1974 novemberében látott napvilágot az Omega harmadik angol nyelvű nagylemeze a nyugatnémet Bellaphon hanglemeztársaságnál. Az album „tizenkét országban jelent meg, kilenc felvételünk hallható rajta angolul, közülük több szám idehaza már ismert. A többi a jövő év első negyedében megjelenő új Omega nagylemezen szerepel.” – Benkő László így harangozta be az Ifjúsági Magazin hasábjain a Nem tudom a neved című albumot, amely 1975 júliusában jelent meg.[1]

Az Omega III számai közül a Stormy Fire (az 1969-es Tűzvihar című dal új hangszerelésben), a Go on the Spree (az Egyszemélyes ország eltérő dalszöveggel), valamint a Live as Long as (Addig élj) azok, amelyek itthon a Nem tudom a neved című albumon jelentek meg először, de az Omega hatodik magyar nagylemezén szereplő dalok közül többnek még ennél is „kalandosabb” története van.

A címadó dal például már 1973-ban elkészült. Angol nyelvű verziója Help to Find Me címmel a 200 Years after the Last War (200 évvel az utolsó háború után) című Bellaphon-nagylemez B oldalán hallható. Az Omega második angol nyelvű albumát 1973 őszén vették fel Dieter Dierks stúdiójában és „1974 áprilisában jelent meg az NSZK-ban, Svájcban, Hollandiában és Finnországban. Olyan híres zenei újságok méltatták, mint a Bravo, a Musik Express, a Popfoto és a Musicmarkt. Az LP megjelenésével egyidejűleg az együttes az NSZK-ban adott hangversenyeket, elkészítette a harmadik Bellaphon-Omega nagylemezt is.” – olvassuk a Képes Ifjúság 1974. május 22-i cikkében.

A Nem tudom a nevedet a magyar közönség is megismerhette még ugyanebben az évben, azok biztosan, akik részt vettek az Omega 1973. december 8-ai koncertjén a Fővárosi Művelődési Házban. A dal az Ifjúsági Magazin slágerlistáján 1974 augusztusában jelent meg először (9. hely), majd 1974 szeptemberétől 1975 januárjáig megszakítás nélkül dobogós helyet foglalt el, de még márciusban is az 5. helyen állt.

Külföldi vonatkozásban a keletnémet rádióadók sikerlistái állnak rendelkezésünkre. A Beatkiste című műsorban 1974 szeptemberétől novemberéig a Nem tudom a neved volt a listavezető dal.[2] A számnak két különböző stúdiófelvétele létezik, amelyek közül az egyik a nagylemezen hallható, a másik pedig a Magyar Rádióban készült 1974-ben, de hanghordozón először csak 1986-ban jelent meg, a Töltsön egy órát kedvenceivel! című válogatáslemezen.[3] Utóbbi jelentősen különbözik az albumverziótól, és rövidebb is annál.

A dallal kapcsolatban gyakran felmerül, hogy erősen érezhető rajta a Uriah Heep hatása. Valójában az Omegától egyébként egyáltalán nem idegen Uriah Heep-inspirációk a Nem tudom a neved esetében egészen sajátos atmoszférában oldódnak fel és az együttes egyéni felfogásában értelmeződnek át. A dal tempója, valamint a középső, instrumentális rész bizonyos ritmikai sajátságainak tekintetében lehet hasonlóságot találni a Uriah Heep Look at Yourself című dalával,[4] ám a dallamvezetés, a hangszerelés és a zenei megközelítés (az Omega szerzeményében a szintetizátoré a főszerep) már egészen különböző. Elsősorban Benkő virtuóz szintetizátorjátékának köszönhetően a Nem tudom a neved remekül illeszkedett a space-korszak fellépéseinek repertoárjába, és később, a nyolcvanas évek koncertjein is gyakran felcsendült. Kóbor János 1979-ben a harmadik legszívesebben énekelt dalaként említi.[5] A billentyűs pályatársak körében szerzett népszerűségét jelzi többek között 2024-es feldolgozása is, amelyet Földi Albert, Gömöry Zsolt, Jankai Béla, Maráth Viktor, Márkosi József és Márkosi András készített. A közreműködő zenészek egyéni stílusuknak megfelelően kapcsolódnak a szerzők hagyatékához, a szám jellegzetes részleteit pedig közösen játsszák el, így tisztelegve Benkő László és Mihály Tamás emléke előtt. Az instrumentális feldolgozások közül az elsőt egyébként maga Benkő készítette 1991-ben, s az Omegamix című szólólemezén hallható, amelyen az Omega tagjai közül Debreczeni Ferenc, Kóbor János és Mihály Tamás is közreműködött.

