Csuha Lajos a magyarországi zenés színház egyik legmeghatározóbb alakja. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy mielőtt a Jézus Krisztus Szupersztárban megkapta a címszerepet, a Danuviában és az Ifiparkban koncertezett. Radics Bélával is játszott, úgyhogy megkérdeztük tőle, hogy került a nagydobra a Sakk-Matt felirat. Megtudtuk továbbá, miként okozott tumultust egy nyomdahiba és hogy miért volt aranyélete a katonaévek alatt.

 Milyen zenei környezetben nőttél fel?

Az ötvenes-hatvanas évek slágerein, amiket a család, és az osztálytársaim nagy örömére énekeltem, ha megkértek rá. Így mentem át oroszból nyolcadikban, miután az iskolai ünnepségen a tanárnőt elkápráztattam Rocco Granata Marina című dalával. Tizenéves koromban, amikor néztem a Latabárokat a fekete-fehér tévén, nem gondoltam volna, hogy egyszer az Operettszínház színpadán, a Csárdáskirálynőben, én leszek Leopold Mária, Lippert-Weilersheim hercege. Nagy ugrás volt ez egy rockzenésznek, aki csak musicalt és rockoperát játszott évtizedekig. És ezért hálás vagyok. 

Hol tanultál? 

Angyalföldön jártam általános iskolába, és hiába voltam az osztály bohóca, és énekeltem, ha kellett, ha nem, utánoztam Kabos Gyulát, táncoltam a szemük előtt Chaplinként, egy alkalommal a szomszéd néninek a következő mondat hagyta el a száját: „Bolond ez a gyerek, Csuháné!” És ezek után, mert ugye szakma kell a gyereknek, egy erős közepes bizonyítvánnyal a zsebemben, úgy gondolták: legyek a Magyar Hajó és Darugyárban famintakészítő. Bár akkoriban a tévészerelő és a varrógépműszerész volt a két ma már nem is létező sikerszakma, szerintem én jobban jártam. Hiszen rögtön beiratkoztam a színjátszó csoportba és az énekkarba, amit akkoriban dalárdának hívtak. 

Jártál zeneiskolába is? 

Igen. A hatvanas években majdnem mindenki gitározni akart. Esténként tucatnyi fiatal hallgatta áhítattal azt a szerencsést, aki hozzájutott egy kopott akusztikus gitárhoz, és le tudta játszani a Shadows együttestől az Égi lovasok című dalt. A Thököly úti zenei munkaközösségbe jártam. Az volt a cél, hogy tudjam éneklés közben kísérni magam – ezt sikerült is megvalósítani. Később, amikor már zenekarban játszottam, sokat fejlődtem, de nem lett belőlem igazán virtuóz gitáros. 

Mi történt a hajógyári időszakot követően? 

Elvittek katonának, és ez mindent meghatározott a pályámon. Tizennyolc éves voltam, amikor bevittek. Volt egy katonatiszt rokon a családban, és abba a budapesti laktanyába vonultatott be, ahol ő volt a századparancsnok. Azt mondta, van egy zenekaruk, és én is játszhatok benne. A Jókai utcában volt a sorozás. Ott ültem, amikor meghallottam Sankó László nevét, aki az akkor nagyon híres Atlantis együttes basszusgitárosa volt. Micsoda mázli. És igen! A kiképzés után nem sokkal már nyomtuk is ezerrel az étkezdében több száz honvédnak az akkor menő dalokat. Hőnig Rezső dobos és mi voltunk az újak Sankóval. A régiek közül csak Herczeg József szólógitáros maradt, a többiek leszereltek. Aranyéletünk volt. Szó szerint, mert aranyérmesek lettünk a Salgótarjáni Amatőr Könnyűzenei Fesztiválon. 

Pontosan mikor voltál katona? 

