Ötvenéves az Illés-együttes magnum opusa, az Illések és pofonok

2019. szeptember 11. - beatkorSzaki

illesek_es_pofonok_lemezborito.jpg

Vitathatatlan, hogy a magyar beatkorszak csúcséve 1969 volt. Ezen év őszén a „szentháromság” tagjai közül végre a Metro is jelentkezhetett önálló nagylemezzel, karácsonyra pedig megjelent az Omega 10000 lépés című második albuma is. A Hanglemezgyár „zöld utat” adott a beat legjelentősebb hazai képviselőinek. Így történhetett, hogy 1969-ben a legnagyobb népszerűségnek örvendő Illés-együttestől a beatrajongók két nagylemezt is a kezükbe vehettek. Ezek közül az első, a Nehéz az út mindössze csak négy új dalt tartalmazott. Ám tavasz és nyár folyamán a zenekar rögzíthetett a Rottenbiller utcában egy vadonatúj anyagot, amely talán a legfrappánsabban összegezte mindazt, amiről 1969-ben (a szó szoros értelmében vett) beatzene szólhatott.

Az Illés második (más vélemények szerint harmadik) önálló albuma, az Illések és pofonok a rajongók visszaemlékezései alapján szinte teljes titokban került rögzítésre. A pillanatnyi jelenből visszatekintve, a nagylemez előtt, mintegy „ízelítőként” kiadott kislemez, a Rock and Roll Rézi / Mákosrétes párosítás már előre jelezte, hogy Szörényiék valószínűleg egy nagy horderejű produkción dolgoznak. A kislemezen szereplő két dal jobban nem is különbözhetne egymástól: a harsány rock & rollt a B-oldalon Bródy János akusztikus gyermekdala egészíti ki. Ennek ellenére az Illések és pofonokat Bródy János jókedvű indulója, az Újra itt van című szám nyitja. A dal operettbe illő hangvétele kezdetnek elég baljós, de mire a lemez végére érünk, megértjük jelentőségét. A Lehetett volna már káprázatosan csillog, ám Bródy csalódottságától mégiscsak keserű. Ennek hátterében (a Miért hagytuk, hogy így legyenhez hasonlóan) a ’68-as prágai tavasz eltiprása áll. Illés Lajos törékeny, népies melódiáját kérlelhetetlenül zaklatott zenekari kíséret szándékozik megroppantani.

A dél-szláv népzene stílusjegyeit viszi tovább A kugli című dal, amely fanyar, ám élesen megrajzolt helyzetkép egy átlagos, keményen dolgozó férfiember mindennapjairól. A „pia bódulatáról” és az éjszaka lányai által kínált, felszabadító boldogságról. A dalhoz tartozó, a részeg támolygást tökéletesen kifejező, visszafelé lejátszott szalagokból álló hangfestmény egy pszichedelikus dalfoszlányba, a mindössze egy zongorával kísért Emlékszem, esténként című töredékbe torkollik. Ez a fajta merész, avantgárd-szerű kísérletezés egyértelműen a korszak egyik legfontosabb nagylemezének, a Beatles The White Albumának hatása, és egészen biztos, hogy a csak „fehér albumként” emlegetett mestermű nélkül az Illések és pofonok nem olyan lenne, mint amilyennek ismerjük.

A Történet M.-ről egy nyers és masszív rockdal egy manökenként dolgozó lányról, aki a szerelmet keresi, s mindeközben saját maga „elfelejt szeretni”. A szám Rózsa János Bűbájosok című filmjének vezetődala, és teljességében összefoglalja a film cselekményét. Az Illés ereje teljében játszik, a megszólalás markáns, ám nemsokára újra átveszi a helyet a népies hangvétel. „És én voltam múzeumban is és mégis nekem csak ti vagytok a legszebbek, akárki, akármit is mond” – játszik el egy kamaszlánykát Koncz Zsuzsa, miután felhangozhat a magyar beat talán legeredetibb kompozíciója, A beérkezett levelekre válaszolva. Ebben a számban meglepő módon keveredik a magyar és dél-szláv népzene George Harrison Within You Without Youjával: Illéséknek kapóra jön, hogy a citera hangzása legalább olyan különleges, mint egy szitáré. Sőt, hogy a Beatles-hatás teljes legyen, felbukkan egy gordonka is. Mindeközben Bródy János megörökíti néhány rajongói, avagy anti-rajongói levél tartalmát, s ezzel együtt azt, hogy a beatzene miként osztotta meg 1969-ben a közvéleményt.

az_illes_es_eva_vodickova.jpg

 Az Illés és Eva Vodickova színésznő, aki az 1969-ben készült Bűbájosok című film főszerepét játszotta

A Keresem a szót című számot Koncz Zsuzsa már elénekelte egyszer 1967-ben, de az Illés nagylemezén, Szörényi Levente ragyogóan átélt előadásában már azt szemlélteti, hogy az Illés együttes „nagykorúvá érett”. Bródy apró, de jelentős változtatásokat eszközölt a szövegen, valamint a muzsika is sokkal súlyosabb és tartalmasabb lett. A Searchers-szerű könnyed stílus helyét egy új, tizenkét húros akusztikus gitárra épített folk rock vette át. Az Ígérd meg című dal Szörényi Levente kivételes énekesi képességeinek egyik legékesebb bizonyítéka, s egyben megerősítése annak, hogy dalszerzőként azonos súlycsoportban van Európa nagyjaival. A dal akár egy Bee Gees-albumon is helyet kaphatott volna, szépsége örökérvényű marad.

