A lengyel könnyűzene képviselőinek az ötvenes években megkezdett magyarországi országjárását folytatva eljutottunk a hetvenes évekig, amikor továbbra is érkeztek hozzánk Lengyelországban népszerű formációk, de nálunk valahogy kevés zenekar produkciója érte el a rajongók és a sajtó ingerküszöbét.

Pedig voltak olyan zenészeink, zenekaraink, akiknek ezek a bandák is inspirációs forrásként, példaképként szolgáltak: „Lengyelország többet jelentett nekünk, mint sok nyugati ország: SBB, Ceslaw Niemen, Budka Suflera – lengyel progresszív rockzenén nőttünk fel. Kívülről fújtuk a lemezeket, amiket a Lengyel Kultúra Házában, a Múzeum körúton vagy a katowiczei Pevexben lehetett beszerezni.” – nyilatkozta a Hangok és ütemek című könyvsorozat 8. kiadásában Erdész Róbert a Solarisból, Móczán Péter pedig több interjúban is megemlítette, hogy az East megalakulásában az SBB zenei hatásának is nagy szerepe volt.

A szocialista országokból érkező zenekarok szűk kínálatát a szakma és a közönség sznobságával, valamint anyagi okokkal magyarázta Pentz Zsolt, a Nemzetközi Koncertigazgatóság könnyűzenei osztályának vezetője a Pesti Műsorban 1977. október 6-án:

„Az olasz operaénekeseknek nagyobb a híre nálunk, mint a román művésznek; a holland az angol popegyüttest jobbnak tartják, mint a lengyelt… A könnyűműfajban, ellentétben a komolyzenével, az előadásoknak, koncerteknek rentábilisnek kell lennie. Ez is gátja a külföldi zenekarok, szólisták magyarországi fellépésének. Ez a helyzet a szocialista országok zenekarainak importját is akadályozza. Amíg a körülmények változatlanok maradnak, addig csak minimális javulásra lehet számítani.”

A Kisalföld 1971. június 2-ai számában megjelent interjúban szóba került, hogy az 1963 óta aktív Trubadurzy zenekar menedzsere sem zárkózott volna el egy magyarországi turnétól, de a meghívó sohasem érkezett meg az együttes részére. Azért a szerencsések a Budapesti Nemzetközi Vásár lengyel pavilonjában tartott fogadáson találkozhattak 1971 nyarán az együttes négy tagjával, akik előadtak néhány dalt angolul és lengyelül. A Trubadurzy ekkor már túl volt a negyedik nagylemezén, és az előző években turnézott több szocialista országban, de még Svédországban is.

https://www.youtube.com/watch?v=rQJux9zrw5Q&list=RDrQJux9zrw5Q&start_radio=1

Egy, a Fővárosi Szabó Ervin Központi Könyvtár gyűjteményében is fellelhető koncertplakát azt hirdeti, hogy a Skaldowie nevű varsói zenekar (igazából krakkóiak) és Lucja Prus énekesnő 1972. május 27-én az Illéssel és a Tolcsvayék és a Trióval együtt lép fel a Kisstadionban Dévényi Tibor műsorvezetése mellett. Sajnos erről a fővárosi koncertről nem találtam beszámolót, de egy nappal korábban a békéscsabai Ifjúsági Ház nagytermében – nagyon kevés néző előtt – adott műsort a lengyel banda. A gyér érdeklődést a drága jegyekkel (25-30 forint), a koncerttel párhuzamosan zajló labdarúgó mérkőzéssel, valamint magyarázta a Békés Megyei Népújság június 3-án megjelent tudósítása, hogy az együttes kevéssé ismert. Pedig az előadás magas színvonalú volt:

 „A Skaldowie kitűnően játszik. Folklór elemek és chicagói stílus keveredik zenéjükben mesterien. Improvizációik lebilincselőek. A szívverés hangja, a repülőgép zuhanása, a vágtató lovak zaja és a virtuóz elektromos hegedűszóló egyedi élményt jelent. Egészen új, igényes játékstílus.”

