1981. november 2-án mutatták be az első vajdasági magyar rockoperát. A Szabadkai Népszínház magyar nyelvű társulata Vicsek Károly merész, innovatív rendezésében játszotta el a Gobby Fehér Gyula által írt A zöld hajú lányt. Azt a zeneszerző, Lengyel Gábor vetette fel, hogy készüljön musical helyett rockopera. És A zöld hajú lány szerte Jugoszláviában óriási sikerrel futott, Magyarországon azonban szinte visszhangtalan maradt. Lengyel Gáborral az előadás rendhagyó hírveréséről, valamint arról is beszélgettünk: hogy festett a szabadkai színtér a hatvanas években.

Mikor született meg benned az elhatározás, hogy zenével fogsz foglalkozni?

Kisgyerek voltam, nagymamám elvitt a Szabadkai Színházba, a Csárdáskirálynő előadásra. Odamentem a zenekari árokhoz, és közelről csodáltam a zenészeket.

Hány éves voltál akkor?

Négyéves körül. De már hét-nyolcéves koromban elkezdtem zenélni.

A családban volt zenész?

A nagymamám egész családja foglalkozott zenével. Ő citerán játszott, sváb citerán. Nyolc testvére volt, mindenki zenélt valamilyen hangszeren, az édesapja hegedült. A szüleimnek is jó hallása volt, édesapám kórusban énekelt.

Tehát zenei környezetben nőttem fel.

Feltételezem, hogy beírattak a zeneiskolába.

Kilencéves koromban kezdtem el járni. De előtte már gitároztam, mert a szomszéd gyerek kapott egy gitárt.

Mikor született meg benned a szándék, hogy zenekart alapítasz?

Már az általános iskolában megalakítottuk az első zenekart, Suze mladih krokodila (’Fiatal krokodilok könnyei’) néven. Ez 1964-ben történt, abban az időben robbantak be az első beategyüttesek, a Beatles, a Rolling Stones és a Shadows. Nekem ugyan nem voltak lemezeim, de Szabadkán, a jómódú Rakić testvéreknél meg tudtuk hallgatni a legújabb számokat, hiszen a zenekarom dobosa rokoni kapcsolatban állt velük. Belgrádban már az 1960-as évek közepe táján megjelent egy zenei szaklap, a Džuboks,[1] ami nemcsak színes fotókat, írásokat tartalmazott, hanem minden számhoz mellékeltek egy műanyagon nyomtatott lemezt is, valamelyik világslágerrel. Ezeket a számokat „szedtük le” és játszottuk az együttesben.

Teljes felállású volt az együttes, basszusgitárral, dobokkal?

Igen, az erősítőket pedig mi magunk készíttettük.

Gitárosként kezdted, a zeneiskolában mit tanultál?

Gordonkát. A következő zenekart a középiskolában alapítottuk Entuzijasti (’Lelkesek’) néven, itt már villanygitáron játszottam. Én voltam a szólógitáros!

Az Apači dobosa, Kikić Ivan nemrégiben megjelentetett egy könyvet, amelyben leírta, hogy Hamburgban ugyanabban a klubban játszott, ahol a Beatles kezdte pályafutását. Szabadkán több helyen voltak táncok, fellépések, eljártam ezekre a helyekre, hallgattam a zenekarokat. Emlékszem, hogy Mihajlo Kovač a Pátria szállóban szaxofonozott, délutáni, ötórai teázás mellé.

Mihajlo Kovač a szabadkai Omladina ifjúsági fesztiválon 1970-ben a Padao je sneg (’Havazott’) című számoddal a közönség első díját nyerte le. Ez volt a te első nagy sikered?

Igen. Mihajlo Kovač bátyja, Kornelije Kovač sokkal ismertebb volt, apjuk, Józsi bácsi pedig a színház zenekarát vezette, nála tanultam gitározni. Kornelijét ott ismertem meg, amikor éppen itthon járt, mert egyébként Szarajevóban tartózkodott, az ottani Zeneakadémián tanult.