A lemez második oldalát indító Téged vár néhány visszaemlékezés szerint akár a disszidálásra való biztatásként is értelmezhető. Amennyiben nem akarunk a szöveg mélyére ásni, akkor csak egy zseniálisan előadott country bluest élvezhetünk, amit ismét csak Levente tizenkét húros akusztikus gitárja ural. A Reklám úr luxus kivitelű hangzást kínálva az emberi butaságot és hiszékenységet figurázza ki. Ez a dal jelentős állomás abban a tekintetben, hogy közelebb jussunk Bródy János szövegvilágának teljesebb megértéséhez. Az emberek reklámokkal való, mind gátlástalanabb befolyásolásának problémája sajnos állandó, és 1969 óta sajnos nagymértékben hatványozódott.

levente_dalszerzes_kozben_1969.jpg

Szörényi Levente zenét szerez (1969)

A füstös presszók világába kalauzol el bennünket Illés Lajos az Óh, kisleány című kupléval, és rendkívül sokatmondó, hogy talán ez a nagylemez legismertebb dala. A Fats Dominót idéző megszólalás nosztalgiáját Szyksznian Vanda kacagása oldja fel kissé. Ő volt az a fiatal hölgy, aki ekkoriban Bródy Jánossal randevúzgatott és a nagylemez színpompás, pop-art borítóját tervezte. Pásztory Zoltán is kap másfél percet, hogy a presszóból kilépve bepillanthassunk egy kohászat mindennapjaiba. A Meleghengersor egy hirtelen véget érő dobszóló, amit egy rövidke, ám annál mulatságosabb sláger követ. A harmincas évek zenei megszólalását idéző Lusta vagyok kissé álmatag dalocska, de a kába énekest minduntalan felrázzák a teli szájjal vigyorgó szoprán szaxofonok.

A huszonnégy hónapos sorkatonaság számos fiatal párt elszakított egymástól. Az ő szomorkás búcsújukat énekli meg a Két év nem sok című ballada, mely ismét a dél-szláv népzene hagyományaiból építkezik. A páratlan, 5/4-es ritmusképlet kuriózum magyar beatlemezen, de az Illés együttes mindent olyan könnyedén és tökéletesen illeszt össze, hogy hajlamosak vagyunk elhinni nekik, hogy „minden rockzene”. A Bródy János által írt és előadott Sárika hiteles megfogalmazása annak, hogy hogyan szerethet egy „egyszerű” ember. Mint ilyen, számtalan Bródy szöveg lélektani „kiindulási pontja”, a Csillag Hajnalkán át a Kornél és Elviráig. A zenei megfogalmazás sem túl bonyolult, ám jól szemlélteti, hogy az Illés-együttes széles zenei eszköztárát, ha szükséges, alázattal állítja a mondanivaló szolgálatába.

A nagylemezt záró Nem akarok viszont kitűnő, mívesen formált dal, ami tömören összegzi, hogy a rendszer illetékesei milyen jó tanácsokkal látták el Bródy Jánost és az Illés-zenekart. Az elvtársi intelmekkel szemben azonban a refrén makacsul hangoztatja, hogy „nem akarok állni, ha futnak a percek”, és bizony Illésék nem a levegőbe beszéltek. Az Illések és pofonok című nagylemez magába olvaszt mindent, amit alkotói az elmúlt néhány év alatt megtanultak. Igaz ez mind zenei, mind pedig emberi vonatkozásban egyaránt. Bródy János szövegeinek köszönhetően a negatív, kesernyés emberi tapasztalatok is humoros felhangot kapnak; zenei értelemben viszont az Illés nagyon határozottnak és komolynak mutatkozik. Az olyan dalok, mint a csalóka, ám mókás felütést megadó Újra itt van, a füstös-presszós Oh, kisleány és a megkapóan blőd Sárika arra hivatottak, hogy feloldják, illetve ellensúlyozzák ezt a zenei komolyságot.

kottas_fuzet_boritoja.jpg

Az Illések és pofonok című lemez dalainak kottáit tartalmazó füzet fedőlapja

 Az Illés albumára a korszak legkiemelkedőbb pop-rock lemezei voltak hatással. A The Kinks 1966 és 1968 között megjelent munkái mellett olyan albumok, mint a Beatles Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Bandje, vagy a Rolling Stones Their Satanic Majesties Requestje. Mindehhez hozzátársult a népzenével való szeretetteljes kísérletezés, Szörényi Levente „belezúgása” a tizenkét húros akusztikus gitárba, valamint a magyar hangstúdiók kezdetleges mivolta miatt talán szerencsésnek is mondható, hatásvadász elemektől mentes hangzás.

Az Illések és pofonokat, ezt a rendkívüli nagylemezt azok élvezhették első kézből, akik kilátogattak az 1969 szeptemberében megrendezett BNV-re. Még napjainkban is számtalan rajongó gondol vissza erre az őszi vásárra csillogó szemekkel. Ötven esztendővel ezelőtt jelent meg a magyar beatzene „Szent Grálja”, ami egyben egy kivételes szerzői és előadói képességekkel megáldott együttes magnum opusa, s ez a mestermű minden rockzenei lemezgyűjtemény első és egyben talán legfontosabb alappillérévé vált.

Szerző: Majnik László

 A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr3015065952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.