Az NDK-ból érkezett könnyűzenészek magyarországi vendégszereplésének emlékezete még a lengyel muzsikusokénál is sokkal homályosabb, halványabb. Szerencsére a hazánkban lezajlott koncertek, koncertturnék részleges feltérképezésében segítségemre volt H. P. Hofman 1983-ban Kelet-Berlinben kiadott rockzenei lexikonja (Rock-Interpreten Autoren Sachbegriffe), melyben az együttesek bemutatásánál azt is megemlíti a szerző, hogy pályafutásuk ideje alatt mely országokban vendégszerepeltek. Sajnos ez a lista sem pontos biztosan, hiszen a lexikon olyan keletnémet bandánál is ír magyarországi látogatást, amelyről én nem találtam megerősítést a hazai sajtóban.
Esztrád- és tánczenekarok jöttek már a 60-as években is Magyarországra. Például 1961-ben a Lipcsei Rádió Tánczenekara és a Drezdai Tánczenekar, vagy a Jürgen Heider Swingtett 1966-ban. Az Esti Hírlap 1968. december 20-án írta meg, hogy a Berluc trió a Berlin Bárban fog vendégszerepelni, sőt 1969. február 8-án a televízióban a 2+1 című műsor vendége Aradszky László mellett ez a keletnémet csapat volt. Az évtized végén még tánczenét és dzsesszt játszó Berluc nem volt igazán ismert az NDK-ban sem, de 1974-ben átalakult, és a későbbiekben nagylemezes rockzenekar lett. Talán legnagyobb sikerüket – az űrutazásról szóló Hallo Erde, hier ist Alpha című dalt – az első keletnémet űrhajósnak, Sigmund Jähnnak ajánlották.
A Kisalföld 1973. december 20-án megjelent száma beszámolt a progresszív rockot játszó Collegium Musicum nevű csehszlovák banda egyik keletnémet koncertjéről, és a cikkben az újságíró egy sztereotípiát is megpróbált eloszlatni az NDK könnyűzenei életével kapcsolatban:
„Sokan talán úgy gondolják, hogy a beat (ha még lehet egyáltalán ezt a szót használni) újabb törekvéseit az NDK-ban nem ismerik, az NDK-s együttesek pedig csak slágerzenét játszanak. Pedig nem így van. Néhány együttes, például a Phantarei (sic!), a Lift, Uschi Brüning és a Günter Fischer Quartett igényes, komoly muzsikával népszerű tud lenni, értik és kedvelik zenéjüket.”
Az első „igazi” beatformáció csak 1974-ben érkezett meg hazánkba, Veronika Fischer és zenekara Budapestre látogatott. Veronika korábban a keletnémet Stern Meissen Combo és az előbb említett Panta Rhei (nem összetévesztendő a debreceni Panta Rhei-jel) együttesekkel dolgozott, és a magyarországi koncert előtt fél évvel hozta létre saját kísérőzenekarát. Az Omega és a V’73 együttes mellett lépett fel a keletnémet banda Kóborék hagyományos nyárvégi kisstadionbéli koncertjén augusztus 19-én, méghozzá hatalmas tömeg előtt. Az énekesnőről tudni kell, hogy akkori barátja és egyben menedzsere (későbbiekben férje) a magyar Kléber László volt, akinek szerepe volt a látogatás létrejöttében. Hat hónap folyamatos próbálás után ez volt Veronikáék első fellépése, melyen – a Magyar Ifjúságban egy hónappal később megjelent beszámoló szerint – az énekesnő világslágerekből előadott egyvelegének nagyobb sikere volt, mint a saját dalainak. (Veronika később is „kapcsolódik” a magyar könnyűzene történetéhez: Blues von der letzten Gelegenheit című szerelmes dalának feldolgozásával az Apostol együttes díjat nyert az 1976-os Drezdai Slágerfesztiválon, és a felvétel egy válogatás nagylemezen is helyet kapott.)
Az Omega a későbbiekben is szerepeltetett külföldi együtteseket is budapesti koncertjein. Lapzárta utáni hírként jelent meg az Ifjúsági Magazin 1976. augusztus 1-jei számában, hogy az Omega az NDK-beli Karat együttes közreműködésével a Kisstadionban fog fellépni augusztus 19-én. A cikk írója a „későn ébredőknek” is üzent:
„Aki még hozzá akar jutni a belépőjegyhez, annak jó szórakozást kívánunk.”
