„Az első félidőt a Fonográf nyerte meg. Lásd: két nagylemeznyi bizonyíték. (…) A nagylemeznyi anyag hamarosan szakértői elbírálásra kerül, de nem azzal a szándékkal, hogy egyenlítünk. A zenélés nem gólokra játszott sportesemény, sokkal inkább azért műveljük, hogy teljesebb arcunkat megmutathassuk” – nyilatkozta Illés Lajos 1976 februárjában, a Magyar Ifjúságban.

Ebből is kitűnik: az új Illés formáció már ekkor kísérletet tett nagylemez készítésére, erre azonban csupán két évvel később kerülhetett sor, miután a zenekar megnyerte a Metronóm’77 fesztivált, a Hogyha egyszer című dallal.

Az új formáció 1978 augusztusának első napjaiban megjelent debütáló albuma, a Boldog város rendkívül érdekes és értékes, azonban sajnos megkésett darabja a hazai populáris zenének, bár erről maga a zenekar tehetett a legkevésbé. Amíg ugyanis a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat illetékesei 1974 tavaszán lehetőséget adtak a Fonográfnak, Illés Lajos új zenekarában akkor nem láttak fantáziát.

Vajon mi lehetett ennek az oka? Elképzelhető, hogy az MHV vezetői – akárcsak a Hungaria esetében – üzleti hitelrontásként könyvelték el a legendás Illés-felállás felbomlását, ráadásul a zenekarvezető, ahogy azt egy korabeli interjúban elmondta, szándékosan nem egy supergroupot akart létrehozni, hanem fiatal, a nagyközönség számára ismeretlen zenészekkel alapított együttest. Egykori kollégái közül kizárólag Bródy Jánossal kívánt a továbbiakban is együtt dolgozni, bár tegyük hozzá, vele is „csupán” szövegíróként.

Bródy még akkor sem lett volna az új zenekar tagja, ha az alakuló Fonográf együttesben nem állt volna színpadra. A tervezett közös munka végül is azért nem valósult meg, mert Bródy azt kérte Illés Lajostól, hogy a továbbiakban is írjanak dalokat Koncz Zsuzsa számára, valamint, hogy az új együttes ne az Illés nevet viselje, zenésztársa azonban mindkét feltételt elfogadhatatlannak tartotta. Évekkel később így emlékezett vissza:

„Nekem sosem maradt hely a lemezeinken. Úgy emlékszem, nekem elsősorban Koncz volt parancsba adva, mármint hogy én írjam a dalok többségét, de egy idő után annyira… szóval, odáig jutottam, hogy ha Zsuzsára gondoltam, nem jutott eszembe semmi.”

Ami új zenekarát illeti, talán elképzelhető, hogy célszerűbb lett volna más nevet választani, hiszen az 1965 és 1973 között működő formáció olyan mértékben legendássá vált, hogy szinte egyet jelentett a hazai populáris zenével, „és ebben az összetételben kialakított egy olyan mítoszt, amit eldobni mindenki félt”, egy ilyen legenda árnyékában pedig még nehezebbnek bizonyult teljesen új fejezetet nyitni.

Ugyanakkor tegyük hozzá azt is, hogy Illés Lajos nemcsak egy teljesen új felállású, hanem egészen eltérő zenei-, illetve szövegvilágot képviselő együttest hozott létre 1974-ben. Új szövegírókat – Görgey Gábor, Neményi Tamás, Miklós Tibor, Révész Tamás, S. Nagy István – keresett, illetve, ahogy már említettem, fiatal zenészeket: Kiss Ernő Pál énekes, Jenei Szilveszter gitáros és Papp Tamás dobos a Meteor együttesben játszott, amikor a billentyűs meghallgatta őket.

„A Podmaniczky utca sarkán játszottunk egy alagsori klubban, amikor egyszer csak megjelent Illés Lajos. Az Illés közvetlenül azelőtt oszlott fel. Bródyék létrehozták a Fonográfot, Lajos pedig úgy döntött, hogy alakít egy új, fiatalokból álló zenekart. Nekünk már az is hatalmas megtiszteltetés volt, hogy szóba állt velünk, nem beszélve arról, amikor a szünetben közölte, hogy velünk szeretne zenélni. Nagy reményeket fűztünk a dologhoz. Egy hét múlva visszajelzett, hogy jól sikerült a meghallgatás, és csatlakozhatunk a zenekarhoz. Serfőző Anikó (énekes – a szerk.) és Selmeczi László (basszusgitáros – a szerk.) már ott volt. Így állt össze ’73 végén az új Illés. Egy hosszú próbafolyamat után összeraktunk egy komplett koncertanyagot, és 1974 elején elkezdtünk koncertezni”

– emlékezett vissza a zenekar indulására Papp Tamás.

