Kisfaludy András Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, producer, Érdemes- és Kiváló Művész a hatvanas és a hetvenes évek fordulóján a Kex, az Alligátor és más együttesek dobosa volt. Korábban írtunk a könyvéről, ezúttal pedig interjúztunk vele. Ki nevezte el a Kex zenakart? Milyen volt Stevie Winwooddal a budai házibuli? Mi történt, miután egy koncerten 14 játszották el az Ob-la-Di Ob-la-dát? A beszélgetésből kiderül.

Mi volt az alapja a zenei érdeklődésednek

Az én zenéhez való kötődésem olyan, mint egy titkos szerelem. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanultam, ott is volt már egy amatőr zenekarunk, ahol doboltam. 1965 májusában egy utcabálon játszottunk, a X. kerületben, Záborszky Gábor akkori évfolyamtársammal, aki basszusozott. Talán öt vagy hat számot tudhattunk, a legismertebb a Get Off Of My Cloud című volt a Rolling Stonestól. Ebben volt egy négytaktusnyi dobszóló is! Az utcabálnak nem lett semmilyen folytatása. A gimi pincéjében egy másik társasággal is próbáltunk, ott is doboltam, de végül nem léptünk fel.

Tizenhét éves koromban volt még egy nekibuzdulás, Pasaréten a kalefos haverok közül ketten béreltek egy másfél szobás önálló lakást. Itt a fő téma a csajozás mellett a zenehallgatás volt. Terta magnón a legjobb zenéket hallgattam és doboltam a kemény párnákon: Spooky Tooth, Eric Burdon, Spencer Davis és természetesen Rolling Stones, ami belefért.

Doleviczényi Miki is lejárt abba az albérletbe. Akkor ő már dalosként működött, saját dalait adta elő és kísérte magát egy szál gitáron. Az 1967-es Pol-beat fesztiválon második helyezett lett, de ez a műfaj nem elégítette ki. Miki zenekart szeretett volna csinálni, ehhez hívott el engem és még két embert, Bianki Ivánt és Imre Attilát, akik mindketten kottát olvasó emberek voltak. Rendszeresen felléptek bulikon, esküvőkön, ahol tánczenét, magyar nótát és beatzenét is játszottak. Énekesük még nem volt. Egyszer együtt mentünk el énekest keresni – hogy miért négyen együtt, azt nem tudom. Egy XVII. kerületi kerthelyiségben a Wastaps együttessel lépett fel egy énekes, aki „kamuangollal” énekelt rock and rollt, és hogy felhívja magára a figyelmet, a kockásabroszos asztalok tetején ugrálva adta elő magát. Nagy hatással volt ránk! A buszon hazafelé arról beszéltünk, hogy ez a srác nagyon jó lenne nekünk. Nem volt egy Caruso, vagy Stevie Winwood, de óriási jelenség volt, a semmiből tudott atmoszférát teremteni. Ő volt Baksa-Soós János. Az Ipartervben játszottuk az első bulinkat, 1968 végén.

Hogyan kapta a zenekar a nevét?

Egyszer közösen próbáltunk nevet találni, jöttek is hülyébbnél hülyébb ötletek, de nem jutottunk dűlőre. Másnap felhívott Baksa, hogy a húga azt találta ki, hogy legyen Keksz, de x-szel, azaz Kex. Semmit nem jelent a név, akkor ez jó!

Ki vezette az együttest?

Doleviczényi Miki, ő szervezte a fellépéseket is. Kezdetben a Jókai Klubban játszottunk, a Svábhegyen, ami végül is nem volt elérhetetlen távolságban.

Miből állt a kezdeti repertoár?

Beatles, Rolling Stones, Bee Gees – Attila jól énekelte ezeket –, Spencer Davis Group, Traffic. Váratlan és fantasztikus élmény volt, amikor a Traffic budapesti koncertje után Stevie Winwooddal fölmentünk Doleviczényi Miki lakására bulizni. Sokan voltunk, szebbnél szebb csajok, de pia sehol, vagy ha volt is, az is azonnal elfogyott. Valaki lement a közeli kocsmába sörért, ahol üvegest már nem lehetett venni, és lavórban hozta föl a csapolt sört. Éjjel három után a gyönyörű, többszintes szecessziós villa tetejéről elénk toppant egy idős, festett hajú hölgy: „Mit randalíroznak itt kérem?! Nem hagyják az embert aludni! Menjen mindenki haza!” Ő volt Doleviczényi anyukája, aki aztán sarkon fordult és visszament a szobájába. Mi meg szomorúan és beletörődve a lehetetlenbe, hazakísértük az akkor már világsztár Stevie-t, a 6-os villamoson a Royal Szállóba, ahol a zenekar többi tagjával el voltak szállásolva.

1969-ben részt vettetek a salgótarjáni amatőr könnyűzenei fesztiválon. Hogyan emlékszel vissza erre?

A város főterén állt a József Attila Művelődési Ház, ott léptünk fel. Csak pár napig voltunk a városban, a végén a salgótarjáni labdarúgópályán is zenéltünk. Ekkor még csak egy-két saját számot írtunk meg. A tehetségkutatón való fellépésre azért volt szükségünk, hogy a zenekart elfogadják a rádióban, az ORI-ban. Miki intézte ezeket a kapcsolatokat. Fontos fellépésünk volt az év végén az Egyetemi Színpadon, akkor már volt 8–9 dalunk. Egy szép élmény kötődik ehhez. Ahogy vége lett a koncertnek, betódultak az öltözőbe az emberek, többek között megjelent Vujicsis Tihamér és Váci Mihály is. Az Egyetemi Színpadon a Kex ekkor játszotta először József Attila A hetedik és Tiszta szívvel című megzenésített verseit. Az első a magyar költészetben Csoóri Sándor kifejezésével élve: a gyöngykagylóba zárt líra, a második pedig a tiszta tagadást és a teljes feladás-odaadást, az őrült kiáltást jelenti. Vujicsics és Váci a zene, a költészet és a népi értékek fölfedezését vélték megtalálni a Kex József Attila-feldolgozásaiban.