Ezt követően semmiféle beszámolót nem találtam a hazai sajtóban a zenekar turnéjáról, pedig egyes megyei lapok előzetesen beharangoztak Skaldowie koncerteket. Terveztek egy pécsi fellépést is a Tolcsvayék és a Trió társaságában május 30-ra, egy szolnoki koncertet pedig június első napjára. Sőt a győri Színészek-Újságírók Rangadója (SZÚR) egyik csúcspontja is a lengyel együttes szereplése lett volna – az Express és a Kék Csillag mellett – június 4-én, valamint a Petőfibányai Mátraaljai Szénbányák Szakszervezeti Művelődési Házának júniusi műsorfüzete is beígérte a zenekar műsorát 16, 20 vagy 25 forintos belépőjegy ellenében a művház színháztermében június 5-ére. (Még az is lehet, hogy a Békés Megyei Népújságnak volt „igaza”, hiszen a békéscsabai koncert napján az a hír jelent meg a lapban, hogy csak a megyeszékhelyen és a Kisstadionban lépnek fel a lengyelek.)

Az 1975-ös év szabadtéri koncertszezonjának értékelését négy sorban megoldotta Tardos Péter a Pesti Műsor 1975. október 2-án megjelent számában:

„Nem volt valami gazdag az idei nyár rockkoncertekben. A tágas Kisstadionban mindössze a Fonográf együttes adott hangversenyt, elmaradt a szokásos évzáró Omega és Bergendy koncert, és nem láthattuk külföldi nagy neveket. Néhány tehetséges csehszlovák és lengyel együttes szerepelt kisebb színpadokon, a hazai zenekarok is főként ott léptek fel.”

Az egyik „tehetséges lengyel együttes” a Test zenekar lehetett, mely csapatnak volt magyar kapcsolata, hiszen az előző év őszén két hétig együtt turnéztak Lengyelországban a hasonló stílust képviselő Skorpióval. A Népszava május 29-én megjelent számában a Slágersarok rovat programajánlója szerint egy nappal később az Ifiparkban a Mini társaságában, 31-én pedig a Csepeli Ifjúsági Parkban a Spirállal és a Thomastic együttessel lépett fel a lengyel csapat. Bár ezeknek a koncerteknek az utóéletéről sincs nyom az újságokban, de a látogatás bizonyosan megtörtént, hiszen amikor egy évvel később – 1976. június 13-án – a Fonográf előzenekaraként újra meghirdették őket a Kisstadionba, akkor a Pesti Műsor három nappal korábbi kiadása dicsérő szavakkal utalt vissza az egy évvel korábbi látogatásra: 

„A lengyel zenekar másodszor szerepel hazánkban, legutóbb feszes ritmusú, magas színvonalú, blues-zenével hívta fel magára a figyelmet.”

A másik 1975-ös lengyel vendég az SBB volt, mely zenekar az LGT nyári turnéjának második felében lépett fel a magyar élcsapat előtt (és mellett) Budapesten és néhány vidéki városban. Sikeres volt a lengyel trió magyar útja, de a nem mindenki által könnyen emészthető zenéjük miatt azért történt kellemetlen esemény is, amiről Tardos Péter számolt be a Pesti Műsorban 1975. augusztus 7-én:

„Zenéjük kissé elvont, igazán nem könnyű, így történt, hogy az egyik vidéki előadáson néhány füttyszó hangzott el a türelmetlen közönség köréből, mire egyikük sértődötten elhagyta a színpadot. De ugyanez az érzékeny muzsikus boldog örömmel játszott jam-session-t, vagyis örömzenét a Locomotiv GT legénységével; az Ezüst nyár című szerzeményre rögtönöztek vagy húsz percet.”

A következő év májusában újra eljöttek, és a Piramissal turnéztak vidéken és Budapesten, de felléptek a szegedi dzsessznapokon is. A koncertsorozat végén a Pesti Műsor május 27-én piacra kerülő kiadásában interjút adott a zenekarvezető Jósef Skrzek, és a csapat névválasztásáról és művészi hitvallásáról is beszélt:

„Amikor megalakultunk, nevünknek és programunknak három szót választottunk: Keress, építs, rombolj. A szavak lengyel megfelelői ezzel a három betűvel kezdődnek: SBB. Választásunk miatt éles vita alakult ki, pedig mi a rombolást nem a szó drasztikusan pusztító értelmében gondoltuk. Sokkal inkább úgy, hogy pusztán emlékezésből, a már elmúlt élményekhez való ragaszkodásból nem tarthatjuk magunkat a korszerűtlenhez. A »józanabb ész« tanácsára a Silezian Blues Band elnevezést vettük fel. Egyrészt, mert mindhárman erősen kötődünk ehhez műfajhoz, másrészt a kezdőbetűk ugyanazok. Ma már csak az SBB rövidítést használjuk.”

