Háromdiplomás mérnök, közgazdász, külkereskedő, zenész. 1979-től zenekarvezetőként az Old Boys mozgató ereje. Klasszikus zenei tanulmányokkal kezdte, ám csakúgy, mint a nemzedékéből sokan, beleszerelmesedett a rock and rollba, majd a beatbe, rabul ejtették a gitárhangzásból áradó energiák. Bábáskodott a magyar beat bölcsőjénél, fültanúja volt Orszáczky Jackie első szárnypróbálkozásainak, muzsikált többek között Horváth Charlie-val, Molnár „Elefánt” Györggyel, Várszegi Gáborral, Szabó György Balázzsal, Barta Tamással, Tőricht Györggyel, Török Ádámmal, Faragó Judyval, Bontovics Katival. Szidor Lászlóval idéztük fel a daliás időket.

Hogyan kezdődött?

Abszolút hallásom van. Négyéves koromtól kezdve tanultam zenét, előbb ismertem meg a kottát, mint a betűket. Elvégeztem a zenei általánost, megszállottja voltam a klasszikus zenének, karmester szerettem volna lenni, ám tizennégy éves koromban az édesapám javaslatára a villamosipari technikumot választottam, ő ugyanis biztosabb jövőt látott a mérnöki pályában. A bátyám rendszeresen járt a Keletinél, a Rákóczi út 80. alatt lévő Czeglédi boltba ahol műanyag lemezeket kölcsönzött, otthon együtt hallgattuk őket. Valósággal belezúgtam az amerikai rock and rollba, Bill Haley, Fats Domino, Louis Prima dalaiba, és egyre nagyobb számban érkeztek Angliából a Cliff Richard- és a Shadows-lemezek is.

Középiskola első évében megalapítottam első együttesemet, melyet Syncomnak neveztünk el. 1963-tól 1967-ig tartott ez az időszak, szólógitáros és zenekarvezető voltam, a csapatban két Orszáczky-fiú zenélt, Miklós, akit Jackie-nek becéztük basszusgitározott, Laci a testvére pedig billentyűzött. Rengeteg Del Shannon-, Beatles- és Shadows-számot játszottunk. Remek vokálbandát hoztunk létre. 1966-ban a Magyar Rádió amatőr zenekarok számára rendezett egy vetélkedőt, amin az Atlas, a Kék Csillag, a Futurama és mi jutottunk a döntőbe, rádiófelvételt nyertünk!

Orszáczky Miklós a barátai szerint szerethető, bohém fickó volt. Az ifjú Jackie kapcsán már sejthető volt, hogy zenei ikon válik majd belőle?

Miki nagyon fiatalon, 18 évesen került a Syncom zenekarba. 1966-ban, amikor a leszerelésemet követően újraszerveztem az együttest. Ő a bátyja révén került be, aki az egyetemi előfelvételis katonaságom alatt váltotta a korábbi billentyűsünket. Orszáczky Miki nagyon tehetséges fiatal basszusgitáros és énekes volt, akivel öröm volt dolgozni, de persze messze nem láttuk akkor még a későbbi „ikon” képet. A VIII. kerületi barátai, Mogyorósi Laci, Cserba Miklós gitárosok, Lakatos Bögöly Béla basszus, dob, a későbbi Új Rákfogó tagjai hozzá hasonlóan tehetséges zenészek voltak, és bizonyos tekintetben hozzájárultak a Syncom megszűnéséhez, a szólógitáros pályám feladásához is.

Az amerikai rock and roll, vagy az angol beat volt rád nagyobb hatással?

A hatvanas évek elején a Shadows, Beatles és a többi, elsősorban angol gitár/ének együttesek voltak a kedvenceim. Ilyen számokat tanultunk, játszottunk az első zenekarommal.

Hogyan kerültél a Deccába? Zeneileg miben különbözött a Syncom és a Decca?

Katonaságom alatt megismertem egy kiváló székesfehérvári zenészt, Hegyi Pált, aki beajánlotta nekem énekes zenésztársát Fehérvárról, ő volt Charlie, vagyis Horváth Károly. Elhívtam Budapestre és többször énekelt velünk a Syncommal. Sajnos az Orszáczky-fívérek, főleg Laci „vetélytársnak” tartották, így Charlie elmaradt a bandától…, de nem tőlem.

Júniusban, amikor még nem oszlattam fel a zenekart én már Charlie-val is zenéltem a Deccában. Charlie hangja, Molnár Gyuri gitárjátéka és az előadható repertoár egészen más zenei vizekre juttatott el, mint a Syncom.

De közbeszólt a nyár. Elmentem két hétre Keszthelyre, a későbbi DJ, Éliás Gyula Fekete és Fehér nevű bandájával zenélni, a Decca beköltözött Balatonszemesre, az Omega mellé, ahol aztán a gitároscsere – Molnár Gyuri helyére Kovacsics András – került sor a két zenekar között.

A pályád következő állomása a Gemini. A klubélet virágzott, az ifiparkok dübörögtek. A zenekarvezető, Várszegi Gábor híresen dörzsölt szervező volt. A dobos Bardóczi Gyula szerint januárban már megteltek a decemberi buli előjegyzések Gábor határidőnaplójában. Hol játszottatok heti rendszerességgel a Geminivel?

1967 augusztusában kerültem a Geminibe, nem mentem ugyanis vissza a Molnár Gyuri nélküli Deccába. Gábor valóban kiváló szervező, zenekarvezető volt, de a „zenei vezetői szerepet” gyorsan átadta nekem. Slágerzenét játszottunk, de minden stílusban.

