Az 1985 nyarán tető alá hozott Live Aid-et követően Magyarországon is számtalan könnyűzenei segély- és jótékonysági koncertet rendeztek: novemberben az augusztusi peremartoni és berhidai földrengés idős károsultjainak megsegítésére szólt a dal a Budapest Sportcsarnokban, majd december legvégén két napon át szintúgy a BS-ben zenéltek könnyűzenészeink az afrikai kontinens éhezőinek támogatása érdekében.

1984-ben volt már egy kétnapos gálaest a Battonyai Gyermekfalu felépítéséért, de két évvel később már három estén át léptek fel a hazai és nemzetközi popsztárok a Budapest Sportcsarnokban ugyanebből a célból. 1986. szeptember 6-án a sitkei kápolna felújításáért muzsikáltak rockzenészeink, aztán három héttel később a Rák ellen a holnapért elnevezésű jótékonysági esten komoly- és könnyűzenészek is zenéltek a Kongresszusi Központban, az évet pedig a beteg vagy súlyosan megsérült élsportolók támogatására rendezett gálaest zárta. Ebben az írásban erről a Sportsegély Gáláról szeretnék megemlékezni, amit 1986. december 3-án tartottak meg a Budapest Sportcsarnokban.

Maga a Sportsegély ötlete a 224-szeres válogatott kézilabdázó, Vadászné Vanya Mária súlyos megbetegedése kapcsán fogalmazódott meg, mert sajnos Magyarországon nem volt olyan jellegű „biztosítás”, mint ami például Sporthilfe elnevezésű alapítványhoz kapcsolódott az NSZK-ban. (Még 60-as évek végén egy egykori nyugatnémet díjlovagló olimpiai bajnok állt a sportolók magánerőből történő közvetlen anyagi támogatásának az élére. Az alapítvány célja nem csupán a sportolók egészségügyi biztosításának fedezése volt, hanem jövedelemkiesésük pótlása és felkészülésük – kalóriapénz, felszerelés, utazási költség, sportorvos és így tovább – támogatása.)

Magyarországon Vass István Zoltán rádiós riporter volt a Sportsegély megálmodója, és a megvalósításban Pethes Sándor, a Képes 7 magazin sportrovatának vezetője segített. Vass javaslatának lényege az volt, hogy szigorúan önkéntes adományokból olyan anyagi alapot kell létrehozni, amiből a váratlanul súlyosan megbetegedett élsportolókat, vagy a legrosszabb esetben, haláluk esetén a hozzátartozókat segélyezni lehessen. Egy bankszámlát nyitottak, és ide várták a nagyvállalatok, cégek, szövetkezetek, sportegyesületek vagy akár magánszemélyek adományait. Ilyen „adomány” volt a sportolók és a zenészek fellépése is a Budapest Sportcsarnokban.

A Sportsegély akciót 1986. szeptember 6-án hirdette meg Képes 7 és a Magyar Rádió, és már ekkor szóba került a gálaest megszervezése. A koncert megvalósításában szerepet vállalt még a Magyar Televízió, a CÉH Művészeti Alkotó és Kutató Egyesület, valamint a Népstadion és a hozzá tartozó intézmények is. Az Omega ingyen vállalta a technikai részt, a szervezők térítésmentesen kapták meg a sportcsarnokot, pedig a bérleti díj 250 ezer forint lett volna. Tizenkétezer néző vásárolta meg a 100 forintos belépőt, és még legalább kétezer ember a kapun kívül maradt.

(A Pop Periszkóp 87 című alkalmi kiadványban található egy hosszabb írás, melyben Zsoldos Béla – a CÉH alelnöke – arról számolt be, hogy a gála előtt két héttel még csupán 130 jegynek volt gazdája, de miután november 26-án minden napilap sportrovata ezzel a témával foglalkozott, mégis beindult a jegyvásárlás.)

A 19 órakor startoló koncertet Vass István Zoltán a válogatott vívó Stefanek Gertrúddal együtt vezényelte le műsorvezetőként. Az est maratoni hosszúságúra sikeredett, öt óra zenélés után, csak éjfél után hagyták el a színpadot az utolsó fellépők. Zsoldos Béla már említett beszámolójából tudjuk azt is, miként sikerült elintézniük a szervezőknek, hogy a felújtás alatt álló metrót újra üzembe helyezték a koncert éjszakáján, így mindenki időben hazaérhetett. A Petőfi Rádió a gála egy részét élőben közvetítette, a második részt december 28-án, felvételről adták le. A televízió stábja is ott volt a helyszínen, de a koncertből csak a következő év márciusban láthattak két részletben 1-1 órányi műsort a tévénézők.