A Nem tudom a neved mellett az Addig éljt is hamar megkedvelte a közönség; mindkét dal a hazai és külföldi koncertek állandó műsorszáma lett. Szász Péter 1974. december 24-én és 25-én bemutatott, Örökzöld fehérben feketében című, kétrészes tévéfilmjében is többször felcsendülnek, és nem csupán zenei aláfestésként: dalszövegük vagy éppen zenei stílusuk révén szorosan kapcsolódnak a cselekmény adott mozzanatához. A filmben az Omega tagjai egy fiktív rockegyüttes, a Meteor zenészeit alakítják, akik furcsa és komikus úton ismerkednek meg a főszereplővel, a már idős és visszavonult slágerénekessel, Ádám Oszkárral (Mensáros László), majd pedig hamarosan közös albumot készítenek.

Az Addig élj 1975 augusztusában került fel az Ifjúsági Magazin slágerlistájára, és novemberig a tíz legkedveltebb dal között szerepelt. A Beatkiste című keletnémet rádióműsor listáján 1975. május–júniusban az első helyen állt. A klasszikus hard rock-hangzás mellett a dalszöveg is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a dal nagy siker legyen. 

„[A hetvenes években] keletkezett dalokban az útkeresés, úttévesztés, vándorélet általánosnak mondható slágermotívumán kívül megjelenik az álmokkal, a nagy, hetvenes évek elejéről nézve már távoli, romantikusnak tűnő vágyakkal való leszámolás szándéka, s megfigyelhető egy földközelibb, de szürkébb prakticizmus hirdetése. »Nézd az utat, feledd az álmaidat.« – énekli az Omega együttes”

– állapítja meg M. Bölöni Judit az Alföld folyóiratban publikált 1985-ös esszéjében.[6] Azonban, ha Kóbor János énekére jobban odafigyelünk, felfedezhetjük a dalszöveg cinikus felhangjait is, melyek épp a „romantikusnak tűnő vágyakkal való leszámolást” kritizálják. A több mint ötven esztendős dalt egyébként kimondottan aktuálissá teszi az utolsó versszak figyelmeztetése:

„Ha megismered majd a pénzt
És meglátod a nyomort
Mondd el nekünk azt, hogy milyen
Érzés volt”

A dallal kapcsolatos további érdekesség, hogy 2017-ben a Future Man című amerikai sci-fi sorozat első epizódjának vége-főcíme alatt angol nyelvű verziója, a Live as Long as csendült fel. A felhasználáshoz a készítők nem kértek engedélyt, ami miatt 2022-ben Molnár György jogi lépéséket tett.

Az Egyszemélyes országhoz Kóbor János elmondása szerint Ike és Tina Turner Nutbush City Limits című dalának tempója adta az ötletet, amikor a harmadik Bellaphon-lemez anyagát állították össze a kölni stúdióban. Az Omega III-on a dal egy „görbe éjszakáról szól” (Go on the Spree), amelyen megszabadulhatunk minden nyomorúságunktól („Get rid of your misery”). A magyar verzió dalszövege egy utópisztikus világot vázol fel, amelyben az egyén szabadsága és önállósága áll mindenek felett – a zárlatban azonban kiderül, hogy a mindentől és mindenkitől független szabadság nem hoz boldogságot. (A The Hall of Floaters in the Sky című 1975-ös Bellaphon-albumon szereplő dal, a One Man Land csak dalszövegében azonos az Egyszemélyes országgal, ugyanis az angol nyelvű felvétel a Hűtlen barátok új hangszerelésű verziója.)