Az 1977-es esztendőben közel két hétre ismét hazánkba látogatott a lengyelek élcsapata, és már magyar zenekarok nélkül állt színpadra. Nem csupán Budapesten adott műsort az SBB, hanem például Székesfehérváron, Szolnokon, Kecskeméten és Debrecenben is. A két Ifiparkos koncertjükből hangfelvételek készültek, és 7 szerzemény 2001-ben megjelent hanghordozón a Koch International kiadó jóvoltából, majd öt évvel később már 11 dal látott napvilágot CD-n, a szintén lengyel Metal Mind Productions gondozásában.

Egyébként az év végi Pop-Meccs Gálán a szakma véleménye szerint az SBB Ifiparkos fellépései – szeptember 24. és 29. – voltak az év koncertjei. Ennek a két előadásnak 6-6 ezer fős látogatottsága volt, vagyis nagyjából annyi néző jött el egy SBB-re, amennyi az LGT augusztus 20-án megrendezett fellépésére – írta az Esti Hírlap 1977. október 6-án. A trió 1978-as magyarországi látogatását már hónapokkal előtte lekötötték a szervezők, és ekkor már csak szuperlatívuszokban írt róluk a sajtó:

„A kritikusok szerint ma ők képviselik – világszínvonalon – Középkelet-Európában a legelőremutatóbb ifjúsági zenét. (…) Pódiumon nem élnek a show eszközökkel, a látványossággal, csak zenei eszközökkel kötik le a hallgatóságot. Azon kevés zenekarhoz tartoznak, akik színpadon is majdnem lemez minőségű zenét képesek produkálni. (…) Idén júliusban három koncertet az Ifjúsági Park is lekötött velük” – írta Ifjúsági Magazin 1978 januárjában.

Összesen mintegy tízezer fiatalnak adott koncertet a lengyel élcsapat 1978. július 22-én és 23-án az Ifiparkban, 24-én pedig a kőbányai Csajkovszkij-parkban léptek fel. Ezt követően ismét nyakukba vették az országot, több vidéki városba is ellátogattak, majd augusztus 4-én ismét a Budai Ifjúsági Park színpadán muzsikáltak a Tomsits együttessel, a turné zárókoncertje pedig egy nappal később, Agárdon volt. Az SBB magyarországi népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a Budai Ifjúsági Parkban fellépő zenekarok népszerűségi listáján – beékelődve a Skorpió és a Piramis közé – az 5. helyen végeztek 1975-ben, majd 1978-ban ezt az eredményt is sikerült túlszárnyalni, amikor a P. Mobil és a Mini mögött a 3. helyet szerezték meg Jozef Skrzekék.

A zenekar magyarországi jelentőségét, népszerűségét mutatja az is, hogy a csapat megszűnésének hírét megírta a Magyar Ifjúság és a Pesti Műsor is 1981 elején. A csapat tagjai közül Apostolis Anthimos a Krzak nevű együttesben folytatta tovább, Jerzy Piotrowski pedig a Kombiban. Ez utóbbi zenekar 1981 márciusában szintén eljött Budapestre, és néhány koncertet adott a Rockwell társaságában.

