A citromízű banán már fél évszázada csal mosolyt az arcunkra

2019. október 20. - beatkorSzaki

metro_69.jpg

A Metro együttes (1969)

A Metro 1969-re megszilárdította helyét a legnépszerűbb beatzenekarok között. Pedig Zoránéknak nem volt egyszerű dolguk, hiszen az együttesből 1966-ban távozott Brunner Győző (helyére Veszelinov András került), valamint 1967 elején követte őt Frenreisz Károly is (őt Rédey Gábor váltotta). Mindketten a nyugati vendéglátóiparba szerződtek, valószínűleg azért, hogy szakmai tapasztalatokra tegyenek szert és megerősítsék anyagi bázisukat. Megközelítőleg másfél éves külföldi munka után tértek haza, méghozzá régi helyükre: újra a Metro együttes tagjai lettek.

A Metro az 1968. december elsején induló Slágerkupa című televíziós vetélkedőn már ebben a „visszarendeződött”, régi-új felállásban állt a kamerák elé. A tévében előadott Nem vagyok elveszett ember című daluk, valamint az 1968-as év végén megjelent Dohányfüstös terem / Pár csepp méz párosítású kislemez megmutatta, hogy a Metro együttes zenei világa a keményebb hangvételű R&B, valamint soul muzsika elemeit is magába olvasztotta.

1969 tavaszán két, nem túl fajsúlyos dalt kísértek Koncz Zsuzsa első nagylemezén, de a nyár ismét a Rottenbiller utcában érte az együttest: megkezdhették végre a munkát első önálló albumukon! A stúdió szessönök végeredménye egy eklektikus, ám cseppet sem kellemetlen dalgyűjtemény lett, amely 1969 őszén került a boltokba. (Számos visszaemlékezés szerint – az Illések és pofonok mellett – a Metro albuma is a budapesti BNV-n, az őszi vásáron volt kapható először.)

borito_1_1.jpg

Az első oldal nyitódala, az Ülök egy rózsaszínű kádban a könnyed, slágeres megszólalást erősíti, ám felfigyelhetünk egy csembaló hangjára és egy játékos vonósnégyes jelenlétére is. A dal hangulatára a Traffic 1967-es sikerszáma, a Hole In My Shoe is hathatott. Ezt látszik igazolni az is, hogy középtájon – Stevie Winwoodék dalához hasonlóan – felhangzik egy kislány szavalata.

Az Okos szamár a markáns, soulos vonalat fejleszti tovább, ezzel a Metro muzsikáját egy új dimenzióba helyezi. Brunner ¾-es, swinges kísérőcintányérja és a tamokon való triolás színezései masszív egységet alkotnak Frenreisz Károly laza basszusszólamával. Ehhez társul Zorán mosdatlan ritmusgitározása, valamint Schöck Ottó nagyszerű orgonaszólója is. Az előadás eredetisége a számot teljességgel időtállóvá teszi, s ebben a minőségben úgy tekinthetünk rá, mint az együttes egyik legjobb (ha nem a legjobb) hanglemezen rögzített dalára.

A Metro az 1969-es Táncdalfesztiválra a Régi kép, szobrok című dallal nevezett. A soha be nem teljesülő szerelmet költőien bemutató szöveg és a higgadt, ám átélt előadásmód tökéletesen passzol Zorán személyiségéhez. Ebből a szempontból a dal érvényteleníti az 1968-as Táncdalfesztiválon előadott Fehér sziklák szirupos ömlengősségét, mert Zorán a Régi kép, szobrokban hiteles és komoly, immár érett előadó képét mutatja.

A kompozíció finom kézzel formált, a hangszerelés tökéletesen kidolgozott – afféle kis Schöck-mesterdarab ez. A dal csúcspontja a csodaszép szaxofonszóló, amire Frenreisz Károly a mai napig büszke lehet. A szóló olyannyira passzol a dalhoz, annyira plasztikus, hogy bizton állíthatom, hogy ez a magyar beatkorszak egyik legkiemelkedőbb pillanata.