A nagylemez B oldalát A bűvész című dal nyitja, amelynek szövege Thomas Mann Mario és a varázsló című művéhez hasonlóan egy szemfényvesztőt állít középpontba, aki visszaél a hatalmával és megfosztja az embereket éleslátásuktól, valamint kritikai érzéküktől. Az érzékeny témára a Sanzonbizottság is felfigyelt, ezért a dalszöveg „finomhangolására” volt szükség. A „Tapsolunk, hogy egyre több a nyúl, és eltűntek az emberek” sor helyett az albumra Kóbor Jánosnak a következő verziót kellett felénekelnie: „Tapsolunk, hogy egyre több a nyúl, és mozdulni nem lehet”; a koncerteken azonban már az eredeti variáns szerint énekelte a dalt.[7] A Nem tudom a neved és az Addig élj mellett A bűvész is a koncertek „kötelező” műsorszáma lett. Az élő felvételekről (pl. Élő Omega – Kisstadion '77) ismert instrumentális lezárás a magyar stúdiófelvételen nem, de a dal angol nyelvű verziójában, a The Hall of Floaters in the Sky című albumon meghallgatható. Később ugyanezen motívum a Csillagok útján koncertverzióiban (lásd pl. Élő Omega – Kisstadion ’79) hangzott el. A bűvész 1975 szeptemberében a Beatkiste című NDK-rádióműsor listáján két héten át a 2. helyen szerepelt, és november közepéig ott volt a legkedveltebb 10 dal között.

Az égben lebegők csarnoka hasonló népszerűségnek örvendett: 1975 augusztusától szeptemberig látjuk a Beatkiste tízes slágerlistáján. Hazánkban 1975 júniusában tűnt fel a dal az Ifjúsági Magazin 20-as listáján; szeptemberre az első helyre küzdötte fel magát, és novemberig a legnépszerűbb 5 dal között találjuk. A kemény hangzású és lendületes albumon ez az egyetlen lírai hangvételű szerzemény, amely sokak szerint már a space rock-éra kezdetét jelzi. A dalt az együttes is kiemelt figyelemben részesítette, ennek bizonyítéka, hogy negyedik Bellaphon-nagylemezük címadó dala lett. A The Hall of Floaters in the Sky felvételei a Nem tudom neved hazai megjelenésével nagyjából egy időben készültek el a Chipping Norton Stúdióban, az angliai Oxfordshire-ben. Az album hangmérnöke Barry Hammond volt, aki sok más előadó mellett dolgozott a Nektarral, a Bay City Rollersszel, a Focusszal, később a Status Quoval, Chris Reával és a The Proclaimersszel is.

A lemezfelvételi munkálatok 1975 áprilisában kezdődtek, az utómunkálatok pedig a németországi Offenbachban, az Europasound stúdióban zajlottak. Mihály Tamás szerint Kóbor János itt kapott kedvet ahhoz, hogy saját stúdiót rendezzen be; az együttes tagjai nagyon elégedettek voltak az Europasound szakembereinek felkészültségével és figyelmességével.[8] Tartalmát tekintve ez a Bellaphon-album áll a legközelebb a Nem tudom a nevedhez, amelynek dalai közül a Mozgó világ (Movin’ World), A bűvész (Magician), Az égben lebegők csarnoka (The Hall of Floaters in the Sky) és a Huszadik századi városlakó (20th Century Town Dweller) került fel a lemezre.

Az említett dalok hangzása és hangszerelése modernebb, precízebb, ugyanakkor bizonyos értelemben „sterilebb”, mint a hazai nagylemezen. Mint az több forrásból ismert, az Omega ezzel az albummal tett újabb kísérletet arra, hogy megvesse lábát az angolszász lemezpiacon[9] (ez a Bellaphon-album a következőhöz, a Time Robberhez hasonlóan a Decca lemeztársaság címkéjével is megjelent); a hangmérnök igyekezete is ezt a célt szolgálhatta. Kóbor éneke minden dalban – különleges effekt gyanánt – torzítottan szól, az akusztikus zenei elemek pedig háttérbe szorulnak az elektromosak javára. A szigetország meghódítása a hetvenes években talán elmaradt, mindenesetre, ha szemügyre vesszük a progresszív rockzenei fórumok felhasználói értékeléseit, láthatjuk, hogy a The Hall of Floaters in the Sky és a Nem tudom neved nemzetközi viszonylatban is a legkedveltebb Omega-nagylemezek közé tartoznak.