A Budka Suflera első magyarországi látogatásáról a Hajdú-Bihari Napló emlékezett meg 1974. november 10-én, amikor írt a zenekar debreceni vendégjátékáról, emellett egy hosszú riportban bemutatta a még az első nagylemeze megjelenése előtt álló bandát. Az írásból megtudhatjuk, hogy azért lett Budka Suflera (magyarul Súgólyuk) a zenekar neve, mert a csapnivaló blues együtteseknek meg akarták súgni, hogy milyen módon kell jól játszani a bluest. Két évvel később ismét Magyarországon jártak: a Petőfi Népe szeptember 3-ára hirdetett meg egy közös Piramis–Budka Suflera fellépést Kecskemétre, de beszámoló már nincsen a megyei lapban.  Azonban a Budai Ifjúsági Parkban öt nappal később biztosan színpadon voltak, és a hely évadzáró koncertjén a Mini után léptek fel:

„Az est felfedezése egy újabb kitűnő lengyel együttes, a Budka Suflera bemutatkozása volt. (…) Itteni programjuk is erősítette a lengyel zenekarokról kialakított jó véleményt. Kemény rockstílusban játszanak, azon a vallomásosan szenvedélyes, emelkedett hangon, amelyen az általunk már ismert SBB és Niemen” – írta az Esti Hírlap szeptember 9-én.

Aztán hét év múlva újra hazánkban szerepel a banda:

„Nem teljesen ismeretlen a hazai rockkedvelők körében sem az otthonában sztárcsapatnak számító lengyel Budka Suflera, azaz »Súgólyuk« – néhány éve már jártak nálunk. Tavaly az East volt a vendégük kéthetes lengyelországi közös turnén, most pedig Móczán Péter társulata és az Interkoncert viszonozta a meghívást. (…) A hattagú formáció kilenc koncertet ad az East társaságában, főként egyetemi klubokban, 9-én pedig a nemrég megalakult Premier rendezőiroda szervezte húsvéti matinén az FMH-ban” – adta hírül a Pesti Műsor 1983. március 30-án.

A Kram nevű lengyel csapat a Népszava 1977. április 28-án megjelent hirdetése szerint a Budai Ifjúsági Parkban lépett (volna?) fel május 7-án a Piramissal és a Mikrolied együttessel, hat nappal később pedig egy pécsi fellépés volt betervezve csak az énektrióval, de a koncertek utóéletéről nem találtam semmit a sajtóban, és megkeresésemre Csuka Mónika sem tudta megerősíteni a hangversenyek megvalósulását. A lengyel zenekar és a Mikrolied Vokál (Lengyelországban General Girls) azonban biztosan kapcsolatban álltak egymással, hiszen közös kislemeze jelent meg a két formációnak a Tonpress kiadónál, 1976 legvégén. A lengyel SP-n is magyar nyelven felvett Szigeti Edit–Csuka Mónika szerzemények (Nem baj, Téli dal) Magyarországon majd 1977-ben csendülnek fel a Juventus közreműködésével. A budapesti koncertek talán elmaradtak, de az bizonyos, hogy az 1977-es Szegedi Ifjúsági Napok nyitónapján fellépett a Kram, majd két nappal később a Piramis társaságában ismét koncertet adtak az újszegedi színpadon. A július 29-én megtartott nyitóünnepségen a Kaláka, a Postás Művelődési Ház dzsesszbalettkara és a Slowianky népi együttes mellett nagy tapsot kapott a lengyel banda is, annak ellenére, hogy mikrofonhiba miatt csak instrumentális műsort tudtak játszani.

És talán még ezzel sem ért véget az együttes 1977-es vendégjárása: a Népszava 1977. szeptember 1-jén megjelent száma egy közös Kram, Skaldowie, Gemini, Horoscope koncertet említ a Budai Ifjúsági Parkba aznapra, de a fellépés megvalósulásáról nem kapunk megnyugtató választ a hazai sajtóból. Csak annyi információ van ugyanazon a napon a Pesti Műsorban, hogy a lap egy korábbi varsói Piramis–Kram közös koncert beszámolója kapcsán a lengyel bandáról megemlíti, hogy ezekben a napokban éppen Budapesten vendégszerepel.

Az Országos Rendező Iroda Nemzetközi Randevú címmel szervezett koncertet a Kisstadionba 1974. június 15-én „világhírű együttesekkel”, ami a csehszlovák Collegium Musicum és a Blue Effect mellett a lengyel Maryla Rodowicz és zenekarának műsorát ígérte, azonban a koncert előtt egy nappal több napilap is közölte röviden, hogy a bizonytalan időjárás miatt elmarad az előadás. Rodowicz az egyik legnagyobb sztár volt a lengyel könnyűzenei életben:

„Maryla Rodowicz olyan népszerű Lengyelországban, mint nálunk Koncz Zsuzsa vagy Zalatnay Sarolta.” – írta 1972. március 3-án a Magyar Ifjúság.