Az egy nő egy férfi énekes felállású együttes – amelyben Jenei és Selmeczi is énekelt – a Miért hagytuk, hogy így legyen, továbbá a Lehetett volna kivételével nem játszott dalokat az 1973-ban megszűnt Illés zenekartól, s hamarosan Jenei, Selmeczi és Kiss is bekapcsolódott a zeneszerzésbe.

A külföldi zenekarok közül a Rubettes, a hetvenes évekbeli Fleetwood Mac, valamint a Renaissance hatott rájuk, a vokálok szempontjából a Queen, illetve a funky. A funk stílus egyébként az 1970-es évek közepén szinte megkerülhetetlen volt a hazai zenekarok számára, az LGT-től a Generálig csaknem mindegyik, országosan ismert, nagylemezt készíthető formációra hatást gyakorolt.

Első munkájuk Illés Lajos és Görgey Gábor A fiú és a tündér című musicalje volt, amelyet a Fővárosi Operettszínházban mutattak be 1974-ben, a műből azonban csupán négy dal jelent meg hanghordozón. Ebben az évben került a boltokba első kislemezük (Tűzből támadt lány/Sose légy hitetlen), a következő években több rádiófelvételt készítettek (Várj, míg eljön a nyár, Tied e dallam), Magyarországon kívül turnéztak a Szovjetunióban, valamint a szomszédos országok magyarlakta területein is, méghozzá nagy sikerrel.

1977 augusztusában az Omega vendégeként játszottak a Kisstadionban, majd ősszel, a már említett fesztiválgyőzelemnek köszönhetően bevonulhattak a Rottenbiller utcai hanglemezstúdióba.

„Akkor még együtt játszottunk. Úgy nézett ki a felvétel, hogy volt a zenei alap, a harmóniákat játszó zongora, vagy gitár, ezek voltak az úgynevezett mankósávok. Amikor a dobra azt mondták, hogy jó, akkor kezdték kiváltani a mankósávokat, feljátszani a szólókat, az éneket, aztán jött a keverés, a masterelés. Ma már középkorinak nevezhető körülmények között dolgoztunk. Arra emlékszem, hogy kevés idő állt rendelkezésünkre”

– idézte vissza a stúdiómunkálatokat Papp Tamás.

Az album borítóján Díner Tamás fotója látható a zenekarról, amelynek tagjai az 1970-es évek első felében népszerű glam rock irányzat képviselőire (Roxy Music, Slade, Sweet) jellemző fényes ruhákat viselnek. 

A lemez első oldalán a zenekar legnagyobb szabású munkája, Illés Lajos és Görgey Gábor író öttételes szvitje, az 1975-ben íródott Boldog város hallható.

A kompozíció a nagyváros hangjaival indul: hallhatunk motorzajt, autóbusz ajtajának csukódását, villamost, szirénát – ezeket a hangeffektusokat Filep Ferenc gyűjtötte össze –, majd belép a komplett zenekar. A Moog-szintetizátor játssza az alaptémát, aztán érkezik a szöveg nélküli énekszólam, amelyet Kiss Ernő Pál és Serfőző Anikó ad elő. Jenei a gitáron díszíti a témát, majd kiáll a zenekar, csupán a zongora marad, ezt követően pedig belép a dob. Az első verzét Kiss, a másodikat Serfőző, a harmadikat ismét Kiss énekli, a refrént pedig közösen adják elő. A szvit a brit populáris zene 1966 és 1968 közötti folkos időszakára hajaz, amelynek központi témája volt a nagyvárosból való kivonulás.

Itt is a romlatlan vidék iránti csodálat csendül ki a refrén soraiból.

„Van még egy tiszta tó, hol meg lehet fürdeni
Van egy vidám, halakkal teli folyó
Van egy erdő, hol végre nem hallasz utcazajt
Van egy mező, hol tücsöknyáj muzsikál.”

Az elvágyódás az aktuális jelenből egyébként is jellemző téma volt az 1970-es évek közepének hazai populáris zenéjében, igaz, az együttesek többsége az űrre, illetve más dimenziókra vetette tekintetét. (Lásd az Omega vagy a Mini űrrock korszakát, valamint a Fonográf FG-4 című konceptalbumát.)

