Patek Levente a marosvásárhelyi rockkultúra fontos tanúja és résztvevője. Mesélt nekünk a lemezjátszóról, amit az angyal hozott, a villanyoltás utáni vadulásokról és arról, hogy milyen dalokat adott elő Zalatnay Sarolta a csodaszép, szecessziós Kultúrpalota vendégeként.

Mi volt az az első élmény, amely összekapcsolt a rockzenével? 

Egy Dentes-koncert. Vásárhelyen két Dentes-koncert is volt, az egyik az ARTA moziban. Az akkora buli volt, hogy a vasajtó betört.

Hányadikos voltál?

Ötödikes, talán hatodikos.

Ez volt az első, ami rám olyan hatással volt, hogy pfff. A második, az a nyári kertben kellett volna legyen, a fiúk felöltöztek, Covaci Adi parókát tett magára. Elkezdték, aztán az első dal után minden bedöglött. A koncertnek vége.

Én ez alatt a két koncert éreztem meg, hogy nekem ehhez a zenéhez közöm van. De a kezdet kezdete az volt, hogy a nővéremnek, aki hét évvel idősebb, mint én, és az életemben meghatározó személy már udvaroltak srácok. Volt az udvarlói között egy bizonyos Demján László is, aki néhány akkordot fogott már a gitáron, és hozott egy-egy lemezt. Többek között az Illések és pofonokat. Én ezt a mai napig kívülről tudom, annyit hallgattam. Tehát Laci nagy-nagy befolyással volt rám, aztán persze a nagy szerelemnek vége lett, de a zene maradt. És Laci mondta, hogy neki a kedvenc együttese nem az Illés, az Omega vagy a Metro, hanem a Hungaria.  Meg tudtam érteni.

Miért?

A Hungariában már a második lemezen olyan dolgok vannak, amiket ez a másik többi együttes nem tudott. Fenyő meg Barta Tamás olyan dolgokat játszott, mint a Vöröshangyaboly a második lemezen, de az első lemezt is végig lehet hallgatni. Amikor pedig megjelent az LGT, a Laci csinált nekem egy hatalmas plakátot a négy tag portréjával. Ez a szobánk falát díszítette az 1970-es árvízig. Tehát ezek a kezdőpontok. Azok a pontok, amelyek ehhez a zenéhez teljesen kötődnek.

Mi számított még fontos koncerthelyszínnek akkoriban Marosvásárhelyen?

A Kultúrpalota. A Kultúrpalotában játszott például a Phoenix vagy az Iris. A Kultúrpalotában játszott az első Progresiv TM és a második is, amely fúzió volt, a Roșu și Negru. Olyan koncertek voltak, hogy le a kalappal. Aztán volt egy nagyváradi együttes, a Metropol. Nagylemeze is van.

Mi, marosvásárhelyi fiatalok, a nyolcvanas évek elején összedobtuk a pénzt, és megvásároltuk az erkély első két sorát. Párosával vonultunk be a Kultúrpalotába, a szemtanúk nagy része ismert bennünket. A jegyszedők is csodálkoztak, hogy mi lesz, micsoda társaság vonul be, gyönyörűen felöltözve. Igen ám, de amint leoltották a villanyt, és elkezdődött a koncert, megvadultunk.

Otthon is hallgattatok zenét?

Könyörögtem a szüleimnek, hogy vegyünk lemezjátszót. Anyagilag jól álltunk. Édesapám az Agrosem vezérigazgatója volt 1974-ig, édesanyám pedig marosvásárhelyi középiskolákban, legutoljára a művészeti iskolában volt titkárnő, illetve pénztárosnő. De sokáig mégsem volt lemezjátszónk. Addig-addig, ameddig egy karácsonykor az angyal csak hozott egyet. Egy egyszerű Supraphont, a rádióba kellett bedugni. Bedugtuk, szólt a rádió, már lehetett lemezt venni. Mondta apám, hogy itt van ennyi pénz, menj, vedd meg a Csárdáskirálynőt. De nem volt meg a boltban a Csárdáskirálynő. A Szent György tér, ahol van, a vasudvarral szemben, ott is működött egy ilyen kicsi vasas bolt, Secera, ugye, ahogy Vásárhelyen nevezték, ott volt lemez is eladó. Na, nekik megvolt a Bolond város című Neoton-lemez. Rajta hosszú hajú srácok. Kértem egyet, kifizetem, hazajöttem, apám majdnem a fejemhez vágtr. Aztán elmúlt az idő, és ez volt az első Neoton, az igazi. Balázs Fecó játszott benne, meg Debreczeni Ciki.

Hol is hagytuk abba?

A koncerteknél.

Igen, a koncertek. Szerintem érdemes beszélni a Magyarországról érkező fellépőkről. A Kultúrpalotában az első magyarországi fellépő, akit én láttam, Zalatnay Sarolta volt. Abban az évben jelent meg az Álmodj velem, az általam még mindig a legjobbnak tartott, az LGT által kísért Zalatnay-nagylemez.

A Kultúrpalotában elénekelte a Tölcsért csinálok a kezembőlt, a Nem vagyok én apácát és egy pár LGT-dalt is. A legérdekesebb az egészben az, hogy Horia Moculescu, aki egy nagyon jó zenész Romániában, kottából kísérte, kifogástalanul. Ez volt az első olyan marosvásárhelyi koncert, amelyen magyarországi fellépő volt, és amiről én tudtam. Lehet, hogy aztán később jött a nyári kertben Koós János meg ilyenek. Nem szeretném leértékeli őket, csak amit ők előadtak, az nem az, amit én személy szerint kedvelek.

Marosvásárhelyre ritkábban jártak magyar előadók, mint máshova?

Marosvásárhelyre nem igazán jártak. De ehhez megint hozzátesszük azt is, hogy Kolozsvárra se jártak olyan nagyon.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.

Szerző: Fodor János

Nyitókép: Patek Levente archívuma

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.