A beharangozott zenekarok és előadók többsége azért színpadra állt, és mindenkinek 2-3 dal (az R-GO-nak talán négy) eljátszására volt lehetősége. Biztosan fellépett a 100 Folk Celsius, Ihász Gábor, a Modern Hungária, a KFT, Komár László, a Kormorán, Deák „Bill” Gyula, Toto Cutugno, a Mandel Quartett, a Varga Miklós Band, Koós János és Albert Flórián, a Skorpio, Delhusa Gjon, az R-GO, Katona Klári, az Első Emelet, Görbe Nóra, a Dolly Roll, Benkő László, Aradszky László, Esztergályos Cecília, Kovács Kati az Universallal, Karácsony János, az Edda és a Z’Zi Labor.

(A már említett 1987-es Pop Periszkóp című kiadványban arról is beszélt Zsoldos Béla, hogy erre az alkalomra megpróbálták újra egy színpadra csábítani a Piramis legénységét, de sajnos az erőfeszítések nem vezettek eredményre.)

A frissen felfedezett Z’Zi Labor természetesen hozta magával a Veresegyházi Asszonykórust, ez volt a legnagyobb létszámú formáció ezen a napon. Bár ők nagyon újak voltak a magyar könnyűzenében, valószínűleg nem ijedtek meg a teltháztól, hiszen a júliusi Queen koncerten nagyobb tömeg előtt is megmérettették már magukat a Népstadionban. Ők még ráadást is adtak a legnagyobb sikerükből, a Honky Tonk Women-ből.

1986. december 30-án a Déli Hírlapban megjelent egy interjú az Edda menedzserével, Felvinczy Atttilával, aki nem csupán a következő év januári Deep Purple koncertek előzenekari „státuszával” dicsekedhetett el, hanem szóba került a zenekar fellépőruhája is a Sportsegély Gálán:

„Ezen nagy tetszést aratott, hogy a zenekar tagjai sportfelszerelésben jelentek meg. Attila karateruhában, a többiek jégkorongozó, vívó, ökölvívó és vízipólós öltözékben. Pillanatnyi csodálkozás, azután óriási ováció, hogy miután bejelentettem, hogy: »Hölgyeim és Uraim! Következik az Edda Sportklub«”

Szerencsére a zenekar műsorából a Kör és a Gyere őrült koncertfelvétele is megtekinthető a Youtube-on, így az is látható, hogy a Kör előadása közben két lány felmehetett a színpadra. Virágot vittek, meghatottan ölelgették az énekest, és dal legvégéig fent maradhattak a pódiumon. A már emlegetett Pop Periszkóp-cikkben arra is van utalás, hogy nem mindenki játszott élőben, hanem volt playback és fél-playback produkció is. A két Edda koncertfelvételhez kapcsolódóan is vita folyik a Youtube komment szekciójában arról, hogy Patakyék műsora vajon melyik kategóriába tartozott.

Meglepetés vendég is érkezett egy olasz sztár személyében: az önálló koncertjére egy nappal korábban Budapestre érkező Toto Cutugno a reptérről egyenes a sportcsarnokba sietett és két népszerű dalával örvendeztette meg a nézőközönséget. A Magyar Ifjúságban karácsonykor megjelent interjúban meg is indokolta, hogy miért akart mindenáron szerepelni a segélykoncerten:

„Mindenekelőtt azért, mert szeretem a sportot, amely örömökből és fájdalmakból áll. Jönnek a győzelmek, a nagy eredmények, jön a pénz, a dicsőség, de egy sportoló egyetlen pillanat alatt összeszedhet olyan sérülést, amely tönkreteszi karrierjét, és ezzel talán az egész életét.”

A műsorban fellépő élsportolók közül Albert Flórián Koós Jánossal együtt énekelt duettet. Valószínűleg elhangzott a Nem baj, hogy múlnak az évek című közös felvételük, ami az énekes egy évvel korábban kiadott nagylemezén szerepel.

A Sportsegély-alap „hízlalásában” szerepet játszott kettő, piacra kerülő hanghordozó is. Az eseményre Mészáros Ágnes gyönyörű szövegére Zsoldos Béla írt zenét, az alapot a Kormorán játszotta fel, a dalban pedig Kovács Kati, Kiss Gabi, Deák Bill Gyula, Kiki, Linda, Aradszky László, Benkő László és Komár László hangját hallhatjuk. Ez volt a koncert zárószáma, sőt kétszer is elhangzott a műsorban. A Nyújtsd a két kezed című dal nem sokkal később megjelent kislemezen, és minden példány eladásából 3 forint 50 fillér került a Sportsegély-alapba.

