Beleszületett a családja kifosztásába. Felnőtt a szegény becsületben. Masnit kötött a honvédség orrára. Ütős lett, hogy korának zenekari menedzsere lehessen. Schuster Lóránt Magyarország jelenleg leghosszabb ideje fennálló rockzenekarának vezetője.

Fellépett mindenhol, mindenkivel, és minden körülmények között. Ott volt a pusztavacsi békefesztivál rendőr-rajongó összecsapásánál és a Fekete Bárányok-koncerten, vagyis az első igazi Szigeten, aminek most, 2025. augusztus 23-án lesz éppen 45 éve. Átneveztették a zenekarát, a Gesarolt, mert a DDT-ről kiderült, hogy káros, így lett a Perpetuum Mobile, avagy a P. Mobil.

Nem kaptak lemezt, méghozzá azért, mert csak. Pedig, ha Erdős Péternek bejött volna, már nem itt tartana (bajuszosan mondjuk nehezen is ment volna neki, vagy ki tudja, ha kedvesebb?). Dobról dobra, gitárról gitárra, erősítőről erősítőre mégis megmaradtak. Náluk mindig két forintról két forintra épült fel a dal. Svarcban, a KISZ nyomdában nyomott plakátok, letiltások, sértődések, telefonfülkékből szervezett turnék, valamint a korának csúcs-Exceljét jelentő határidőnapló. Sértődött rock-primadonnák, dalos besúgók, bemikrofonozott öltözők és bocsánatot kérő párt Központi Bizottsági titkár szegélyezik útját.

És mindeközben mindenhol ott volt: poroltóval a Kopaszkutyában, cuccal és együttessel az 1973-as diósgyőri popfesztiválon, ahol a bandák összeadták a „technikájukat”, hogy valahogyan megszólaljon a rock 25 ezer embernek. A Szolidaritási Rockfesztiválon, ahol Desmond Tutu dél-afrikai püspök élő beszéde helyett kisállattenyésztőkről szóló kisfilm ment, amíg a cenzor elvtársak adásba nem engedték a leokézott beszédet. A 45 éve megrendezett Fekete Bárányokon, amit ezért vagy azért egy 3 nappal azt követő körmendi hakni után azóta sem tudtak megismételni a Beatrice, a Hobo Blues Band és a P. Mobil zenekarok. És még és még, felsorolhatatlanul, közte csak mementó az István, a király, amelyről ebben az adásban helyhiány miatt egy szó sem esik.

Aki kicsit is kíváncsi arra, hogy mi történt a kései hatvanas évektől a magyar beatzene hátterében, kicsiny bepillantást nyerhet adásunkban olyasvalaki tolmácsolásában, aki már akkor is őszinte volt, amikor nem lehetett, úgy maradt, mint volt, és már végleg nem változik. Vendégünk a vizuális karó, a Fekete Bárányok pásztora, és az ember, akit nyugodtan számon lehet kérni bármiről, amit tett, vagy nem tett, akár tetszik, akár nem: Schuster Lóránt. Egy beszélgetés a mennyi az annyiról mindenkinek, aki szereti.

Szerző: Altschach László

Nyitókép: Fortepan / Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.