A tétovázók már nem jutottak be a buliba, hiszen a koncertet megelőző héten megjelenő Pesti Műsor hírben tudatta, hogy minden jegy (16 ezer) elkelt. A Karattal kapcsolatban az Esti Hírlap négy nappal később megjelent koncertbeszámolója csupán a zöldre festett arcú dobost említi meg, és a zenéjüket is inkább a sramli kategóriába sorolta a cikk szerzője. Az egy évvel korábban alakult keletnémet zenekar ekkor még csupán két kislemezzel büszkélkedhetett, de 1978-tól a rendszerváltásig majd minden évben piacra dobtak egy rock nagylemezt.
A 70-es évek utolsó két évében még olyan, hazájukban sem jelentős vendégzenekarokat harangozott be a hazai sajtó, amelyek a bevezetőben már említett keletnémet könnyűzenei lexikonban sem szerepelnek, közülük csupán a Robbys nevű formációról van néhány sornyi információ. 1978. augusztus 6-án az Budai Ifjúsági Park műsorára volt tűzve a keletnémet Elektron a Korállal megerősítve, ugyanebben az évben a lipcsei amatőr Robbys neve is felbukkant a Somogyi Néplap július 12-ei számában annak kapcsán, hogy a tervek szerint a formáció a megye több településén fel fog lépni. 1979. május 5-én a KEK-re hirdette a Gruppe Magdeburgot és a magyar Generált az Ifjúsági Magazin áprilisi száma, július 22-én pedig a Csepeli Parkmoziban együtt reklámozták a magyar Pax és az NDK-s Reflex nevű zenekart. Sajnos nem találtam bizonyítékot arra, hogy ennek a négy vendégegyüttesnek a koncertjei megvalósultak vagy elmaradtak volna.
1979 júniusában azért egy nívós és népszerű keletnémet zenekar eljutott hazánkba, hiszen a City a Piramis előzenekaraként két vidéki nagyvárosban is koncertezett, és egy lelkes tudósítónak köszönhetően a szegedi vendégszereplés nem veszett a feledés homályába:
„Nem könnyű feladat egy ismeretlen együttesnek a Piramis koncerten előzenekarnak lennie. Az NDK-ból érkezett City vállalkozott erre Szegeden. Az első dalt Pi-ra-mis, Pi-ra-mis szavalókórus által diktált tempóban kellett játszaniuk. De ahogy teltek a percek és a hangfalakból egyre keményebben szólt a rock, szépen elcsendesedett az előbb még oly türelmetlen közönség. Az Am Fenster című dal refrénjét – amely a program legsikerültebb dala – már több ezren énekelték oly jó örömmel, hogy a műsor befejeztével még egyszer el kellett játszani. Őszintén szólva, nem várt nagy sikert arattak a berlini fiúk, de műsorukat látva ez egyáltalán nem meglepetés. Az őszinte, szívből jövő érzések tolmács nélkül is utat találtak a magyar fiatalokhoz. Az együttes Kaposváron és Szegeden mutatta be programját, kár hogy a budapesti közönség nem találkozhatott velük”
– írta meg a Pesti Műsor 1979. július 4-én. (Ez a zenekar egyébként még egy ponton kapcsolódik majd a magyar könnyűzenéhez: Zorán Apám hitte című dalát Vater glaubte címen dolgozta fel a csapat.)
1979 őszén a Bayon lépett fel Miskolcon, de előtte állítólag Debrecenben is szerepeltek a Folkhétvégén. „Laoszi együttes a Vasasban” címmel rövid hírben számolt be a Déli Hírlap szeptember 27-én arról, hogy a Bayon kamara-rock együttes a Vasas Művelődési Otthonban fog fellépni október 1-jén. A zenekar „származásában” csak annyi volt „igaz”, hogy a három tagból az egyik Kambodzsában született, de két tag echte keletnémet volt. A helyi lap két nappal később több sorban bemutatta az ekkor már nagylemezzel rendelkező zenekart, sőt a Miskolci Körzeti Rádió részleteket adott a Bayon ottani koncertjéből.
Pentz Zsolt, az Interkoncert osztályvezetője a következőképpen értékelte az 1980-as évet a Magyar Ifjúságban 1981. március 6-án:
„Míg exportunk alapvetően a pop-, rockegyüttesekre korlátozódik, addig importunk elsősorban a dzsessz műfajból kerül ki. Az import sokkal munkaigényesebb, mint az exporttevékenységünk, ám az importhoz sem anyagilag, sem erkölcsileg nem kapunk kellő támogatást hazai partnereink többségétől. (…) Az Országos Rendező Iroda jellegénél fogva nem érdekelt a szocialista importban. A statisztikát némileg javítja, hogy egyes művészeket el tudnak helyezni a Maxim Varieté műsorában. Ezeket a nehézségeket felismerve közvetlen kapcsolatot építettünk ki különböző KISZ-klubokkal, ahol magyar zenekarokkal együtt több szocialista országból származó együttest tudunk felléptetni. Így került sor az Exodus, a Stern Meissen Combo és a Prinzip együttesek szereplésére.”
