Hetvenedik születésnapját ünnepli hazánk dobos kiválósága, Németh Gábor. A kerek évfordulót nem is tudná méltóbb módon megülni, mint saját zenekarával, a Németh Gábor Projekttel és vendégeivel adott koncerttel. A novemberi dátum közeledik, mi pedig köszöntjük sok-sok szeretettel a születésnapján!
Németh Gábor művészetpártoló, értelmiségi családban született 1955. augusztus 29-én, Újpesten. Édesanyja és édesapja fontosnak tartották, hogy ő és két testvére zenét is tanuljanak. Első hangszere a cselló volt, amellyel hatéves korától ismerkedett, és amit a szülei választottak számára, aztán tizennégy évesen egy másik hangszer választotta őt: az iskolai szalagavatón muzsikáló beatzenekar dobosának felszerelése annyira lenyűgözte, hogy ötvenhat éve szinte ki sem száll a dobok mögül.
A rendkívüli zenei tehetség mellett elképesztő kézügyességgel és műszaki érzékkel megáldott ballagó, nyolcadikos srác nagyanyja edényeit, fedőket és egy televíziós kartondobozt felhasználva saját dobfelszerelést épített magának, sőt, még egy lábgépet (a pedál, amelynek segítségével a dobos a nagydobot lábbal szólaltatja meg) is készített.
Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
Ősszel aztán gimnáziumi társaival megalapította élete első zenekarát: a kor népszerű rockzenekarainak (Deep Purple, Grand Funk Railroad) dalaiból állt a műsoruk. Hatalmas lendülettel vetette bele magát a gyakorlásba. Tizenhat évesen már minden kétséget kizáróan biztos volt abban, hogy a zene lesz a hivatása. Zeneiskolai múltja masszív alapot biztosított és tudásvágya Kovács Gyuláig vezette. Magántanulónak jelentkezett, de a Mesternél éppen nem volt szabad hely, ezért tanítványát, Kakas Józsefet javasolta, akinél Gábor precízen végigvette a világ legjobb dobosainak iskoláit, majd Kovács Gyula magántanítványa lett, aztán 1973-ban, érettségi után azonnal felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium Jazz Tanszakára.
Megszállottan gyakorolt, tizennégy éves korától négy éven át napi nyolc órát foglalkozott a hangszerével: korábban kelt, mint a család, a gimibe is vitte magával a gyakorló gumilapot és délután, de éjszaka is csendben csattogtak rajta a dobverők úgy, hogy ez nem zavarta a környezetét. Minden nyáron munkát vállalt, hogy bővíthesse a felszerelését, előfordult, hogy vagonokból pakolt ki talpfákat és több mázsa cementet. A négy év gyakorlás olyan elképesztő tudással vértezte fel, ami egész életútján kíséri.
Már a konziban bámulták a tanárai és növendéktársai. Zenész körökben hamar elterjedt, hogy feltűnt egy fiatal csodadobos. Öccsével, Lojzival (Németh Alajos basszusgitáros) városszerte járták a klubokat, a kollégák gyakran felhívták a testvérpárt egy kis közös zenélésre, mert az ő dob-basszusgitár alapjuk már akkor párját ritkította a szakmában. Kapkodtak is értük, Gábor első professzionális együttese a konzis évek alatt a Theatrum, „a zenészek zenekara”, lett, majd a Deák Big Band és annak egy szűkített formációja jelentette a következő lépcsőfokot. (Velük számtalan közismert magyar rajzfilm zenefelvételét rögzítették többek között.)
Felléptek a Debreceni Jazz Napokon is, és a Magyra Rádió közvetítette a koncertjüket. A műsorban Gábor is szólisztikus szerephez jutott, a dobolásáról készült felvételt pedig elküldte a világ akkori vezető dobgyárának, a Ludwignak Chicagóba. Postafordultával érkezett a válasz:
tárt karokkal várják a cég művészcsapatába.
Ezt azonban abban az időszakban csak illegálisan tehette volna meg, aminek következtében az egész családjától elkobozták volna az útlevelet. A megérdemelt világhír így elmaradt, mi viszont gazdagabbak lettünk azzal a számtalan lemezzel és hangfelvétellel, amelyek Németh Gábor játékát őrzik. Zenélt az Apostol együttesben, a magyar rock-NB-1 soraiba pedig a Skorpio dobosaként lépett be. A Dinamit, a Nagy Feró és a Bikini (Ős-Bikiniként is emlegetik), a Bikini, a Kormorán, a Beatrice, a P. Mobil és saját zenekarai: az Art Reaktor, a Crack Orchestra és a Németh Gábor Projekt mellett a lengyel SBB tagjaként rengeteg lemezt készített.
A Dinamitban a dobok mögött. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
A sokoldalú zenész ráadásul a stúdió üvegablakának mindkét oldalán remekel, hiszen hangmérnökként lemezek sorát készítette el saját stúdiójában, a Reaktorban. Éveken keresztül övé volt az ország egyik legnagyobb hang- és fénytechnikája, majd ő alapította a Rádió Rock zenei csatornát.
2007-től a Kőbányai Zenei Stúdióban tanítja a jövő dobosait, tanítványai közül többen már élvonalbeli csapatok ütősei. Kovács Gyula egyik örök érvényű mondása (a sok közül) Németh Gáborra teljes mértékben illik:
„A jó dobosnak zamata, illata van!”
Gábor játéka, saját, összetéveszthetetlen stílusa azonnal felismerhető: fölényes technikai tudás, bámulatos elegancia, tökéletes dinamika olyan lazasággal, hogy még a szinte felfoghatatlan ritmusképleteket is a rá jellemző mosollyal az arcán adja elő. Rendkívül igényes a hangszerválasztásban: legendás dobfelszerelései soha nem szorítkoztak az alapszettre, szemet gyönyörködtető arzenáljának még a színét (!) is előre megtervezetten választja ki.
Hazánkban ő volt az egyik első márkaképviselő, a híres magyar Dubán dobokat népszerűsítette már a hetvenes évek elején. 1990-től tagja a patinás svájci Paiste cintányérgyár művészcsapatának. A mindig rendkívül kedves, figyelmes és sajátos humorú művész imádja a természet közelségét: sokáig lovat tartott, kutyáját a legjobb barátainak egyikeként szereti. Büszke édesapa és nagypapa, szívesen mesél Lili unokája nemzetközi balett-sikereiről. November 14-én a MOMkult színpadán születésnapi koncerttel ünnepel.
Szerző: Rozsonits Tamás
Nyitókép: Kalocsai Richard
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