Fotó: Szerda Zsófia

Később te is Szarajevóban tanultál, gordonka szakon a Zeneakadémián. Goran Bregovićot is ismerted?

Persze. Az összes szarajevói zenészt. Nagyon jó barátság volt, naponta találkoztunk, együtt kávéztunk. A Parkušának becézett Park caféban gyűltünk össze, rendszerint délben. Segítettünk egymást, ha valakinek szüksége volt hangszerre vagy felszerelésre. Nagy volt a barátság, nem emlékszem semmi vitára, veszekedésre.

De nem csak kávéztunk, rengeteget gyakoroltunk is, naponta négy-öt óra hosszát. Amikor pedig kiadtuk az első nagylemezt, koncertkörútra indultunk. Szerencsénk volt, hogy az Indeksi együttes előzenekaraként jugoszláv turnén vehettünk részt. Ezeken a koncerteken tíz-tizenkétezres publikum előtt játszottunk, Jugoszlávia különböző városaiban. Ekkor ismert meg bennünket a nagyközönség.

Sokan úgy tartják, hogy a zeneszerzői pályafutásod legnagyobb sikere a Bila si mi u svemu naj, naj naj (’Mindenben te voltál nekem a leg, leg, leg’) című szerzemény. Ezt a dalt az Indeksi együttes adta elő, nem a te zenekarod.

Minden zeneszerzőnek az az álma, hogy megírjon egy igazán sikeres szerzeményt. Ami akár halhatatlanná teszi őt. Ez a szám nagyon bevált, ez a mai napig igaz. 1975-ben írtam.

Eleve az ismertebb Indeksi zenakarnak szántad?

Nem. Azokban az években az Opatija fesztivál számított a válogatónak az Eurovíziós Dalfesztiválra. A Jugoszláv RTV a győztesét nevezte be az Eurovízióra. A szerzeményt 1975-ben azzal a céllal írtam meg Duško Trifunović szövegére, hogy felajánlom az ismert szarajevói énekes-zeneszerzőnek, Kemal Montenónak. Már amikor írtam a számot, Kemal előadását hallottam magamban. Felkerestem, és közöltem vele, hogy írtam a részére dalt, méghozzá az Eurovíziós válogatásra. Ekkor közölte, hogy ő már benevezett a saját szerzeményével. Kértem, legalább hallgassa meg. Meghallgatta, és mondta egyből, hogy nagyon jó dal, illetve javasolta, hogy ajánljam fel az Indeksinek.

Jó ötletnek tűnt, de a zenekar énekese és a formációt vezető gitáros éppen katonai szolgálatukat töltötték. Nem baj, ki fogják engedni a fesztiválra – mondta Kemal. Elutaztam Nisbe, a kaszárnyába, felkerestem őket és felajánlottam a dalt. Megtetszett nekik, én pedig visszamentem Szarajevóba, hangszereltem, a fesztivál kezdetére letöltötték a szolgálati időt, és Abbáziában előadták.

Hogy jött a képbe A zöld hajú lány?

Az Újvidéki TV-ben ismertem meg Vicsek Károly filmrendezőt. Ő hallott már rólam, és megkért, hogy a tévés munka mellett készítsek zenét a dokumentumfilmjeihez. Később én írtam neki zenét az 1982-ben a pulai fesztiválon díjnyertes Naplemente című játékfilmjéhez is. De a dokumentumfilmekkel kezdtük.

Egy nap felkeresett Vicsek egy forgatókönyvvel, Gobby Fehér Gyula vajdasági író, drámaíró A zöld hajú lány című művét adta át, mondta, hogy olvassam el, és javasolta, hogy ebből a Szabadkai Népszínházban a magyar társulattal készüljön egy musical. Elolvastam a forgatókönyvet, és mondtam Karcsinak: miért musical? Készítsünk rockoperát! Akkor még nem vittek színre magyar nyelven rockoperát, Magyarországon sem. Az István, a király című első rockoperát két évvel később, 1983-ban mutatták be.[2] Rögtön felmerült az akadály, hogy előadásonként majd negyven embert, teljes zenekart kell felszereléssel utaztatni. Mondtam, hogy én felveszem a teljes zenei alapot, amire majd élőben lehet énekelni. Elmentem Németországba, és vásároltam stúdiófelszerelést.