Az 1980. április 2-án megjelent Pesti Műsor beharangozta P. Mobil és a keletnémet Prinzip közös koncertjét a Corvin Moziba április 8-ára, az Express tavaszi rock-parádé (vagy Expressz vakáció) elnevezésű rendezvénysorozat keretén belül a tavaszi szünetben. Az Expressz Utazási Iroda szervezte ezeket a mai kor „követelményeitől” nagyon távol álló matinékat, amelyek 10 órakor, valamint 12.30-kor kezdődtek. A zenekart az Esti Hírlap mutatta be április 3-án: az 1974-ben alakult „kemény zenét játszó” Prinzip ekkor már túl volt a második kiadott nagylemezén, és már több szocialista országban is vendégszerepelt. (Akit nem érdekelt az említett két formáció, az akár megnézhette ugyanitt az Eddát és Hobóékat 6-án és 7-én, valamint a Minit a Korállal 9-én.)
A Hajdú-Bihari Naplóban 1978. március 1-én megjelent egy rövid hír, hogy debreceni városi sportcsarnokba tervezett Omega koncerten a Stern Meissen Combo lesz a vendégzenekar. A megyei lap aztán 16 nappal később korrigált, hogy meisseniek helyett a magyar Volán és a Mikrolied Vokál műsora szerepel majd a március 20-ai programban. A Stern Meissen Combo 1980 novemberének elején végül mégis eljutott hozzánk, és a Karthago valamint a Rockwell vendégeként több koncertet adott Budapesten, emellett Vácon is fellépett. A Duna-parti kisvárosban tartott koncertről és lenyűgöző technikai felszerelésükről „Meisseni virtuózok – A Stern Combo varázslata” címen beszámolót is lelünk a Pesti Műsor 1980. december 10-én megjelent számában:
„Az első percekben mindenkit lenyűgözött a zenekar technikai felszerelése. A nagy számú billentyűs hangszerek között szinte mindenféle megtalálható volt, és a »futballpálya nagyságú« keverőpult- melyet mérnökök külön erre a célra kísérleteztek ki és építettek –segítette a tiszta hangzást…. A torony nagyságú JBL hangfalak (csak a fele cuccot pakolták ki a teherautóból) gyönyörűen, tisztán csengővé varázsolták az éneket, amelyben különben a zongorista kivételével mindenki részt vett a hattagú együttesből. A hegedűket imitáló billentyűs hangszerek, illetve a vokál már-már szimfonikussá tette a zenét.”
„Úgynevezett keményzenét (fémzenét) játszik a Wir” – jellemezte a banda stílusát tömören a Vas Népe 1980. december 9-én annak apropóján, hogy a keletnémet banda magyarországi turnéjának első állomását reklámozta Szombathelyen a Művelődési és Sportházban. A megyei lap december 18-ai számában az újságíró már árnyalja a képet a zenekar stílusával kapcsolatban, hiszen a koncerten elhangzott például egy Pink Floyd hatására született szerzemény, és felcsendült a Johnny B. Goode is. A cikk írója megemlíti a „körítést” is, ami nem maradt el az előbbiekben említett Stern Meissen Combóétól:
„Jómagam régen láttam már olyan tudatos, funkcionális fényjátékot, mint a Wir koncerten. A tagok akkor és úgy kaptak fényt, úgy váltakozott a kék tónus a barnával, a zölddel, a fehérrel, ahogy a zene, a számok hangulata kívánta. A két hangmérnök fegyelmezett munkájáról. hazai kollégáik figyelmébe is ajánlható magas színvonalú keveréstechnikájáról is csak elismeréssel szólhatunk.”
A december 15-ei kecskeméti fellépést a Petőfi Népe is népszerűsítette, majd két nappal később a székesfehérvári Vörösmarty Színházban állt színpadra a Wir. Ez utóbbi vendégszereplés bizonyosan megvalósult, hiszen koncertről egy fénykép is megjelent a Fejér Megyei Hírlapban december 19-én. Kilenc hónappal később egy fellépés erejéig ismét Budapest vendégei voltak, amikor a nyári Edda-Új Skorpió turné záróakkordajként 1981. szeptember 12-én a Kisstadionban a Wir is színpadra lépett a két magyar élcsapat mellett. Erről a koncertről nagyon röviden Riskó Géza is megemlékezik az Edda Művek, Miskolc című könyvben:
„majd szeptember 12-én, életük talán legszebb napján az idény utolsó buliját játszsák a Kisstadionban, a Skorpió és az NDK-beli Wir társaságában. Teltház fogadja őket, a műsorvezető Arató András.”