1965-ben vonultam be és 1967-ben szereltem le. Ha kimenőnk volt, Sankó az összes angyalföldi kocsmába elvitt. Bemutatott a haverjainak, azt monda, én vagyok a fejhangja. Mert volt egy Del Shannon-dal, a Runaway, amiben remekül hoztam a fejhangot. A leszerelést követően együtt maradt a csapat, én voltam a ritmusgitáros, és Radics Béla lett a szólógitáros, Hőnig a dobos, ez volt a Sankó együttes. Béla akkoriban a Pannonia együttesben szenvedett, mert már tudta, hogy az ő zenéje a blues, a Cream és Jimi Hendrix. Boldogan jött, amikor hívta Laci. A Danuvia Művelődési Házban játszottunk 1968 májusáig. Nagy sikerünk volt. Meg bejelentett állásunk is, ami akkoriban nagy kincsnek számított, mert ha nem volt munkahelyed, könnyen elvihettek mint munkakerülőt. Én is felmondtam a Hajógyárban,

és az egész zenekar feljött hozzánk megdumálni a nevelőanyukámat, hogy nyugodjon meg, híresek leszünk, jól keresünk meg minden. 

Milyen hangszered volt akkoriban? 

Az első gitárom akusztikus volt, de a család ismét segített. Egy rokonom OTP-hitelt vett fel, hogy meg tudjam venni a csehszlovák Jolana elektromos gitárt, még a bevonulásom előtt.

Mi történt a Sankó együttessel?

Nem volt annyi fellépés, amiből megélhettünk volna. Laci visszament az Atlantisba, én pedig újságot hordtam ki. A zenekar feloszlása nagyon megviselt. Béla nem adta fel. Egy kiváló hangszeres zenész, Miklóska Lajos lett a basszusgitáros, Harmath Berci az énekes, Rezső és én maradtunk az előző felállásból.

A Sakk-Matt zenekar a Várban (1968), balról jobbra haladva: Miklóska Lajos, Radics Béla, Harmath Albert, Hőnig Rezső, Csuha Lajos. Forrás: Rockmúzeum

Elmentünk egy ORI-vizsgára, onnantól kezdve szabad volt az út. Játszottunk Csepelen, az Ifjúsági Parkban, a Danuviában, ahol volt közös koncertünk az Omegával is. Jártuk az országot. A Sakk-Matt együttesnek, Bélával az élen óriási sikere volt. A Budai Ifjúsági Park tele volt. Az első részben ültünk, és Shadows-számokat játszottunk, de aktuális slágereket is. Ebben az időszakban láttuk a Nagyítás című filmet, és az abban elhangzó Yardbirds-dalt rögtön megtanultuk a Luxemburgi Rádióból. És volt rock and roll, és Cream és Hendrix, a tömeg tombolt, amíg Rajnák elvtárs rá nem szólt Bélára, hogy fogja vissza magát, de ő csak vigyorgott, és minden ment tovább.

Hogyan ismerted meg a Rock Színház alapítóját, Miklós Tibort?

Harmath Berciékkel került a zenekarhoz. Béla rögtön befogadta, amikor magyar szöveget írt az NSU című Cream-dalra. Elmentünk a „Saját hangja, vigye haza” stúdióba, ami a körúton volt, és feljátszottuk. Meg is van azon a Sakk-Matt nosztalgialemezen, ami nemrég jelent meg. Később nemcsak a Korong együttesnek írt dalszövegeket, hanem például a Generálnak is. Ott ismerkedtek meg Várkonyi Mátyással, a kiváló dalszerzővel. Nekik kettejüknek köszönhető, hogy megalakult a Rock Színház. De írt színdarabokat, több könyve is megjelent. Orszáczky Miklós is jó barátja volt. Talán az ő kérésére kezdte el írni a Syrius együttes Az ördög álarcosbálja című lemezének magyar szövegét. Emlékeim szerint nekem mutatta is, de a magyar nyelvű lemez soha nem jelent meg. Miklós Tibor a zenés műfaj igazi nagy egyénisége volt. Nagy veszteség a korai halála. Szívesen emlékszem hosszú évekig tartó barátságunkra.

Térjünk vissza a Sakk-Matthoz!

Nagy sikernek számított, hogy rendszeresen felléphettünk az Ifiparkban. Ott ismerkedtünk meg egy fiatal tehetséges sráccal, aki ráfestette a Cream egyik lemezborítóját a nagydob elejére, csak Sakk-Matt felirattal. Remekül nézett ki. Tátrai Tibor is nálunk kezdte. Az egyik haverjával roadoltak nekünk, és amíg összerakták a cuccot, tudtak gyakorolni is, mert az igazi céljuk a zenélés volt. Egyszer azt nyilatkozta, hogy én tanítottam gitározni, és tényleg így volt, megmutattam neki az alapokat. Nagyon szorgalmasan gyakorolt. Egy-két hónap múlva lekörözött. Szerintem Bélától is sokat tanult, és ma már igazi legenda.