Jellemző és felháborító, hogy ez a rendkívül nívós dal mindössze egy megosztott második díjat nyert a ’69-es Táncdalfesztiválon. (A két első helyezett Késmárky Marika Egy fiú a házból című dala és Koós János Nem vagyok teljesen őrült című rock and roll imitációja volt. A Metro együttes Harangozó Teréz Szeretném bejárni a földet című dalocskájával osztozott a második helyen.)

a_metro_az_1969-es_tancdalfesztivalon.jpg

A Metro az 1969-es Táncdalfesztiválon

A szomorkás balladát egy nyers hangzású rhythm & blues követi, amit nem énekelhet más, mint Frenreisz Károly. A Felmásztam egy jó nagy fára humoros rock and roll kalapáló zongorával és metsző ritmusgitározással. Frenreisz tulajdonképpen végigüvölti Brunner Győző játékos szövegét, amit Zorán torzított szólógitár szólama tetéz, mely némi pszichedeliát is kölcsönöz a felvételnek. A Fekete Pál egy lendületes beatszám, remekül kitalált vezér-riffel és a dal közepén a Beatles Birthday című dalát idéző dobkiállással és fokozással.

Sztevanovity Dusán szövegének köszönhetően a dal igazi korlenyomat. A Fekete Pál nővérével mindenáron randevúzni akaró fiú arról győzködi a főhőst, hogy menjen át a szomszédba tévét nézni, sőt, ha a műsor épp nem lenne kedvére való, egy húszast is bekínál neki, hogy akár egy moziba is beülhessen. A hatvanas évek végén bizony húsz forint kisebbfajta vagyonnak számított, a televízió pedig luxuscikknek. Ha volt a lépcsőházban vagy az utcában egy-egy tévé, a szomszédok vagy a környékbeliek odagyűltek. Így alakulhatott ki az a mai szemmel nézve különös helyzet, hogy a televízió nem rombolta, hanem építette a közösségeket.

Az első oldalt a Hazárdjáték című szerzemény zárja, ami a maga 6 perc 47 másodpercével az egyik leghosszabb dal, ami magyar rocklemezen megjelent. (A rekordot a Neoton másfél év múlva megdöntötte a Bolond város című nagylemezen hallható Gyere álom című számmal.)

A szám szövevényes, erőteljes progresszív törekvéseket mutat. A hangszeres improvizációkban szerepet kap Zorán szólógitárja is, amit ismét torzítóval dúsítottak. A szóló úszkál a sztereótérben, jól hallható, hogy Zorán mindent belead. Játéka kicsit szögletes, de képes betölteni azt a kétpercnyi helyet, amit a zenekar a szaxofonszóló előtt a rendelkezésére bocsát. Frenreisz szaxofonja vezeti el a dalt a fokozatosan lassuló befejezésig. Előadásából megkapó ötletesség és energia árad.

A második oldalt a nagylemez dixieland-ízű slágere, a Citromízű banán nyitja. Azt hiszem, ezt a dalt nem kell különösebben bemutatni, mert fél évszázad alatt a nosztalgiarádiók és nosztalgia-zenekarok repertoárjának állandó darabjává vált. Utóbbiak általában csapnivalóan adják elő, a Metro viszont stílushű és sziporkázik –Frenreisz Károly klarinétszólója zseniális.

Az ezt követő Ne szólj rám újabb gyöngyszem Schöck Ottó szerzői munkásságában. A marimbával (Frenreisz) fűszerezett verzék levegősek, majd a refrének a felbukkanó fúvóskarnak köszönhetően megemelkednek. Így Zorán egy rövid ideig a „fölényes férfi” szerepében tündökölhet, aki megnézi ugyan a csinos lányokat, de barátnőjét biztosítja afelől, hogy ne várjon változást, még akkor sem, ha a helyzet egy kicsit bántja őt.

