Szimatszatyor, Ricse-kendő, tagsági igazolvány. Egy aláírt szalvéta, egy tépett fénykép vagy egy megsárgult levél. Fiatalságunk vágyott és féltve őrzött kincsei. A Volt egyszer egy beatkorszak-blog szerkesztősége, az NKA Hangfoglaló Program és a Hangőr Egyesület a tavalyi Hogyha hallom én, minden az…
Mégsem kell gyógyszer a metálkoncertekhez!
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
Életem első koncertélménye egy akkoriban Magyarországon feltörekvő divatos zenei irányzathoz, a heavy metalhoz köthető. Már 11 évesen hallgattam a „fekete bárányok” kalóz-, illetve hivatalos műsoros kazettáit a tíz évvel idősebb bátyám jóvoltából, és közülük is voltak, akik kacérkodtak ezzel a…
Hobo Blues Band – Koncert és rangadó a focipályán
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
Most, mikor már komoly elvonási tüneteim jelentkeztek a koncertek elmaradása miatt, a koncertfelvételek hallgatása (néha inkább bömböltetése) közben egyre gyakrabban jut eszembe életem első igazi bulija, amely teljesen átszabta akkori énemet. Ez volt számomra A Koncert.
Egyedül a „vadak” között – az első Illés-bulim
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
1969-ben történt. 14 éves voltam akkor, még csak nyolcadikos, és nem messze laktunk a Fehérvári úti Fővárosi Művelődési Háztól, Budán. Titokban jegyet vettem egy Illés-koncertre, amit csak aznap este jelentettem be szegény apámnak, amikor már indulni kellett volna a bulira. Arra játszottam, ha kész…
Örökmozgó lettem
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
1976 tavaszán egy remek híren akadt meg a szemem a Pesti Műsorban: májustól keddi napokon újra játszik a Mini és a P. Mobil a Budai Ifjúsági Parkban. „Remek hír” alatt a Mini fellépését értettem, hiszen már jól ismertem a bandát, lejártam a Bem rakpartra és imádtam őket, örültem, hogy most először…
Szalontinédzserek
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
Már nagyfiúk voltunk. 1981 márciusát írtuk, akkor töltöttük be a tizennégyet. A „Váliban” javában dúlt a digó-csöves ellentét. Muszáj volt valahova tartozni. Mi az utóbbi mellett döntöttünk, és beszereztük az ehhez szükséges felszereléseket. Anyáink leszűkítették kordbársony- vagy…
Omega Red Star – Egy szektorban a Vörös Hadsereg kimenőseivel
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
1977-et írtunk, már majdnem 15 voltam, Omegás. Akkoriban Kóborék jelentették kis hazánkban a top rockot. Külföldi bandákat csak elvétve láttunk Magyarországon, azok is többnyire a C ligából érkeztek, vagy feltörekvő, még alig ismert zenekarok voltak. Esélyünk se volt a korszak nagyjaira, a Pink…
Szabotázs! – Őrmester elvtárs a vízbe pottyant
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
A történet Pécsen esett meg, ahol van egy Balokány nevű park nagy tóval és rengeteg fával, padokkal, és egy vízre épített színpaddal. A színpad szélét akkoriban egy eléggé hevenyészetten felrögzített lánc sor volt hivatott jelezni. Hátul voltak a zenekar dobozai, mert azokat nem engedték az öltözőbe…
Amikor Ferót levették a színpadról
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
A nyolcvanas évek közepén népművelőként dolgoztam egy dunántúli kisváros művelődési házában. Az én feladatom volt az ifjúsági programok szervezése, és ezek közé tartoztak az könnyűzenei koncertek, a beat, a pop és a rock is. Ekkor még nem voltak a zenekaroknak menedzserei, mindent az ORI-n keresztül…
Szerelem az Ifipark záróbuliján
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
Nem voltam rendszeres látogatója a Parknak, de rendkívül emlékezetes az életemben a híres szórakozóhely bezárásának napja. Történt ugyanis, hogy egy barátommal elmentünk a záró rendezvényre, de első körben nem jutottunk be a P. Mobil koncertjére. Mi kitűnően hallottuk kívülről is a zenét, ezt…