Idióta bíró! Hogy szúrhatott így ki velem? Esélytelen, hogy ezt ép bőrrel megússzam. Az öltözőig se fogok eljutni. Nem mintha sokat számítana, a sok paraszt egyből rám gyújtaná.

A szövetség is elmehet a fenébe! Ideküldik ezt a szerencsétlen fővárosi mamlaszt, aki nincs tisztában a helyi szabályokkal. Pedig errefelé, a megye II-ben mindenki tudja, hogy a hosszabbításban esett vendéggólnál a meccset egyből le kell fújni. Ezt kívánja a játékosok testi épsége.

Erre ez a sügér középkezdést mutat. Minek? Négyperces hosszabbítást jelzett, a kilencvennegyedikben lőttem a gólt. Hármat fúj abba a nyamvadt sípba, és mindenki fut, amerre lát. Mire az oldalvonalnál a sok részeg alkesz felfogja, mi történt, már mind árkon-bokron túl lettünk volna. De nem!

Középkezdés kell! Mert látta ő a tévében, hogy csinálják a nagyok. Aztán, ha már mindenki rá figyel, látványosan a szájába veszi a sípját és az ég felé dobja a karjait, mint valami tragikus görög drámai hős. Jelezve, hogy igen, vége, nincs tovább. Így akarták az istenek. Micsoda jelenet! Csakhogy ez itt nem a VB döntő, itt nincsenek biztonsági emberek, se tévékamerák. A brazilok meg marha dühösek, mert éppen kikap a csapatuk. Úgy látszik, ez a temus Collinának is kezd végre feltűnni, mert nagyon lankadtan lóg a szájában a síp. Késő bánat.

Körbepillantok, hogy mire számítsak. Innen, a kezdőkörből nézve elég csúnya a látvány.

Szemben az ellenfél játékosai. Látszik rajtuk, hogy nagyon ki akarnak egyenlíteni. Csak a labda helyett inkább a babát rugdosnák a stoplissal. Ha így lesz, akkor a csapattársakra nem nagyon számíthatok. A távoli messzeségben, a szögletzászlónál csoportosulnak. Talán azt remélik, onnan még ki lehet törni egy elkeseredett rohammal. Csak a Józsi meg a Lali maradtak itt mellettem. Ezek az igazi jóbarátok! Sajnos, a fizikumukat figyelembe véve az erkölcsi támogatáson kívül más nem várható tőlük.

Óvatosan az ellenfél szurkolótábora felé sandítok. A polgármesterük felém mutogat, miközben a földijeinek magyaráz. A retorikai képességeivel nincsenek gondok, mert a tömeg nagy részének már vérben forog a szeme. Még jó, hogy nem adogatja körbe a köszörűkövet! Az biztos, hogy páran szívesen megmártogatnák bennem a bökőjüket. Úgy hallottam, be lett ígérve, ha a csapat feljut a megye I-be, akkor mindenki ingyen ihat a kocsmában. Csak egy döntetlen kellett volna hozzá. Ami a kilencvennegyedik percig meg is volt…

Hé, nem az én hibám! Nem kellett volna mindent az utolsó fordulóra hagyni. Basszus!

A polgi tényleg nagyon ideges. A fia a csapatkapitány. Mekkora hős lehetett volna a gyerekből! A komárnoki Mózes, aki elvezeti népét az ígéret földjére, fel a megye I-be. Megmutatta volna, hogy megérte a hatévnyi akadémia, amit apuci fizetett. Az emberek a vállukon hordták volna körbe a falu főterén. Én barom meg elrontottam mindenki örömét. Mert hiába a győzelem, most valahogy én se ugrok ki a bőrömből. Persze a helyi böllér ezen még segíthet.

Minek kellett belőnöm? Minek? Hát csak mert tele van a hócipőm ezekkel a komárnoki bunkókkal. Hogy fenn hordják az orrukat! Csak azért, mert naponta kétszer megáll itt a vonat, már azt hiszik, hogy ez egy világváros? Hú, de nagyra vannak magukkal! Még arra se méltattak minket, hogy rendesen megbundázzák a meccset! Tényleg azt hitték, csak úgy hagyjuk őket nyerni? Hát én nem. Bennem van büszkeség! Ha nem fizetnek, akkor én játszom. Nálam ez elvi kérdés.

Uramatyám, csak ezt ússzam meg valahogy! Ha sikerül, esküszöm, abbahagyom ezt a focinak csúfolt bohóckodást. Persze ha nem, akkor is, mivel innentől kezdve a tökfőzeléket is szívószállal fogom enni.

A spori végre belefúj a sípjába. Előre vágom a labdát. Akinek kell, megkaphatja, nem érdekel. A nyakamba kapom a lábam, és becélzom a kerítésnek azt a részét, ami előtt az öregek meg a gyerekek állnak. Rajtuk csak átjutok. Aztán egy kis mászás, és a szántóföldön vagyok. Legalábbis ez a terv. Ha sikerül, akkor gyorsan odébbállok.

Szerző: Varga Balázs

Nyitókép: Fortepan / Drimbe József

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.