Az égben lebegők csarnokából is két magyar nyelvű változat létezik. Az albumverzió mellett az 1976-ban megjelent kislemez[10] B oldalán hallható az alternatív változat, amelyben a vokál és a szintetizátor is később lépnek be, valamint nem hallható az albumverzióról megszokott vonós zenekari kíséret. A dal második felének hangszerelése pedig inkább az angol nyelvű stúdiófelvételt idézi, amelynek zenekari kíséretét – a szóban forgó Bellaphon-album további dalaihoz hasonlóan – Christian Kolonovits komponálta.[11]

Más hatvanas, hetvenes évekbeli dalok mellett Az égben lebegők csarnoka feldolgozása is hallható Koncz Zsuzsa 1996-ban megjelent Miénk itt a tér című albumán, amelynek összeállításáról az énekesnő a Z Magazinnak így nyilatkozott:

„Személyes válogatást kívántam készíteni ebből a korszakból, mind olyan szerzők dalaiból, akikkel akkoriban dolgoztam, mind olyanokéból, akikkel annak idején elkerültük egymást. Valahogy azt szeretném megértetni, hogy ezekből szerintem mind a mai napig táplálkozunk. Talán azért is, mert nagyon sok értékes dolog született ebben az időben.”

A lemez producere és hangszerelője Bornai Tibor volt, aki „besegített” a dalok kiválasztásába is; kedvenceként a Mai Nap kérdésére Az égben lebegők csarnokát említi az albumról. Ebben a feldolgozásban a főtémát a gitár helyett a zongora viszi, Koncz Zsuzsa pedig mellőzi az eredeti verzióból Kóbor nyújtásait és hajlításait – érdekes, hogy az éneklés jellegzetességei sok esetben akkor tűnnek fel igazán, amikor más előadó tolmácsolásában hallgatjuk ugyanazt a dalt.

A Mozgó világ és a Huszadik századi városlakó, mint ahogyan korábbi írásunkban kifejtettük, az album kimagasló jelentőségű kompozíciói, „[…] olvan rockfelvételek (vagyis inkább koncertjellegű zene), amelyekben ötvöződik a kemény hangzás és a melódia” – nyilatkozta Benkő László a Népszava újságírójának 1975-ben.

A szólógitár és a szintetizátor virtuóz duettjei mellett mindkét dal szimfonikus jellegét erősíti a Magyar Rádió és Televízió Vonós Tánczenekarának közreműködése. A zenekart Körmendi Vilmos vezényelte, és ő volt az album zenei rendezője is. Kóbor János szerint neki köszönhető, hogy a Nem tudom a neved jobban szól, mint az együttes korábbi nagylemezei. A Mozgó világ és a Huszadik századi városlakó más tekintetben is rokonságot mutatnak. Utóbbi dal magyar verziójának záró szintetizátorszólója a Mozgó világ angol nyelvű változatát díszíti a The Hall of Floaters in the Sky című albumon. Az Omega 2004-es országos turnéján a Mozgó világ ebben a szerkezetben hangzott el.

Az eredeti tervek szerint az albumon helyet kapott volna a Tűzvihar című dal 1974-ben újra felvett változata is, de Erdős Péter a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat részéről ezt megakadályozta. A döntés hátterében a dalszöveg rendszerkritikusnak vélt részletei álltak, ami meglepő, hiszen a dal eredeti verziója a 10000 lépés című nagylemezen évekkel korábban már megjelent. A felújított dal a Nem tudom a neved 1993-as CD-kiadásán hallható először. A 2001-ben kiadott Tűzvihar – Stormy Fire című album az Antológia-sorozat szerkesztési elveinek megfelelően a klasszikus hard rock-jegyekre helyezi a hangsúlyt, és az eredeti nagylemez dalait más sorrendben tartalmazza; a Tűzviharral indul a lemez, majd kiegészül öt angol nyelvű felvétellel az 1974-es Omega III-ról.

