A Siculustól a Tavirózsáig – erdélyi magyar válogatáslemezek

2019. augusztus 17. - beatkorSzaki

zenes_k_1_elso.jpg

Erdélyben egészen más körülmények között működött a magyar nyelvű könnyűzene, mint itthon. Cikkünkben ennek az izgalmas állapotnak a korabeli válogatáslemezeken megmaradt nyomait vizsgáljuk meg.

A majdnem kétmilliós magyar kisebbség kultúrája a legtöbb területen, így a könnyűzene terén is csak elvétve kapcsolódott az adott művészeti ágban alkotó román pályatársak tevékenységéhez. A színtér infrastruktúráját is felülről teremtette meg néhány lelkes, elszánt szervező és médiaszakember, a hatvanas évek legvégétől a hetvenes évek közepéig tartó néhány évben. Így történhetett az, hogy semmiféle nemzedéki, stílusbeli szembenállás nem valósult meg: a hagyományos tánczene előadói békésen megfértek a rockzene különböző válfajait játszó zenekarokkal vagy éppen a folkzene művelőivel. Mi több, az előadók és a szerzők között is elő-előfordult műfajközi „átfedés”.

Tovább

A Siculus táncdalfesztivál

siculusfeszt.jpg

Az erdélyi magyar könnyűzene leghíresebb, utólag legendává nemesült rendezvénye az 1970 és 1973 között évi egy-egy alkalommal megrendezett Siculus táncdalfesztivál volt, melynek a helyszíne Székelyudvarhely volt, alkalmanként három-öt egymást követő szeptemberi estén.

Tovább

Zászló volt ő

Cseh Tamás, a szél és az idő

cseh_tamas.jpeg

Balatonalmádi, 1962. Képzeljük el. A strandot, a lángost, a krigli lappadt söröket. A hat évvel a nemzet nagy forradalma után a „magyar tenger” partján lubickoló tömeg zsivaját. A rendőrök fürdőruhásokat is szemmel tartó, éber tekintetét. Persze a Balaton, régi nyarakon, ha volt vitorláshajó, ha nem volt, időn kívül esett. A tó tükrét rendszeresen végigborzoló szél a fékezett habzású szabadság fuvallatát hozta. A Balaton saját jogán, a természeti csodaság jogán bármely időben valaminek számított és számít ma is, minden igénytelenségével, bornírtságával együtt. De akkor is: 1962. Egy bénult, fejbe kólintott ország nyara.

Tovább

Az LGT Nyugat-Németországban és Argentínában – elfelejtett lemezek

lgt_argentin_elso.jpg

A magyar popexport elsősorban koncerteken keresztül működött, mind kelet, mind nyugat felé. Jó néhány külföldi hanglemez is megjelent magyar művészekkel, amelyek legtöbbször az adott országban zajlott fesztiválfellépésekhez vagy rövidebb-hosszabb turnékhoz kapcsolódtak, esetleg az előadó adott országbeli folyamatos jelenlétének voltak köszönhetőek. A Locomotiv GT-nek azonban két nagylemeze is lett egy-egy olyan országban, ahol nem is koncerteztek. Az alábbi ismertetőben ezeket nézzük meg.

Tovább

Az LP, ami nem LP – a Topó Neurock Társulat különutas nagylemeze

topo_keszlet.jpg

Budapest egyik legnépszerűbb koncertező klubzenekara volt a Topó Neurock Társulat az 1980-as évek második felében. Színházi gyökerekkel rendelkezett az együttes: Ivánka Csaba színművész 1982 novemberében alapította meg csapatát a Várszínház műszaki dolgozóival. Ivánka mellett Lakatos „Bétóven” Dezső (szólógitár) és Merena „Sanyó” Sándor (dob) alkották a magot, ők hárman mindvégig, tehát az 1992-es megszűnésig tagok maradtak. Az évek során a Topóban játszott Zsoldos Tamás, Pribil György, Román Péter, Patai Tamás és jó pár további zenész is.

Tovább

Radics Béla legendás gitárja

sg1.JPG

Nemrégiben megkerült a magyar rockzene Szent Grálja, Radics Béla gitárja. Ha van ikonikus tárgya a hazai rockzenének, akkor az Radics bikanyakú, bikaszarvú SG alakú, bordó Gibsonja. 1987 körül veszett nyoma, sokan próbálták az elmúlt harminc évben előkeríteni, nemrég pedig sikerült. Új tulajdonosa nem dugdossa, nem kezeli titkos és elérhetetlen tárgyként, a facebookon egyre szaporodnak a hangszerrel készült közös rajongói fotók.