A refrén után megismétlik a már elhangzott két versszakot, viszont felcserélődnek a szerepek; ezúttal Serfőző Anikó tolmácsolásában hallhatjuk az első, valamint a harmadik verzét, míg a másodikat Kiss Ernő Pál adja elő, és a harmadik versszak szövege is eltér, ezt követően érkezik Jenei Szilveszter gitárszólója, amit egy nyolcados ütemű bridge követ, majd jön az instrumentális rész, amelyben kongát is hallhatunk.

A boldog város tulajdonképpen egy sátorváros, ahol úgy „élhetünk, mint a nomádok”; ott „senki nem gyűlölködik.” Az első versszakot Kiss, a másodikat az énekesnő adja elő.

Ezt követően ismét elhangzik a bridge, amelyet egy újabb gitárszóló követ, majd megismétlik a refrént, végül Jenei újabb szólója zárja a szvit első tételét (Van még egy tiszta tó), amelyet a Pénz követ, amelyben Selmeczi László és Jenei Szilveszter is énekel. A tétel jellegzetességei az úgynevezett zenekari kiütések, amelyek zeneileg is kihangsúlyozzák, és egyben aláhúzzák a tétel mondanivalóját, a Szent Páltól származó bölcsességet, miszerint „a pénz minden gonoszság gyökere.”

„Pénz az ember őrjöngése
Pénz a fő kórokozó
Pénzért lopnak, pénzért ölnek
Eltorzul az ember arca
Pénzért megölöd anyádat
Pénzért minden kapható
Megvehetsz bármily szerelmet
Pénz forgatja ezt a földet
Ezt látják az emberek.” 

Sajátos, ahogy szabályosan sulykolják a pénz kifejezést a zenekari kiütésekben. A gyors első rész után az együttes visszavesz a tempóból, Görgey kifejti, hogy a viszály szítása tudatos, hiszen profitot szül („De a háború pompás üzlet azoknak, kik nem tudják, hogy békében élni szép.”), de ha létrejön az áhított település, ott megszűnik a profitért folyó hajsza, és az ellenségeskedés, hiszen „pénz nélkül is megélünk a boldog városban.” Ezt egy újabb gitárszóló követi, majd ismét elhangzik a nyomatékosító rész, amely után megint egy eltérő szövegű lírai szakasz érkezik, amelyet Serfőző Anikó énekel. Ez a rész kifejti a boldog város paradoxonát; bár a cél az, hogy a negatívumokat kirekesszük, a célszerű önvédelem taktikájával mégis élni kell. Humánum ide, szeretet oda, mindenkit nem lehet befogadni: a boldog városba, ahol „semmi nem hiányzik”, „nem rosszkedvű senki”, és nem szükséges a pénz, csak az jöjjön, „aki a másik embernek nem árt.”

A következő tétel, a Hogyha egyszer később önálló dallá vált, a szerzemény a mai napig az együttes legnépszerűbb slágere. A tenger hullámainak hangjai, valamint sirályhangok nyitják a tételt, majd megszólal az akusztikus gitár. Ezt követően belép a furulya szólama. Az első verzét, valamint a refrént Serfőző Anikó énekli, míg a második versszakot Kiss Ernő Pál, az ezt követő refrént pedig már közösen adja elő a két énekes. Az első verzében Papp Tamás lábcinen kísér, a dal jellegzetes alkotóeleme Selmeczi László domináns basszusgitár- szólama. 

A dal szövege az ideális kapcsolat megéneklése, amelyben a pár egyike sem unja meg a másikat, („Nem fásul el a szívünk, mindig érdekes maradsz”), a szöveg finom erotikus képeket is tartalmaz. („Fölfedezlek, mint egy földrészt, minden tájadat bejárom, / Fölfedezlek minden reggel, fölfedezlek minden éjjel.”) A Hogyha egyszer három zenekari beütéssel zárul. majd kutyaugatással és funkys gitározással indul a következő tétel, a Senki se látta...

Bár a boldog város az emberiség történetében létezett legideálisabb hely lesz, óvni kell az oda nem illő emberektől: a konclesőktől, törtetőktől, a falmelléki hazugoktól, a lelki törpe alakoktól, a balekoktól, a bürokratáktól, illetve a köpönyegváltóktól és az ügyeskedőktől, fejti ki Görgey Gábor szövege. Ez pedig rendkívül fontos,

„mert a sivatagban, hogyha virul egy oázis
Nem marad soká sakáltalan
Csak az éjre vár a sok sakál." 