Az énekesnő a hatvanas évek végén aratta az első sikereit, amikor a zenei karrierrel párhuzamosan még Testnevelési Főiskola hallgatójaként gyógytornásznak tanult, de a diplomaosztó után maradt a színpadokon. Négy évvel az elmaradt kisstadionbéli koncert után eljött hazánkba, és a Kati és a Kerek Perec, valamint az LGT társaságában több koncerten is láthatták őt a magyar rajongók Budapesten és vidéken. A Pesti Műsor február 1-jén megjelent kiadása a következő szavakkal mutatta be őt:

„Az ének, a tánc, a humor és a paródia különös keveréke – a legnépszerűbb lengyel pop énekesnő stílusa. Hangversenyeinek sikeréhez hozzájárul a kitűnő muzsikusokból álló saját együttes, a vokál összetettségét pedig a legtehetségesebbnek tartott lengyel lány-trió segíti magas színvonalra. A koncertek szerves része a zenét jól kiegészítő színpadi trükkök és látványosságok sorozata, amelyek – mint a dalok többsége – Maryla Rodowicz saját munkája.”

Február 9-én este a Pécsi Sportcsarnokba 20, 25 és 30 forintos áron lehetett bejutni, de a debreceni és a gödöllői nézőknek is megadatott a lehetőség, hogy megcsodálhassák a két magyar zenekart és a lengyel énekesnőt. Természetesen Presserék voltak a fő attrakció – ahogy a 15-én Kecskeméten megtartott hangversenyről beszámolt a Petőfi Népe – de „csomagban” könnyebben eladható volt a lengyel vendég is. Budapesten felléptek az Uránia moziban, a Kertészeti Egyetem Klubjában és az E-Klubban is, a Láng Művelődési Házban adott műsort pedig felvették a Magyar Rádió munkatársai. A koncert kétórás részlete április 2-án került adásba a Petőfi Rádióban, emellett még a Kati és a Kerek Perec önálló tévéshowjában is kapott szerepet Maryla.

Aztán a nyolcvanas évek első két évében újra Budapest vendége volt Rodowicz, hiszen mindkét évben meghívást kapott a szervezőktől a Nemzetközi Country Találkozóra.

A Magyar Hírlap 1968. december 31-én megjelent számában az ORI igazgatója már belengette Czeslaw Niemen érkezését a következő esztendőre, de aztán mégis tíz évet kellett várni az egyik legnevesebb lengyel könnyűzenei ikonra és együttesére. A VI. Debreceni Dzsessznapok zárónapján – 1978. szeptember 17-én – a dzsessz-rock est utolsó fellépőjeként zárta a programot Niemen, a helyi Panta Rhei, a Tomsits együttes és a nyugatnémet Doldinger Passport műsorát megkoronázva.

A hetvenes éveket az a lengyel Yesnek is nevezett Exodus zárta, mely jött volna már 1978-ban is, de valamiért mégsem jutottak el Magyarországra. Koncertjük elmaradásáról konkrét információnk van, hiszen a Láng Művelődési Központban tartott előadás másik tervezett szereplőjének – a P. Mobilnak – fellépéséről hangfelvétel készült. A műsor bevezetőjében elhangzott, hogy a lengyel csapat helyett az Apostol vállalta a beugrást Schusterék mellé 1978. október 26-án.

De 1980. december 6-án végre már az Exodussal folytatódott a lengyelországi progresszív vonal: az E-Klubban lengyel est volt, ahol a V’ Moto-Rock társaságban szerepelt a lengyel csapat. Az Esti Hírlapban található ajánló szerint két nappal később a Mini társaságában a Pataky Művelődési Házban léptek fel lengyel vendégeink, a Dunántúli Naplóban megjelent ajánló szerint pedig december 11-én volt egy pécsi koncert is az ottani Mini Klub programjaként.

Szerző: Hortobágyi Gábor

Nyitókép: Az SBB 2013-ban. Forrás: Wikipedia

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.