A rockopera miatt hoztad létre a zenei stúdiódat?

Igen. Egy négysávos magnón vettük fel a teljes anyagot.

Hány szerzeményt?

Tizennégyet. De voltak instrumentális tételek is, mert az előadás egész ideje alatt szólt zene.

A zöld hajú lányt 1981. november 2-án mutatták be a Szabadkai Színházban. Hogy sikerült?

Ez egy rendhagyó előadás volt. Már a hírverése is. A premier napján, Szabadka utcáin „szendvicsemberek” hirdették az előadást,

a főszereplő, Földi Laci pedig lóháton jelent meg.

Az előadásban a színpadra is lóháton érkezett meg a főszereplő, és úgy énekelt, a másik hatáselemnek pedig az számított, hogy egy lány meztelenre vetkőzött.

Voltak, akik a vetkőzés miatt nézték meg többször az előadást.

Szabadkán hányszor mutatták be A zöld hajú lányt?

Sokszor. Hetente egyszer biztosan.

Mennyi ideig futott az előadás?

Egy évig.

A rockoperával vendégszerepeltetek Jugoszlávia-szerte?

Igen, Újvidéken, Belgrádban, Zágrábban, Podgoricán, illetve eljutottunk Szegedre is. Budapestre sajnos nem. A Szarajevói Színházi Fesztiválon azonban óriási volt az érdeklődés, a közönség a padlón is ült. Az előadás után a szervező megkérdezte, előadnánk-e még egyszer.

Rögtön?

Igen, mert, sokan nem jutottak be a terembe és részükre megismételtük az előadást.

Magyarul játszottátok mindenütt?

Igen. Egy szót nem értettek.

Nem feliratozták a szöveget?

Akkor még ezt nem alkalmazták. De nem a szöveg volt lényeges, hanem a zene, a koreográfia, a látvány mesélte a történetet.

A negyventagú társulat, zene, díszlet, látványelemek nem kevés pénzbe kerülhettek. Ki fedezte a költségeket?

Szabadka. Köszönhetően a város akkori vezetőségének, felkarolták a produkciót, és biztosítottak szponzorokat.

Ekkora társulat esetében nem volt egyszerű a vendégszereplés sem.

Még a lovat is vittük, hiszen a darabban fontos szerepet kapott.

A teljes interjú ide kattintva érhető el.

Szerző: Csorba Zoltán

Nyitókép: Szerda Zsófia

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

[1] A Džuboks magazin az első kelet-európai rockszaklap. Első száma 1966. május 3-án jelent meg a belgrádi Duga kiadóház Filmski svet (’Filmvilág’) mellékleteként. A címoldalán a Rolling Stones együttes színes fotója szerepelt, a lapot 100.000 példányban nyomtatták, három nap alatt elkelt. Alapító főszerkesztője a Belgrádi Rádió közkedvelt Veče uz radio (’Este, rádió mellett’) című hétfő esti könnyűzenei műsorának szerkesztője, műsorvezetője Nikola Karaklajic (1926–2008), nemzetközi sakkmester volt, aki sakktornákra való utazásai során gyűjtötte be a külföldön megjelenő könnyűzenei szaklapokat. A Filmski svettől önállósult színes magazin az elején havonta, majd kéthetente jelent meg, kisebb megszakításokkal 1986-ig.

[2] Pontosítás: az első magyar nyelvű rockopera a Sztárcsinálók volt (Várkonyi Mátyás–Miklós Tibor), amit néhány hónappal A zöld hajú lány előtt mutattak be.