Az 1974-es és 1975-ös év az Omega intenzív alkotói és koncertturné-időszaka volt. Két év alatt négy nagylemezt rögzítettek külföldi és hazai stúdiókban, és bár a fent bemutatott dalok elszórtan megjelentek három angol nyelvű albumon is, a magyar közönség a Nem tudom a neved című nagylemezről ismerte és szerette meg őket. Az album fontos mérföldkő volt az együttes karrierjében: sikeresen ötvözte a klasszikus hard rock-elemeket a zenészek progresszív törekvéseivel, s e kísérletezésből megszületett az Omega egyik legemblematikusabb, stílusában és színvonalában legegységesebb nagylemeze.

Szerző: Takács Nándor

Nyitókép: Benkő László és Kóbor János, az Omega tagjai 1975-ben. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

[1] A hazai kapacitás szűkössége miatt az első kiadás lemezeit (barna borítós változat) Csehszlovákiában gyártották, a borítókat pedig Magyarországon. (Tardos Péter: Beat–Pop–Rock. Pesti Műsor, 1975. július 10., 29.) A későbbi kiadások rózsaszín borítóval jelentek meg, és a dorogi hanglemezgyár megnyitása után már a lemezek is itthon készültek. Az albumot a hetvenes években többször újranyomták, 1978 végéig hazánkban és külföldön összesen 170249 példányt adtak el belőle, ezzel 1979 márciusára az Időrabló és az Élő Omega után a Nem tudom a neved lett a harmadik legnagyobb példányszámban forgalmazott magyar hanglemez. (A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat sikerlistája. Ifjúsági Magazin 1979/3., 41.)

[2] Omega Titel Platzierungen in DDR Hitparaden. Omegafreunde

[3] Favorit SLPM 17939. Szerkesztette Kecskeméti Gábor és Komjáthy György. A dal 2022-ben CD-n is megjelent (Nem tudom a neved, Grund Records GO08).

[4] Vö. Pánics Ferenc: A rock klasszikusai: Uriah Heep. Békés Megyei Hírlap, 1994. november 12–13., 9.

[5] Amit a legszívesebben énekeltem – Kóbor János. Pesti Műsor, 1979.02.21., 67.

[6] M. Bölöni Judit: Értékminőségek, világképek a nyolcvanas évek slágereiben. Alföld, 1985/11., 54.

[7] Az MTVA archívumából előkerült A bűvész alternatív szöveggel rögzített stúdiófelvétele, amely az idézett részleten túl a refrénben is eltér a nagylemezen megjelent változattól. Ld. még: Időrabló. GrundRecords GO09, 2022, CD-booklet.

[8] Mihály Tamás 2014. Basszus! Omega! Noran Libro Kiadó, Budapest, 137–138.

[9] 1975-ben a Bellaphon válogatásalbuma az Omega 1973–74-ben rögzített felvételeiből – köztük a Nem tudom a neved angol nyelvű változatával megjelent az USA-ban és Kanadában is, a Passport Records címkéje alatt (Omega, Passport PPSD-98007). Ld. pl. Kapuvári G. Béla: A perectől az Időrablóig – Tizenöt éves az Omega. Népszabadság, 1977. 04.16., 10. és www.discogs.com/release/2941848-Omega-Omega.

[10] Ez a kislemez vezette az MHV 1976. decemberi SP-sikerlistáját. Az A oldalon a következő nagylemez egyik népszerű slágere, A könyvelő álma hallható. (A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat sikerlistája, 1976. december. Pesti Műsor, 1977. február 3., 60.)

[11] A Kiabálj, énekelj! című, 2011-ben megjelent válogatás CD is a dal albumverzióját tartalmazza, bár a borítón a kislemezverziót tüntetik fel.