A míves popdalt (a korabeli sajtó a műfajt „barokk pop-ként” aposztrofálta) egy újabb kis ékkő, az Egy szót se szólj követi. A csembalót maga a szerző, Schöck Ottó szólaltatja meg, hozzá először csak egy nagybőgő, majd egy teljes vonósnégyes társul. A dal gyönyörű, s bár Zorán mélabús előadása megkapóan kifejező, mégis fájdalmas hallgatni ezt a mini-zeneművet, mert megmutatja, hogy Schöck Ottó a Metróból való távozása után elherdálta kivételes zeneszerzői tehetségét. Ezt talán az is jól példázza, hogy eme dal soulos hangvételben is megállta a helyét alig néhány hónappal később, Zalatnay Sarolta Ha fiú lehetnék című bemutatkozó albumán.

Az Egy szót se szólj klasszikusokat idéző világát a Pénz című, erőteljes soulszám ellensúlyozza. A dal ismét Frenreisz Károly és Brunner Győző közös munkája, de akár egy Wilson Pickett-lemezen is elhangozhatna, annyira peckes és nyers. A megszólalás sunyin sündörög a fal mellett, Frenreisz hanyag frazírozással siránkozik egy lány fölött, aki csak a pénzre hajt, ami sajnos éket ver kettejük közé. A dal a Metro soulos vonalának talán legjobbja, a gyanúsan ólálkodó tempóval és Zorán kellően merev szólógitározásával együtt.

A Sztevanovity fivérek közös kompozíciója a Mária volt, amely az első szerelem emlékeit veszi sorra. A ballada struktúrája és visszafogott, csodálatos pátosza, valamint a jelentős szerepet betöltő csembaló nagyban idézi az Aphrodite’s Child együttes Rain And Tears című, 1968-ban megjelent slágerét. Ha a Régi kép, szobrok kapcsán azt mondtuk, hogy Zorán érett előadóvá vált, akkor a Mária volt csak megerősíthet minket ebben a meggyőződésben. Ez karrierjének első dala, amelyben minden apró részlet a helyére került.   

A lemez végén egy könnyű kis „töltelék”, az Elfogyott a só kapott helyet. A szám zeneileg kevésbé passzol az album egyenletes színvonalához, de a Rózsaszínű káddal együtt szépen keretbe foglalja a Metro dalcsokrát. Legérdekesebb része a dal előtt hallható kis közjáték, amelyben a dal főhőse becsenget, majd beköszön a szomszéd nénihez. A hangeffektek alkalmazása a nagylemezen figyelemreméltó, ennek köszönhetően a Metro időnként egy kis „színházat” is rögtönöz. Kezdi ezt az Ülök egy rózsaszínű kádban vízcsobogása, majd folytatja a Felmásztam egy jó nagy fára felhangzása előtt hallható játék egy kutyával.

A Metro együttes első nagylemezét meghallgatva feltűnhet, hogy a korábban egyenetlen színvonalú kislemezek után a zenekar mennyire „odatette magát”, mennyire precízen megtervezte a lemezt. Még a könnyedebb slágerek is nagy igénnyel kerültek rögzítésre, amik egyáltalán nem rontanak az összképen, mindegyiken látszik a dalszerzői tehetség és az előadói lelkesedés. A Metro együttes tehát teljes joggal juthatott önálló nagylemezhez, nem csak a hatalmas rajongótábor okán. Az album dalainak legnagyobb része kiállta az idő próbáját. A keményebb hangvételű számok markáns frissessége minden bizonnyal a külföldi muzsikálásból hasznos tapasztalatokkal hazatért Frenreisz Károlynak és Brunner Győzőnek köszönhető, a fiatal zeneszerzők számára pedig hasznos lehetne Schöck Ottó zsenialitását és leleményességét tanulmányozni az olyan dalokban, mint az Egy szót se szólj, vagy a Régi kép, szobrok.

Még akkor is kapunk egy kicsi pluszt, amikor a lemezt a lejátszás után visszatesszük szép zöld tasakjába. A hátsó borítón Sajdik Ferenc mókás karikatúrája látható, ami a Metro-koncert miatt keletkezett tömeget ábrázolja, valamint a hőlégballonnal érkező Beatlest, akik valószínűleg szomorúak, mert láthatólag kint rekednek a szűkös előadóteremből: a koncertre való bejutásra semmi remény sem látszik.

Szerző: Majnik László

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr9915238450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.