtte, se utána nem hallottam ilyen jó ízléssel muzsikáló basszusgitárost. Ereje, lendülete, egyéni íze van a hangszerjátékának, hallatlanul pontos és mértéktartó zenész. A hangját is nagyon szerettem. Borzasztóan hiányzik a zenei életünkből.” (Presser Gábor, eredeti forrás: Miklós Tibor: Keresem a szót, keresem a hangot, Budapest, Zeneműkiadó, 1977)

A limitált, mindössze háromszáz sorszámozott példányban megjelent, kereskedelmi forgalomba nem kerülő kötet valódi kincseket rejt: többek között Jackie megkezdett, de be nem fejezett önéletrajzát Az életem tűrve, de nem támogatva címmel és a Hazafelé Ausztráliából – hajónapló 1971 című írását. Jackie-t mint zenészt ismerhettük, de íróként is maradandót alkotott: teljesen átjön a jellegzetes stílusa, a komoly, elmélkedő, filozofáló töprengéseit olvasva. A szövegekből az is kiderül, hogy már az Ausztráliából tartó hazaúton bele volt kódolva a Syrius történetébe a korai vég. Jackie 1973-ban kilépett és csatlakozott a Rákfogóhoz, ahol barátaival, a magyar jazz legkiemelkedőbb művészeivel muzsikált együtt, majd 1974-ben végleg elhagyta Magyarországot és visszatért Ausztráliába.

Az írások mellett rengeteg fotót, lemezborítókat és  művészi kollázsokat is tartalmaz a könyv, utóbbiakat Novák Emil készítette. Ezenkívül tizenkét darab CD-t is találunk benne, amiket a belső borítón helyeztek el kis tasakokban – köztük a Syrius Ausztráliában megjelent nagylemezét bónusz dalokkal kiegészítve, és az összes Orszáczky-szólóalbumot, amit Ausztráliában adtak ki.

img_20180623_104934_1.jpg

img_20180623_105033.jpg

CD tartalom:

  1. Syrius Spin, 1971 (A ördög álarcosbáljának ausztrál verziója)
  2. Beramiada, 1975
  3. Jump Back Jack, 1987–88
  4. Hungarian Rap Sadist,1994 / Industrial Accident,1986
  5. Family Lore, 1994
  6. Deep Down and Out 1., 1997
  7. Deep Down and Out 2., 1997
  8. The Gray Suits, 1993
  9. Ready to Listen, 2008
  10. Shacked Up in Paradise, 2004
  11. Live at the Rose Erskineville, 2001
  12. Journey of a Lifetime, 2018

Fotó: Origo.

Szerző: Rozsonits Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr3214083933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.