Ezután hallhatunk egy szólót Illés Lajostól a clavineten, majd a Moog-szintetizátoron, ezt számtalan zenekari beütés követi, aztán érkezik a gitárszóló, amelyhez csatlakozik Kiss Ernő Pál scattelős énekszólama, egy idő után pedig belép Serfőző Anikó is. A tétel érzelmi hőfoka egyre jobban emelkedik, majd a végén elhangzik több robbanás. Majd megszólal a zongora, és Serfőző énekelni kezdi a szvit záró tételét (Lesz olyan városunk).

A harmadik sorban Kiss is csatlakozik. Itt derül fény a dilemmára, hogy mi is tulajdonképpen a lemez címét magába foglaló település? A zene városa,

„hol majd minden muzsikál.
(…)
Kémény fütyül a derűs ég felé
Házunk falán a plakát dalt dúdol
Villamos csilingelőn szórja szót szét
jókedvű, friss énekét
Mindenütt melódiát hall a sok járókelő
(...)
Háztetőn eső dalol, hirdetőoszlop zenél.”

"Halld meg te is a világ dallamát
Indulj, keresd  a zenék városát."

– zárul a szvit, amely Czídra László blockflőteművész és zenetudós furulyaszólójával ér véget.

A B-oldalt a lemez történetmesélős dala, az Autóstoppos srác nyitja, melyben a stoppos lány felidézi a felvillantó, de elszalasztott boldogság lehetőségét, melyet egy sors, pontosabban egy stoppostársa hozhatott volna el számára. A motorzaj elnyomta a hangját, a lányt pedig elvakította a luxusautó sofőrje által felkínált gazdaság reménye, pedig „Talán, ha megértem szavad, nem megyek el, s ma minden boldogabb…”

A dalt – amelynek zenéjét Jenei Szilveszter, a szövegét pedig Miklós Tibor írta – Serfőző Anikó minden vokális segítség nélkül adja elő, a második verzében pedig önmagával énekel duettet.

Papp Tamás indítja a dalt, majd felhangzik az alaptéma, amelyet Jenei két szólamban játszik. Ezután kiáll a zenekar, csupán Illés Lajos Fender-zongorája marad, erre énekel Serfőző Anikó, a második rész előtt pedig belép a komplett zenekar.

A bridge után visszatér az intro témája, majd ismét elhangzik a második versszak. Ezt követően hangszeres szólókat hallhatunk, majd megismétlődik a bridge, végül pedig a hangszeres szólók ismétlésével zárul a dal, elúszással. A verzékben Jenei a jellegzetes funky gitározást alkalmazza, Papp Tamás pedig az akkoriban divatos úgynevezett ismétlős lábgépet használja.

A Kiss Ernő Pál által szerzett Főnix a capellával indul, majd belép az akusztikus gitár, melyet Papp Tamás lábdobon kísér, illetve kávázik. A barátság, valamint a szerelem elvesztését siratja el a dalszöveg, amely S. Nagy István nevéhez fűződik.

„Egy nap elhagy a legjobbnak hitt jó barát, vajon miért?
Sokszor kérdeztem már önmagamtól, vajon miért?
Nem tudom, hogy mit tettem rosszul
De minden színes álmom széthull
Hamvait messze fújja a hajnali szél.”

A refrénben a sorok után Serfőző scattes énekszólamot ad elő. Az utolsó refrén elhangzásakor az első sor után kiáll a zenekar, ismét az énekesek a capelláját élvezhetjük, az utolsó sorban visszhangeffekttel ellátva.

Az Olyan jó című Illés Lajos–Neményi Tamás-szerzeményt két szólamú, szétpanorámázott akusztikus gitár indítja, majd belép a basszus. Ezután masszív zenekari beütések hallhatók, majd Papp pörgetni kezd a lábcinen, így kísér, ezenkívül csupán a lábdobot használja. A verzéket Kiss Ernő Pál énekli. A refrén után itt is scattelős vokál hallható. A dal egy olyan viszonyról szól, amelynek hamarosan vége szakad, de „most még jó, olyan jó, nagyon jó.”

A hangszeres szólót Illés Lajos adja elő mellotronon, amelyet szöveg nélküli ének kísér, majd Jenei is csatlakozik a gitárszólammal. „Ne bízzuk a szerencsére a kapcsolat sorsát” – üzeni a dal szövege.