Bardóczi Gyulát a mai napig az egyik legfelkészültebb ütőhangszeresnek tartom. Nagyon stabil, kiváló ütemérzékű muzsikus. Már akkor beleszerettem Szabó György Balázs hangjába, aki aztán közel 40 évig, haláláig az Old Boys szólóénekese is volt. Rengeteg bulink volt: Gitárpárbajok, filmszínházas koncertek, például az Alfa Moziban, meg persze a klubok, az Ifjú Gárda, a Melós Kispesten, a Danuvia Zuglóban, és így tovább. Aztán ott volt még az NDK-turné 1967 őszén.

Jelentős közönségbázisuk alakult ki, bárhol jártunk az országban a törzsközönségünk jött velünk, szóval nagyon ment a szekér.

Mégis továbbléptél. Akkoriban már dübörgött a hard rock. Hogyan tudtál alkalmazkodni a Dogs rock muzsikájához, közönségéhez?

A Gemini fellépéseibe gyakran meghívtunk vendégművészeket, így sokszor fellépett velünk Barta Tamás, Bajtala János, vagy Manó az Atlasból. Közel került hozzám az igazi improvizáló hangszeres zene. Egyre jobban tetszett a virtuóz hangszertudású zenészek muzsikája. Így kecsegtető apropóként jött, hogy a Demjén testvérek átigazoltak a Dogsból a Liversingbe, a Dogs zenekarvezetője, Králik János basszugitárost és énekest keresett a távozók helyére. 1968 tavaszán Török Ádámmal együtt kerültünk a Dogsba, ahol Tőricht Gyuri csodálatosan játszotta a Cream- és Jimi Hendrix-szólókat.

Hihetetlen, felszabadult tavasz volt ez számomra, éppen kihagytam egy félévet az egyetemen is, és imádtam a kemény rock stílust. Sajnos nyárra vége lett a zenekarnak és bár Tőrichttel és Güzüvel végigzenéltük a nyarat Badacsonyban, a Tátikában, de őszre az egyetemkezdésre „zenei munkanélkülivé” váltam.

Scampolo - Hátul balról Jencsók Antal, Faragó Judy István.Elöl balról Szidor László, Bontovics Kati, Merczel András. Forrás: Gusztafik Tibor archívuma.

A Scampolóba Danyi Attila hívott. Kik szerepeltek a csapatban, és mi volt a repertoár?

Attilát régről ismertem és 1969 tavaszán, Varga basszusgitáros távozása után keresett meg, hogy lenne-e kedvem beszállni a Scampolóba.

Volt. Úgyhogy beléptem és isteni volt. Így festett akkor a felállás: Bontovics Kati (ének), Merczel András (dob), Faragó Judy (gitár), Danyi Attila és én (hol billentyű, hol basszusgitár, amikor billentyűztem, akkor Attila basszusozott.) Danyi Attila rendkívüli stílusérzékkel válogatta ki a hozzánk illő dalokat, játszottunk Creedence Clearwater Revivalt, Led Zeppelint, Ten Years Aftert, Fleetwood Macet, Julie Driscollt, és egyéb kiváló zenéket. Imádtam a Bontovics Kati hangját! A szokásos belső gondok – mint általában az akkori zenekaroknál – azonban ennek a zenekari felállásnak is véget vetettek.

Hazai gitárhősökkel zenéltél együtt, Molnár Gyuri, Tőricht, Faragó Judy, kérlek, jellemezd őket?

Az én megítélésem szerint mindegyikük kiváló zenész, gitáros volt. Molnár Gyurival keveset játszottam, így őt értékelje a szakma. Az a néhány alkalom számomra élmény volt. Tőricht Gyuri, ahogy már említettem, csodálatosan jól játszotta a Cream- és a Jimi Hendrix szólókat. Ehhez különös technikaként „leeresztett húrokat” használt, de ragyogóan. Judy inkább rock and roll-gitáros volt. Erősen érződött rajta, hogy sokunkkal együtt ő is a Shadows zenéjén és Elvis-gitárszólókon nőtt fel. De ennek ellenére a Jimmy Page-szólók is pompásan hangoztak a kezei alól.

A korai beatévek boldog idők voltak, a szünetekben a zenészek elvegyültek a közönséggel, dumáltak, csajoztak, söröztek, nem voltak milliós cuccok, csak és kizárólag a zene szeretete. Mikortól és hogyan vált az önfeledt, amatőr környezet idővel professzionálissá?

Erre igazából nem tudok válaszolni. Én a zenét mindig egy nagyon szeretett hobbiként kezeltem. Mind a középiskola, mind az egyetem alatt.

A második, egyetem utáni katonaságom 1974 tavaszán véget vetett a korai zenész időszakomnak. Ebben az időben még az általad említett „boldog idők” voltak. Amikor újra zenélni kezdtem az Old Boys-szal, 1979-ben, addigra már bejöttek a profi színpadok és a milliós cuccok, amiért aztán évekig kellett gázsi nélkül dolgozni nekünk is, hogy legyen mivel fellépnünk.

Talán az egyetlen különbség, hogy minket a kezdettől fogva mindmáig a zene szeretete és a közönség lehetőleg maximális kiszolgálása vezérel, ezért megyünk fel a színpadra (legyen az kis klub vagy MŰPA, majdnem mindegy) és próbáljuk jól érezni magunkat a közönséggel együtt.

Szerző: Gusztafik Tibor

Nyitókép: 1967. szeptember, NDK Gemini turné. Balról a doboknál Bardóczi Gyula, középen oldalról, Szidor László, mellette takarva Szabó György Balázs. Szemben Pusztai István. Forrás: Gusztafik Tibor archívuma.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.