Ha valahol szóba kerül Karácsony János neve, vagy csak úgy eszembe jut az LGT gitárosa, általában az emlékezetemben őrzött, róla készült 3 pillanatfelvétel egyike ugrik be.
A huszonéves, hátközépig érő hajú, farmer kertésznadrágos James valamikor az 1970-es években a tabáni színpadon. Vagy az 1992. május 17-én a Nyugati pályaudvaron tartott LGT-búcsúbuli végén a fejét Presser vállára hajtó, zokogó James. Vagy a 2019. augusztusában ószeres Frici óbudai üzletében a velem szemben ülő, az életéről jókedvűen mesélő James. (Egy magazin részére interjút készítettem vele az egyik legjobb barátja régi bútorainak és retro kincseinek díszletei között.)
Karácsony János 75 éves. Hát, nem tudom, de én híres emberek esetében meg-meghökkenek egy-egy ilyen szép, magas szám hallatán. Mi van? Hát ő is öregszik? Aztán magamhoz térek, és Jamesszel kapcsolatban például az jut eszembe, hogy milyen jól néz ki, tök egyben van, tele vitalitással, még mindig rendszeresen zenél, és ez a lényeg.
Szóval ott ültünk ószeres Fricinél. James életéről és pályafutásáról már addig is tudtam jó néhány dolgot, de az ő elmondásában volt az igazi, hogy ne mondjam, hiteles hallani a róla szóló megannyi információt és sztorit. Aztán még fény derült általam nem ismert tudnivalókra is, például a becenevei eredetére.
Az 1950-es évek vége felé a magyar mozikban ment egy amerikai westernfilm, és mivel a kis Jancsika nagyon hasonlított a filmbeli James nevű kisfiúra, a nagybátyjától megkapta ezt a – mint kiderült – életre szóló nevet. Az Indiánt Adamis Anna találta ki egy LGT-nóta kedvért, de amúgy soha nem hívta így senki őt.
Azt hiszem, Karácsony János zenészi pályája egy kitérőt leszámítva egészen egyenesnek mondható. 1957-ben Óbudán első általánosban a szülei beíratták zongorára, szolfézsra és karénekre. Otthon nem volt zongorájuk, nem tudott gyakorolni, ezért a zenetanára javaslatára (haladjon tovább a tehetséges Jancsika!) 8 évig egy neves gitároktatónál folytatta a tanulmányait. Mivel nem vették fel se zenei gimnáziumba, se az artistaképzőbe, szakmunkásképzőbe ment (a kitérő), kitanult 3 szakmát, inaséveit egy gyárban töltötte, és nagyon rosszul érezte magát ebben a közegben. Közben a barátaival a Luxembourg rádiót kagylózták, James hallás után megtanulta lejátszani az aktuális slágereket, és 1968-ban a művházakban tánczenét játszó Ferm együttes bevette őt gitárosnak.
Az 1978-as Mindenki című Loksi album Mi lesz velem? című dalában Karácsony frappánsan megénekelte élete eme fordulópontját.
„A kalapács lassan a két kezemből az olajos földre hullt,
Amikor először hallottam igazán szólni az ezüstös hat húrt...”
A Luxembourg rádió lekagylózása és a Fermben töltött időszak volt az ő igazi iskolája. Több száz nótát megtanult, évekig játszott hosszú estéken át a színpadon, majd 1971. decemberében ismét tovább lépett, a Zé-Gé és a Ferm zenekar tagjaiból megalakult a Generál.
A hetvenes évek elején, klottgatyás kisfiúként nagyon kedveltem a „kölyök-Generált”. Emlékszem, zsebrádiómon hallgattam a Mit tehet az ember és a Csöngess be hozzám jóbarát! című dalaikat, és a tévében meg magazinokban elégedetten csekkoltam le, hogy az együttes tagjai milyen szimpatikusak: csupa hosszúhajú, jóképű pali, persze még jobban tetszettek a rövid szoknyás mikroliedes lányok. Miután megjelent a Staféta című nagylemezük (1972), a rádió rendesen nyomatta az album slágereit – Kövér a nap, Kérdés, Felelet, Fűrész – én meg úton-útfélen danolásztam ezeket. Fiatalos lendület, jókedv, lazaság, humor… Nagyon menők voltak, az akkori gyerektársaságomban mindenkinek bejöttek a számaik és a generálos életérzés. Révész mellett néhány nótát James énekelt, köztük kifejezetten nehéz melódiákat is, ilyen volt például a Kérdés, és az első nagylemezükön hallható Százéves kút. A többi srác tolta a vokált, és hát a Mikrolied... A 3 csaj kristálytiszta hangú és profi vokálozása, mondhatjuk, egyedinek számított a hazai rockpalettán.