1981-ben, 1982-ben és 1983-ban nemzetközi country fesztivált rendezett hazánk Budapesten, és természetesen a szocialista blokkból is érkeztek előadók ezekre a rendezvényekre. Itt volt például az első és a harmadik évben a Peter és Paul nevű énekes-gitáros duó az NDK-ból, melynek egyik tagja – Peter Paulick – ekkor már az (Új) Illés egykori énekesnőjének, Serfőző Anikónak volt a párja.
A programajánlók 1982 nyarán keletnémet „koncertinváziót” jeleztek hazánkban: az előzetesek szerint a country-rockot játszó Gruppe Drei július első felében volt Győrben Zalaegerszegen, Sárváron, Keszthelyen és még a Veszprém megyei Csajágon is. Egyes források azt is írták még, hogy több helyszínen nem is önállóan lépett fel a keletnémet csapat, hanem az olasz Acidóval és Boros Lajos Satyrock nevű formációjával egyetemben. Azonban annyi 100%-os bizonyossággal kijelenthető, hogy a keletnémet és a római banda fellépett Székesfehérváron a Fiatal Dalosok Országos Találkozóján, hiszen erről beszámolt a Magyar Néphadsereg politikai magazinja, az Igaz Szó.
A Pesti Műsor 1982. július 11-re a Budai Ifjúsági Parkba a magyar Delfin RT és a H.I.T. műsora után bónuszként a keletnémet Metropolt reklámozta, továbbá Komlón, Mohácson, Hatvanban, Tatabányán, Szegeden, Komáromban és Tiszaföldváron július első felében (legalábbis a programajánló szerint) Scirocco szerepelt. Majd augusztus 10-én a magyar Lobogó és a keletnémet Rock Phonie adott (vagy nem) közös műsort a Budai Ifjúsági Parkban, és az 1982. szeptember 4-én a komáromi igmándi erődbe tervezett country-rock találkozóra hivatalos volt a keletnémet Silly Family zenekar is.
A Világ Ifjúsága 1984 novemberében bemutatta a már közel öt éve együtt dolgozó Na Und nevű keletnémet női zenekart, és a cikkíró azt is megemlítette, hogy örülne a lánycsapat magyarországi látogatásának. És láss csodát, a következő év nyarán hazánk vendégei voltak a drezdai lányok. Július és augusztus fordulóján felléptek egy hétnapos mini VIT-fesztiválon a Balaton mellett, emellett voltak még a pusztavacsi békefesztiválon, és a Petőfi Csarnokban is bemutatkoztak. A Magyar Ifjúságban egy hosszabb cikk is megjelent róluk 1985. augusztus 16-án, melyben riport is olvasható Farkas Lászlóval, a zenekar menedzserével, aki 1968 óta élt az NDK-ban. Az írásból kiderült, hogy a Na Und leginkább heavy metál zenét játszik, és minden zenekari tag a Drezdai Zeneművészeti Főiskolán tanul.
Végül pedig emlékezzünk meg néhány mondatban a talán legnépszerűbb és legnevesebb keletnémet bandáról, a Puhdys-ról, mely zenekar a 80-as évek második felében kiadott gimnáziumi német nyelvkönyvemben is felbukkant, mint egy „prímán” játszó zenekar. „Emellett” az 1978-ban Budapesten megrendezett kétnapos Szolidaritási Rockfesztivál előzetes programjában is szerepeltek, hiszen a koncertet hirdető egyik plakáton ott virít a nevük a Piramis és a Neoton Família társaságában, miszerint október 15-én fel fognak lépni a kőbányai vásárvárosban. Azonban létezik egy másik plakát is, melyen ugyanarra a napra a Piramis mellett már a Mini és a P. Mobil neve van feltüntetve – ezen már nem említik a keletnémet élcsapatot –, és a rockfesztiválról szóló beszámolók is csak ezekről a magyar formációkról szólnak. Érdekes, hogy hozzánk nem jutott el a Puhdys, pedig még Romániában is kétszer vendégszerepeltek a szocializmus építésének idején.
Szerző: Hortobágyi Gábor
Nyitókép: A Na Und zenekar tagjai. Fotó: ostmusik.de
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