Ekkor már ismertek voltatok arról, hogy a produkciótok több mint zenélés?

Igen, a performanszok már ismertek voltak. Nem a zenei hiányosságokat akartuk kitölteni, hanem Baksa olyan performanszokat talált ki, amelyek hosszú történeteket tartalmaztak és a zenekar kísérte őt. Sok kamuangol dalunk volt és volt olyan sláger, amit háromszor-négyszer eljátszottunk különböző változatban. Ilyen volt például az Ob-la-Di Ob-la-da, amelyet eljátszottunk szvingesen, cha-cha-ha módra, keringőzve és így tovább, mindenféle ritmikai képletben. Egyszer az Illés-klubban léptünk fel, ahol ezt tizennégyszer adtuk elő. A közönség egy része elszivárgott, a maradék pedig egyre fenyegetőbbé vált, és végül elkezdtek minket piszkálni, nyilván meg akartak verni. Na, onnan el kellett menekülnünk! A házigazda Illés pedig megkért minket, hogy ezt így azért többé ne adjuk elő.

Hogyan éltétek meg a Szép lányok, ne sírjatok! című filmre való felkérést? Tudtátok-e, hogy az Illést letiltották, és helyettük osztották rátok a filmbeli zenekari főszerepet?

Nem tudtunk erről. A film a Beatles Help című filmjére hajazott, egyszerű cselekménnyel. Emlékszem, a befejező nagyjelenetnél, amikor helikopterről vették fel, ahogy a zenekar menekül az üldözői elől, nem kaptunk részletes instrukciót, hogy mit tegyünk, azon kívül, hogy fussunk, majd valahol egyszerre essünk el a kimerültségtől. Megcsináltuk! Annyi előnye volt ennek a filmszerepnek, hogy a MAFILM nagy stúdiójában négy számot felvettek velünk, amelyek azután a filmbe is bekerültek.

Ugye, ekkoriban jelent meg a kislemezetek is?

Végre lemez! Kislemez, de nekünk nagy lemez, amely 1970 végén jelent meg. Ez a Rottenbiller utcai stúdióban készült. A hangmérnök azt kérte, hogy külön-külön vegyük fel a zenei sávokat. Teljesen gyakorlatlanok voltunk. Kezdjük a dobbal. De hát én? – hogy magamban dúdoljam a számokat és úgy vegyük fel, ez nonszensz. Babos odaállt mellém, ritmusgitározott, vezényelte a kiállásokat és bár csendben csináltunk mindent, mégis jó atmoszférát teremtettünk a felvételhez. Végül jött az ének. Baksának nem ment.

A Család című dalban az énekszólam kezdetén oktávváltás van, amit egyébként ő talált ki, és az nem ment neki. Hamis volt. Valaki azt mondta, holnapra hívjunk egy srácot a Rádió Gyermekkórusából, az majd megcsinálja. Erre Baksa megsértődött, féltékeny lett. Csak évekkel később derült ki, hogy van egy fotó, ahol éppen a Rádió Gyermekkórusában egy fiatal srác a kép bal oldalán Kodály Zoltánnak énekel egy népdalt. Ő tényleg a kis Baksa-Soós volt!

Hogyan lett vége a zenekarnak?

Annak ellenére, hogy megjelent a kislemezünk, és az Illés zenekar meghívott egy országos turnéra, ami többszörös anyagi biztonságot és országos elismertséget jelentett, és pont ebben az időben, a Kex kvázi főszerepet vállalt a Szép lányok, ne sírjatok! című játékfilmben, a zenekar belső összhangja megváltozott, megromlott. A hivatalos belügyi elhárítás aljas tevékenysége okán, előbb a belső bomlasztás ténye valósult meg.

Évtizedekkel az események után, amikor dokumentumfilmet készítettem a Kexről, Markó György segítségével – aki a Történeti Hivatal Levéltárának vezetője volt – sikerült beleolvasni az akkori besúgói jelentésekbe. Több száz jelentést néztem át. A besúgók többnyire zenészek voltak, volt köztük olyan is, aki nagyon népszerű muzsikus volt. Fogarasi János orgonista az egyik, akinek nagy hatása volt a magyar beatzenére és a zenei oktatásra, a Metro együttesre és Baksa-Soós Jánosra is. A Belügy és a kulturális vezetés nagyon ügyelt a művészeti életre, különös tekintettel az irodalomra és az újonnan fellépő beat- és rockzenei törekvésekre. A titkos jelentések nem hivatalos döntéseinek egyike az volt, hogy Baksát el kell tenni láb alól, mert fölösleges feszültséget okozhat a fiatalság körében. Egy közúti balesetnek álcázott halálos gázolás megszervezése volt a cél. A gyilkosságot végül nem sikerült végrehajtaniuk. De Baksa látva a megkerülhetetlen helyzetet, tehát azt, hogy az életére törnek, végül külföldre távozott.

A teljes interjú ide kattintva olvasható el.

Szerző: Kovács László

Nyitókép: Kisfaludy András archívuma

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.