1974. augusztus 31-én a keletnémet turnéról hazaérkező Generált az LGT technikusa várta a repülőtéren: a pali azt mondta Karácsonynak, hogy Presserék rögvest beszélni szeretnének vele. James még Kelet-Berlinben értesült arról, hogy Barta Tamás nem jött haza a többiekkel Amerikából, és teljesen ledöbbent… Csak nem engem szemeltek ki a helyére? A technikus autójával Lauxékhoz mentek, ahol ott ült Presser és Somló is, és James azonnal igent mondott. Először csak kölcsöngitárosként gondoltak rá a zenekar közelgő lengyelországi turnéja kapcsán, de ki nem mondva azért ott lebegett már az ő véglegesítésének a terve.
Valójában Barta ajánlotta Jamest a többiek figyelmébe még Los Angelesben: „vegyétek be a Kiskarácsonyt a helyemre, aztán ha jön az LGT Amerikába a lekötött koncertjeire, akkor majd két gitárossal lép fel.” (Erre az együttestagok útlevelének bevonása miatt ugyebár nem került sor.) James először azt hitte, hogy a többiek valami Barta-utánzatot várnak el tőle, de tévedett. A meglévő nótákhoz természetesen megtanulta Barta gitárjátékát, a Mindig magasabbra című, 1975-ös nagylemezen viszont már saját magát hozta, a következő évben megjelent Locomotiv GT V-ö pedig csodásan kiteljesedett az egyéni stílusa.
Az eredeti felállású LGT zenéjében a Barta-, Frenreisz- és Presser-szerzemények a progresszív-rock jegyében egységet alkotva szólaltak meg. Somló és Karácsony érkezésével mindez megváltozott. Néhány hete a Somló Tamásról szóló írásomban már tettem említést arról, hogy az új tagok nemcsak új színeket, ízeket hoztak, hanem stílusbeli változásokat is. Somlóval megjelent a funky és a reggae, Karácsony pedig érzelmes és szenvedélyes latinos zenével rukkolt elő. Rajongás, Engedj el!, A dal a miénk… Ezeket a számait a mai napig hallgatom.
James lírai dalai önmagukban is szívmelengetők, de nekem még azért is kedvencem a Rohanj hozzám, az Áldd meg a dalt és a Már nem vigyázol ránk, mert mindegyik felidézi fiatalkori életem valamelyik kellemes időszakát, egy-egy hangulatát. A latinos Veled, csak veled egy lányt és a szakításunkat juttatja eszembe, amely inkább fájdalmas, mint kellemes emlék, de nem baj, 60 fölött már megszépült.
Somló és James megjelenésével egyéb újdonság is színesítette az LGT zenei világát. Számos nótában együtt énekelt Somló, Karácsony és Presser, kétsoronként vagy strófánként váltogatva egymást, vagy egy-egy sort énekelve oda-vissza válaszolgatnak a másiknak. És jött a doktor, Jó barátok vagyunk (Demjénnel és Zoránnal), A rádió, Mindenki másképp csinálja, Ha eljönnek az angyalok… A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián kuriózumnak számít, mert itt még a dobos, Laux is szóhoz jut. Nagyon szeretem ezt az „össznépi” együttműködést. Szerintem ezek a produkciók a zenészek összetartozását, együttgondolkodását is szimbolizálják. Egy érdekesség. Az Álomarcú lányt a stúdióalbumon Somló egyedül énekli, aztán később a koncerteken már felosztják hármuk között.
A legtöbbször a Tabánban láttam és hallottam az LGT-t, aztán még, nem tudom hányszor, a Kisstadionban, meg a KEK-en is, Nyugati pályaudvar, és ahogy most töprengtem, hogy még hol, beugrott 2 cseppet sem szokványos koncerthelyszínük.
1979. szeptemberében egy napos vasárnap délután a Lajos-forrásnál léptek fel. Úgy rémlik, mintha egy állami intézmény egésznapos rendezvényét tartották volna ott Loksi-koncerttel megkoronázva, de lehet, hogy a szocialista természetjárók világtalálkozója volt. Már nem tudom. 10-12 fős baráti társaságommal kirándulás keretében ballagtunk fel a helyszínre. Dél körül érkeztünk meg. Már többszáz fiatal tobzódott a fűben és az erdő szélén, sorban álltak a büfék előtt, és feltűnt, hogy jelentős részük teljesen be van rúgva. Ilyet még biztos nem látott a jó öreg Lajos-forrás környéke, gondoltam. A csapatommal az italmérésekben kapható üveges Kőbányaik segítségével igyekeztünk felzárkózni a többiekhez (sikerült is). Idősebb motoros rockerek érkeztek, meg kirándulóbuszok vidéki fiatalokkal. A színpad előtt, ahol történetesen nem nőtt fű, már jóval a kezdést megelőzően énekléssel és ugrálással a port felverve melegített a közönség legelszántabb része. Presserék 2 óra körül mentek fel a színpadra, és vagy negyedórán át akkora porfelhőben játszottak, hogy nem lehetett látni őket. Kicsit homályos nekem ez a délután, és nemcsak a porfelhő miatt, de egy biztos, nagyon jó buli volt.
