Beat ünnep. Ez a címe Kőbányai János a Műcsarnokban – sajnos, csak virtuálisan – látogatható fotókiállításának. Az 1977 és 1987 között készült koncertképekből a szerző és a kiállítóhely hozzájárulásával most megmutatunk Nektek néhányat. A tárlat apropóján egy beszélgetésre is hívtuk az íróként,…
Amikor Ferót levették a színpadról
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
A nyolcvanas évek közepén népművelőként dolgoztam egy dunántúli kisváros művelődési házában. Az én feladatom volt az ifjúsági programok szervezése, és ezek közé tartoztak az könnyűzenei koncertek, a beat, a pop és a rock is. Ekkor még nem voltak a zenekaroknak menedzserei, mindent az ORI-n keresztül…
„Kellett, hogy valami jöjjön, történjen velem…” - emlékeim a Fekete Bárányok-koncertről
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
Egy átlagosnak ígérkező szombat reggelre ébredtem 1980. augusztus 23-án. Néhány dologban ugyan eltért egy alig tizenkét éves lány mindennapjaitól, de nem nevezhető rendkívülinek. Azon a hétvégén, egyéb okok miatt, csak ketten birtokoltuk a házunkat a bátyámmal. Ezt kihasználva, reggelizés közben…
„A legjobbat akartátok, a legjobbat kapjátok!" - Omega-LGT-Beatrice-turné a Balatonon
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
Volt egyszer egy... Persze… persze… több is volt, de most egy bizonyos koncertről van szó, az 1980-as Omega–LGT–Beatrice turnéról, annak is a balatonföldvári állomásáról. Természetesen nyár és hétvége. Akkoriban minden hétvégén lementünk a Balatonra, legtöbbször Szemesre, egy ismerősünkhöz.
Tejben és rockban fürösztve
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
Az én generációm szerette a nyolcvanas éveket. Akkor tiniként nem igazán fogtuk fel, hogy miben élünk, mi szabadnak éreztük magunkat. Itt, a 18 ker.-ben még egy rockklubunk is volt. Led Zeppelin, AC/DC, Black Sabbath és persze néhány láda Kőbányi Világos. A cigi a mi időnkben közös volt. Ha például…
Gyerekek, ilyet még Amerikában sem láttam!
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
Életem első iskolai téli szünetét töltöttem, amikor New York-i nagybátyám 1956 után először Magyarországra érkezett. 1980-at írtunk. Nagy volt a várakozás, a családban mindenki örült, ugyanakkor vegyesek voltak az érzéseink, mert még a rendőrségre is be kellett mennie, hogy bejelentkezzen, mivel…
„Dalban mondom el” – avagy „Üzenetek”
2. rész
A Fekete Bárányok
A „Dalban mondom” – avagy „Üzenetek”-sorozat folytatásában arra keresünk néhány példát, hogyan üzentek egymásnak dalban neves zenekaraink. A hatvanas-hetvenes években, egészen a nyolcvanas évek közepéig a rockegyütteseink – a közösség tekintetében – hazánkban is hasonlóan…
Bemutatkozó kislemezek – Nagy Feró és a Bikini: Kicsinál szódát – A zenekar üzenete
Az első benyomások nagyon fontosak, szinte egy életre meghatározóak. Igaz ugyan, hogy hazánkban a kislemezkultúra nem volt olyan jelentőségű, mint a világ más részén, sok előadó és együttes pályafutásában mégis mérföldkőnek számított az első barázdákba préselt anyag, még akkor is, ha csak…
K. K. – avagy különleges kislemezek
A Beatrice Mire megy itt a játék című felvétele: a Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni című film főcímdala
Az 1970-ben alakult Beatrice együttes története több szakaszból tevődik össze, koncentráljunk most a „baboskendős” Ricére, amely a Metronóm’77 fesztivál eurodisco dalának (Gyere kislány, gyere – a műfajában kitűnő, színvonalas szerzemény) bemutatása után teljesen átalakult és stílust váltott. Nagy…
Gyere, kislány, gyere! – interjú Csuka Mónikával
Csuka Mónika 1952-ben született Zalaegerszegen. A klasszikus zenei műveltség mellett vonzotta a beatzene is. Gimnazista korában határozta el, hogy zenekart alapít, mégpedig olyat, amiben minden zenész lány, így jött létre a Beatrice. A Beatrice lányzenekarként 1972-ig működött, utána egyre több…