„Give Peace a Chance” – éneklik John Lennon dalát a vietnami partizánok

… és még Pete Seeger is felbukkan

2019. október 07. - beatkorSzaki

Kissé bulvárízű a cím, de mi köze lehet mindennek a magyar könnyűzene történetéhez? Nos, van köze, mivel a címbéli produkciókat tartalmazó hanglemez Budapesten készült, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál.

Az 1950-es évektől a kommunista Észak-Vietnam, majd az egyesült Vietnam állami lemezcége a Dihavina nevű vállalat volt, mely monopolista cégként működött. Népzenét és helyi tánczenét is megjelentettek, de címkéjük alatt leginkább hazafias dalok láttak napvilágot. Önálló hanglemezgyártásra az ország egyesítésének ideje előtt nem rendezkedtek be, mivel nagyon kis volumennel működtek. Kiadványaik száma évente a tízet sem érte el. A lemezeik préselését a testvéri szocialista országokban rendelték meg, elsősorban a Szovjetunióban és Csehszlovákiában. Dél-Vietnamban létezett legalább egy lemezpréselő üzem, a hetvenes évek végétől itt is készültek Dihavina-albumok. A fentiek eredményeképpen a helyi lemezvásárlók persze változó kivitelben és minőségben juthattak zenéhez, és a szerény életszínvonalú országban jellemzően nem a magángyűjteményüket gyarapították, hanem a lemezeket valamilyen közintézmény, könyvtár részére vették meg.

A vietnami lemezek sorszámozása a hatvanas évek elejétől - mondjuk így - folyóiratszerű volt, ugyanis az évszámot mutatta, és azon belül egy sorszámot tartalmazott. A Dihavina 1971-72-ben, továbbá 1985-ben a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattal is együttműködött.  Ezeknek a lemezeknek a borítóit Magyarországon nyomták, vietnami grafikusok tervei alapján. A nyomtatás minden bizonnyal hozott filmekről készült, mert az egyébként lehetetlenül bonyolult vietnami ékezetek között nincsenek javítások. A kiadványokra általában vietnami nyelven vettek fel hazafias dalokat, indulókat.

A 7201 számú lemez azonban a helyi dallamok közé keverve tartalmaz néhány angol nyelvű számot is. A legismertebb közülük a Give Peace a Chance (Adj esélyt a békének), John Lennon 1969-es békedala. Ezt egy férfikórus énekli, de sajátos változatban: szövege csak a refrénből áll, a versszakokat elhagyták. A további angol nyelvű dalok előadója nem más, mint Pete Seeger (1919-2014), amerikai folkénekes, aktivista, aki ismert volt a vietnami háborút ellenző álláspontjáról. A zenész 1972 márciusában látogatott Észak-Vietnam fővárosába, Hanoiba, ahol saját szerzeményű számaiból tévéfellépése és rádióadása is volt. Ezek anyagából hallható több dal is a lemezen: Last Train to Nuremberg (Utolsó vonat Nürnbergbe), The Land of a Thousand Songs (Az ezer dal földje), Teacher Uncle Ho (Ho apó, a tanító), The Rifles (Puskák), valamint egy-egy instrumentális gitárszóló és bendzsószóló is.

A hangfelvételeket a Vietnam Hangja (Voice of Vietnam) nevű észak-vietnami rádió adásaihoz használták fel, amelynek célja a Dél-Vietnamban harcoló amerikai csapatok felé kifejtendő kommunista propaganda volt.

A különös lemez Magyarországon nem került forgalomba, a példányaival mégis többfelé lehet találkozni , minden bizonnyal jó pár darabot itt hagytak annak idején ajándékként. Pete Seeger diszkográfiáiban azonban nincs nyoma – az előadó talán nem is tudott róla.

Szerző: Kovács László (Moiras Records)

A linkelt dalok nem a lemezen hallható változatok.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr9115207862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.