1982-ben (vagy '83-ban) egy nyárvégi péntek este a Budai Várban adott koncertet az LGT. Hogy pontosan hol, azt nem tudom felidézni. A barátaim nélkül, vagyis egyedül mentem. Szerintem nem a Várklub volt, mert egy kisméretű teremre emlékszem, amelyet a kelleténél jóval több rajongó töltött meg. Irdatlan meleg volt, semmi szellőzés, mindenkiről szakadt a víz. A zenekar tagjai is izzadtak rendesen, és kábé a buli felénél a korát évtizedekkel megelőző esemény következett be: leállt a zene, és Presser Pici hidratációs szünetet rendelt el. Ez úgy nézett ki, hogy az egyik road egy láda pezsgőt és műanyag poharakat vitt be a színpadra, a zenészek sorra felpukkantották a palackokat, és a közönség ovációja közepette a megtöltött poharakat leadogatták a színpad előtt ülőknek, és persze ők maguk is kortyoltak néhányat. Sajnos én hátrébb foglaltam helyet, így nem kaptam az életmentő nedűből.
Miután a LGT a nyolcvanas évek közepe táján időszakosan felfüggesztette a működését, Karácsony szólóban folytatta. 3 nagylemeze jelent meg, de, állítólag a promóció hibájából, ezek az albumok nem kaptak kellő figyelmet a nyilvánosságban. Az Időn túl (1986) és a James (1996) című albumait csak felszínesen ismerem. Rockos, popos hangzású, gitárközpontú nóták, Presser is feltűnik szerzőként, a szövegeket Dusán írta, James szerzeményei lágyabbak, melodikusabbak az addig tőle megszokottnál, mindenesetre ezek au anyagok hoznak még némi Loksi-feelinget. A 2006-ban kiadott Boldog Karácsony című nagylemezét anno nem hallottam, most kerestem a neten, de nem leltem meg. Azt olvastam róla, hogy James újszerű zenei ötleteivel és a szövegíró Korom Attila erős költői képeivel nagyon különbözik Karácsony addigi munkáitól.
Az LGT az 1992-es Nyugati pályaudvari búcsúja után néhány évvel újra visszatért a színpadra, nagyszabású koncerteket adtak Budapesten, Marosvásárhelyen és a Balatonnál. Sajnos csak a Felvonulási téri bulin voltam ott 1999-ben, és bánom, hogy 2007-ben nem néztem meg őket a Szigeten. Az interneten elérhető felvételeken fantasztikus elánnal, kitörő jókedvvel és csillogó szemmel játszó zenészeket látni, és egész megható, hogy a frenetikus hangulatban sokezer nagyon fiatal is Presserékkel együtt énekel, azok a fiatalok, akik hivatalos fennállása idején nem látták és hallották a bandát, lévén, hogy még óvodások voltak, vagy meg sem születtek.
A már említett 1978-as keltezésű, Mi lesz velem című dalban a zenészek a jövőjüket illetően 3 kérdés formájában hangot adtak aggodalmaiknak és félelmeiknek.
Nos, most elérkeztünk a jövőbe.
„Hé, mondd mi lesz velem, ha kihullott a gitár a kezemből?”, énekelte az akkor 27 éves James.
A 75-ik születésnapján elmondhatjuk, hogy gond egy szál se. Nem hullott ki a kezéből a hangszer. Rendszeresen fellép az egész országban a kisebb művházaktól a nagy szabadtéri színpadokig. Évek óta műsoron van az LGT számokat megszólaltató Zenevonat Szuperprodukció, a dobok mögött Solti János, de James rendre koncertezik a Csík zenekarral és Presser Gáborral, zenészbarátai koncertjein vendégszerepel, és még lehetne folytatni. És a közeljövő: november 28-án az Erzsébetligeti színházban a Karácsony János és barátai elnevezésű csapat Loksi és Generál számokkal repíti majd vissza az időben a rajongókat.
„Hé, mondd mi lesz velem, ha elfáradtál a zenémtől?”
Nem vagyok felhatalmazva, de nagy tömegek nevében kijelentem, hogy nem fáradtunk el.
„Hé, mondd mi lesz velem, ha halkabban szól a rock and roll?”
Ha átvitt értelemben veendő a kérdés, tehát hogy egyszer majd a Jamesben lobogó tűz takarékra kapcsol, illetve a zenekedvelők körében lanyhul a rock iránti érdeklődés, akkor az a válaszom, hogy az az idő még egyáltalán nem jött el. Ha a szó szoros értelmében veszem a kérdést, akkor meg azt mondom, hogy most itt a billentyűk ütögetése közben éppen a 2007-ben a Szigeten játszott Sziszifuszi bluest hallgatom. A hangerő feltekerve... Úgy szól, mint az atom.
Boldog Születésnapot James!
Szerző: Kabai József
Nyitókép: Karácsony János 1982-ben. Fotó: Fortepan / Hidas Gyula
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