Ezt követi a lemez talán leginkább torokszorító dala, Jenei Szilveszter másik kompozíciója, a Gondtalan évek, a hazai populáris zene történetének egyik legszebb, az ifjúság elmúlását elsirató szerzeménye. Az első néhány másodpercben a hallgató bepillantást nyerhet a stúdiómunkálatokba. Finom billentyű, basszusgitár, valamint triangulum hangjai hallhatók. Papp Tamás a cineken színez, bepörget néhányszor, elszórt gitárhangok hangzanak fel, majd belép Illés Lajos a zongorán, erre énekel Serfőző Anikó. A dob a verzék elhangzása után lép be, ezt követően csatlakozik a teljes zenekar. Jenei Jellegzetes gitártémákat játszik, amelyre a vonósok felelnek. Majd Kiss Ernő Pál tolmácsolásában ismét hallhatjuk csaknem a teljes szerzeményt. Az „Elmúltak már a gondtalan évek” kezdetű versszaktól énekli el Révész Tamás dalszövegét. Ezt követően ismét Serfőző veszi vissza az énekes szerepét:

„Felnőttem én, és fájón látom,
sok barátom, minden álmom,
messze-messze tűnt,
elszaladt, mi maradt?
Elvittek sok együtt szerzett,
féltett kincset, boldog percet,
az álomkép visszahozta most”

– szólnak a fiatalság elmúlását elsirató sorok, majd az énekesnő fájdalmas sikolya után egy újabb instrumentális betét következik, amely némiképp emlékeztet a Led Zeppelin Kashmir című nagy ívű szerzeményére. Ezzel zárul a kompozíció, amely eredetileg a Gyermekévek címet viselte volna, mivel azonban Ihász Gábor már nagy sikert aratott a Múlnak a gyermekévek című dallal, a zeneszerző javaslatára Gondtalan évekre változott a cím.

Az album záró dala, a Sose hagyd magad zenéjét Illés Lajos, a szövegét pedig Neményi Tamás írta. A szerzemény a zenekarvezető zongoraszólamával kezdődik, majd csatlakoznak a vonósok. A címadó sorral induló dalt Kiss Ernő Pál énekli, minden vokális kíséret nélkül, másfél percnél lép be a dob és a szólógitár. A lezárásban Jenei előad egy gitárszólót, amelyhez egy idő után csatlakozik egy újabb sáv (duplázás), majd egy harmadik, teljesen eltérő gitárszólam. A Sose hagyd magad, amelyet Selmeczi László közlése szerint a zenekar sohasem játszott koncerteken, elúszással zárul.

A lemez, ahogy azt már említettem, sajnos későn jelent meg. 1978 a kemény rock diadalmenetének időszaka volt. Az album – bár a zenekar szándéka minden bizonnyal ezzel ellentétes volt – egy korszak lezárásának bizonyult az új Illés történetében. 1979 januárjában Papp Tamás átigazolt a Korál együttesbe, helyét Pálmai Zoltán vette át, Serfőző Anikó és Kiss Ernő Pál pedig az év folyamán az NSZK-ba emigrált. 1980-ban az Illés még elkészített egy angol nyelvű nagylemezt (Express Image), amely Csehszlovákiában jelent meg, az Opus gondozásában (érdekesség, hogy a dalok szövegeit Galla Miklós írta), Magyarországon azonban nem kaptak lehetőséget újabb lemez készítésére.

A Boldog várost ugyanis „sikeresen agyonhallgatták. Persze, fogyott a boltokból, így aztán hiába próbálkoztunk, több albumot nem csinálhattunk”, majd 1982-ben Illés Lajos feloszlatta a zenekart.

„Egyszerűen nem tudtam a srácokat eltartani. Egyre fokozódtak a kultúrházak terhei, megdrágult a szállítás is, nem tudták fizetni a koncerteket. Azelőtt minden hónapban meghívtak egy-egy zenekart, ekkoriban viszont már csak évente egy-kettőt. Akkor is a Neotont, vagy a Piramist. Kész, befuccsolt a dolog. (...) Csináltunk még egy-két szovjetunióbeli koncertet, de aztán kénytelen voltam azt mondani: gyerekek, mindenki próbáljon meg boldogulni, ahogy tud. Pedig nagyon jó zenészek voltak.”

A Boldog város 2008-ban jelent meg CD-n, a Magyar Popsztori-sorozat keretén belül, kislemez-dalokkal, valamint rádiófelvételekkel kiegészítve, az együttes azonban sohasem adott emlékkoncertet. Illés Lajos 2007-ben bekövetkezett halála pedig végleg lezárta a zenekar történetét, amely az utókor számára ezt a nagylemezt hagy(hat)ta hátra, amely mindenképpen megérdemli, hogy ne boruljon rá a feledés homálya. Egy mondatban összegezve: végtelenül humánus zene.

Szerző: Dragojlovics Péter

Nyitókép: Az Illés az MTV stúdiójában. Fotó: Fortepan / Gyulai Gaál Krisztián

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.