Görbe Nóra, Komár László, Zsoldos Béla, Kiss Gabi, Kovács Kati a Magyar Rádió 22-es Stúdiójában, a Sportsegély gálaest előkészületei idején. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán.

A Műfémszer GT jelentette meg azt a kislemezt, amelyen Detre Annamária az Isaura című brazil filmsorozat által ihletett két dalt énekel. A Zsoldos Béla–S. Nagy István szerzőpáros dalait – Pesti Isaura, Rabszolgasors – tartalmazó SP 200 ezer példányban került a boltokba, és a kiadó úgyszintén 3 forint 50 fillért fizetett minden eladott darabért a Sportsegély-alapba.

Egy 9 fős bizottság bírálta el, hogy ki részesülhet a segélyből: Ránkyné Németh Angéla, Monspart Sarolta, Taróczy Balázs, Szalma László, dr. Magyar Zoltán, dr. Hargitay András, Zsivótzky Gyula, Vaskuti István voltak az első bizottság tagjai, dr. Géczi István, az egykori válogatott labdarúgó kapus volt az elnök. Ő fogalmazta meg a következő gondolatokat az Ország Világ magazinban, 1986. december 17-én:

„Sokan azt hiszik, hogy az élsportolók többsége dúsgazdag ember. Pedig egy-két kivételüktől eltekintve zömükről ez egyáltalán nem mondható el. Így aztán, ha valamilyen súlyos sérülés vagy betegség miatt be kell fejezniük az aktív sportolást, sokan ott állnak, esetleg rokkantan, betegen, talán szakma nélkül. Mert az egész embert kívánó magas szintű sportolás közepette erre nem volt idejük. Amíg eredményeket értek el, rajongott értük a publikum, ám ha bekövetkezik a baj, kevés a segítség.”

Az első alkalommal 28 kérvényt vizsgált meg a bizottság, majd 1987. március 11-én jelentették be, hogy a motorcsónak-versenyző Sarkadi Sándor és a kardvívó Gulácsi Ferenc lesznek az első segélyben részesülők. Eredetileg csak a tőke éves kamataiból tervezték biztosítani támogatások folyósítását, de a Detre Annamária-kislemeznek köszönhetően hamarabb tudtak fizetni. Ebből 1987. február végéig 100 ezer darabot vásároltak meg a zeneszeretők, és a bizottság úgy döntött, hogy nem vezeti át ezt az összeget a számlára, hanem elkülönítve kezeli, és abból azonnal megkezdi a segélyek kiutalását.

A Sportsegélyhez kapcsolódóan még 1988-ban is megjelent egy könnyűzenei hír: márciusban több napilap is beszámolt arról, hogy a szöuli olimpiára rádiófelvételek készülnek Zsoldos Béla és S. Nagy István két közös szerzeményéből. Sőt, azt is megírták az újságok, hogy a dalok napvilágot látnak majd kislemezen, és a bevétel fele ebben az esetben is a Sportsegély-alapba kerül majd. A rádiófelvételek bizonyosan elkészültek, hiszen Soltész Rezső Sok sikert magyarok című felvétele az én archívumomban is megtalálható, és a Kovács Kati, Szinetár Dóra és Miller Lajos közös előadásában felvett Éljen szívünkben a láng is létezik, de tudomásom szerint – és ebben a discogs.com is megerősít – a hanghordozó nem készült el.

Az 1987. március 9-én létrejött Sportsegély-alap egy évvel később már Sportsegély-alapítványként működött tovább, aminek az volt a jelentősége, hogy így együttműködési megállapodást lehetett kötni a Hungária Biztosítóval. A biztosító egymillió forinttal támogatta a Sportsegélyt, de érkeztek felajánlások sportolóktól, edzőktől, egyesületektől, sportesemények bevételeiből, magánszemélyektől, vállalatoktól, iskoláktól és szocialista brigádoktól, így 1988 legvégén már 4 millió forint volt az alapítvány vagyona. Ebből közel 1,2 millió forint a Sportsegély Gálának volt köszönhető, így az önzetlen magyar sztárok műsora jelentős szerepet játszott abban, hogy az első két évben 19 volt élsportoló kaphatott pénzbeli (összesen 1,4 millió forint) segítséget.

Szerző: Hortobágyi Gábor

Nyitókép: A Magyar Rádió 22-es stúdiója, Benkő László, Komár László, Kiss Gabi, Kovács Kati, Deák Bill Gyula, Görbe Nóra, Kiki (Első emelet). Előkészület a Sportsegély gálaestre. Fotó: Fortepan / Rádió és Televízió Újság / Perlényi Zsuzsa.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.