Tovább

Dziewczyna o perłowych włosach – Egy magyar megasláger lengyel karrierje

omega_1.jpg

Az Omega együttes (1970)

Pár zlotyit ejtek a hajléktalan markába az egyik krakkói terecskén, valamit motyogok magyarul, mire a kócos hajú és itt-ott erősen maszatos férfi arca felderül, ujjaival győzelmi jelet formáz, és úgy mondja: Omegaaaa!!! Ugyancsak Krakkó, szilveszter előtti nap. A hostel portása idősebb, joviális szakállas férfi. Amikor kiderül a nemzetiségem, ragyogó szemmel sorolja a magyar zenekarneveket, élükön az Omegával. Majd megkérdezi, mi a helyzet Zalatnay Cinivel. Most már jobban van, hogy kiengedték a börtönből, mondom. Szavaimat döbbent csend fogadja, a férfi tekintete ponyvává válik, amit az elmúlás bánata feszít szélesre, hogy azon a tovatűnt ifjúság legszebb képsoraiból montázsolt keserédes videoklip peregjen le.

Tovább

Global  Shaman – lokális maxilemez

waszlavik_elso.jpg

Waszlavik László a magyar alternatív zenei színtér egyedi színfoltja volt. Jó néhány művésznevet vett fel, amelyek közül időnként tetszés szerint használt néhányat, íme a nem teljes kollekció: Gazi, Gazember, Petőfi, Velorex, Ulmann Mónika, Sámán, Szabadcsapat, Lovag.

1982-től évtizedeken át működtette  – jobbára egyszemélyes felállásban – saját magáról elnevezett zenekarát, amelyben időnként más zenészek és vokalisták is felbukkantak. Gazi szerzőként is jegyezte a teljes repertoárt. Magyar és balkáni népzenei motívumok keveredtek punkos és új hullámos ritmusokkal, hogy egy sajátos, egyszerre szürreális és tradicionális témájú szerzői szövegvilág terméseit kísérjék. A nyolcvanas években Global Shaman volt a fedőneve a produkciónak, amellyel Gazi Nyugat-Európában húsz sikeres koncertet adott. A dalokat házi stúdiójában folyamatosan rögzítette, és több magánkiadású kazettát is megjelentetett. A Waszlavik-kazetták a kilencvenes években a hazai alternatív zenei kínálat népszerű darabjainak számítottak.

Tovább

Csendes forradalmár, finom rebellis

Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa

koncz_zsuzsa_2.jpg

Fürdőruhás fotó Kubából. Borítótervek, mosoly, koncentráció. Régi stúdióbelsők, elkapott pillanatok. 450 felvétel. Rengeteg pillanat egy unikális énekesnő életéből, amik a személyesen túlmutatva több hosszú korszakról is mesélnek. A magyar beatzene születésétől egészen napjainkig. 

Ahogy a műfajt, amiben Koncz énekel (Tánczene? Nem. Sanzon? Nem. Fura dzsesszfajta? Nem. Ahogy ő fogalmaz, leginkább „költészet, dalban elénekelve”) nehéz kategorizálni, úgy ez az album is nehezen írható körbe. Hanglemezről hanglemezre halad a könyv, ezzel is hangsúlyozva, hogy fókuszában alapvetően és elsősorban az életmű áll, az eddigi pálya dokumentumai és tanulságai. A lemezek és szereplések sora kapcsán merülnek fel az arcok, a helyek és a hangulatok.

Tovább

Rock szovjet exportra

illes_su_elso.jpg

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat nemcsak kiadóként, hanem külkereskedőként is monopolista volt a magyar hanglemezpiacon. Kizárólagos export-import jogokat élvezett, amikkel igyekezett hasznosan sáfárkodni. Évtizedeken át az egyik legnagyobb volumenű együttműködés a Szovjetunió szintén monopolista lemezcégével, a hazai szemmel gigantikus cégbirodalomnak tűnő Melodijával folyt. A forgalom kölcsönös szegmensét a komolyzenei lemezek tették ki, amiket mindkét országban megvettek. A rockzene ügyében már más volt a helyzet, hiszen itthon is komolyan vehető szovjet előadók híján a lemezimport természetesen elhanyagolható volt. Nem úgy az export, amire a szovjet vevőknek óriási igénye volt. Elvégre a magyar – és más „vasfüggönyön inneni” – rockzenészek az ő számukra gyakorlatilag teljesen elzárt, ezért misztikusnak tűnő Nyugat hírnökei voltak. Így az export mennyiségének tulajdonképpen nem a kereslet, hanem a magyar gyártókapacitás, illetve a szovjet kereskedő partner önmérséklete szabhatott határt, hiszen az óriási ország piaca még az ottani vevők szerényebb anyagi helyzete mellett is nagyon nagynak számított.

Tovább