Tátrai Tibor az Új Skorpió tagjaként. Fotó: Fortepan / Kanyó Béla

Milyen volt a légkör? Sokan Radics Bélát az ellenkultúra példaképének tekintik.

Szerintem Béla nem volt nyíltan rendszerellenes. Nem ő biztatta a híveit, hogy kiabálják az Ifiparkba menet, hogy „Bélát a pártba!”. Maga a zene volt a lázadás, amit játszott, az öltözködése, a megjelenése. És persze mindig hallgattuk a Szabad Európa Rádiót. Mi gyerekként átéltük ‘56-ot, tudtuk, hogy hol élünk, és meddig mehetünk el. És azt is, hogy humorral sok mindent túl lehet élni. Kemény valutáért volt lehetőség nyugatról hangszert, erősítőt rendelni. És mikor kinyitottuk a hangfalat, beleszagoltunk, és azt mondtuk:

„Istenem, érzed? Ez a nyugati levegő egészen más!”

A Sakk-Matt nem tartott túl sokáig.

Egész pontosan 1969 szilveszteréig. Béla tudatosan készült rá, tovább akart lépni, és úgy érezte, ez a megoldás. Ezt többször említette. Hiszen a Cream, a legnagyobb példakép is feloszlott 1968-ban. Nem volt harag, csendben készült mindenki a saját jövőjére. Az új ember Som Lajos volt. Vele képzelte el a következő zenekarát. Ez lett a Tűzkerék.

Mi Miklós Tibor ötletére már a Korong együttest alakítgattuk. Az első bemutatkozó vidéki bulinkon, a legnagyobb csodálkozásunkra igen nagyszámú közönség várt minket. Mint kiderült, a plakátra Tűzkorong együttes volt nyomtatva. Nyomdahiba volt. Tévedésből összevonták a két együttes nevét, és a közönség Bélát várta. Mi a saját dalainkat játszottunk, teljesen más stílusban, mint a Sakk-Matt. Végighallgatták a koncertet, miután tisztáztuk a félreértést. És sikerült épségben hazaérnünk...

Fotó: Kalocsai Richard

A Korong együttesben maradtál, pedig hívtak a Tűzkerékbe.

Igen. Már megvolt a Korong, mikor megjelent nálunk Béla Som Lajossal. Hívtak a Tűzkerékbe, de sejtettem, miért. Nekem volt jó minőségű énekfelszerelésem… Hát ennyi. Dancsák Gyula házi dalszerzőnk mellett Miklóska és én is írtunk dalokat. Volt pár rádiófelvételünk, és az egyik dal bejutott az 1972-es táncdalfesztiválra. Ez volt a Menj el, szólt a lány. Úgy éreztük, sínen vagyunk. És akkor Miklós Tibi azzal a hírrel állított be egy nap, hogy Gábor Ila énekesnő előadásában hallott egy dalt, Mária Magdolna dalát, a Jézus Krisztus Szupersztárból, és rögtön beleszeretett a dalba. A nyersfordítás elkészült, megírta sorban a magyar szövegeket, és csak ültünk, hallgattuk ezt a fülbemászó, dallamos rockzenét, és olyan érzésünk volt, mintha mindig is erre vártunk volna. És közben megismertük Jézus történetét.

Hogyan nézett ki az előadás?

Azonnal kialakultak a szerepek, Miklóska Lajos lett Júdás, Harmath Berci Heródes, Bódy Magdi, aki játszott velünk a Korongban is, Mária Magdolna. Póka Balázs Pilátus, jómagam pedig Jézus. Három gitárral és dobbal adtuk elő, billentyűs nélkül. Eljátszottuk az E épületben. Orszáczky Miklós konferált fel minket, és bizony nagy siker volt.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.

Szerző: Wagner Sára

Nyitókép: Kalocsai Richard

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.