Volt egyszer egy beatkorszak

Csak a Kispest! – Kispesti Munkásotthon (KMO)

2017. október 16. - beatkorSzaki

kmo.jpg

A Kispesti Munkásotthon több mint kilencvenéves múltra tekint vissza. Ez alatt az idő alatt alatt változó történelmi korszakok követték egymást, azonban egy valami állandó: a hely folyamatos igénye a megújulásra – kívülről és belülről egyaránt.

A Kispesti Munkáskör 1893. december 1-jén alakult az Üllői út 72. szám alatt, a Török Császárhoz címzett vendéglőben. Felolvasásokat és tudományos népszerűsítő előadásokat tartottak itt, de persze a mulatságnak is hódoltak bálokkal és híres dalkarukkal. Állandó helyük azonban nem volt, többször költöztek, éppen ezért 1899-ben úgy gondolták, hogy szükségük van egy „otthonra”. Ennek először a Wekerle utca (ma Simonyi Zsigmond) 14. szám alatt álló Füri-ház adott teret, majd az egykori Délibáb Színház lett az ekkor még „Otthon Mozgó” néven futó hely központja, ahol műkedvelő előadásokat, mozifilmvetítéseket és tánctanfolyamokat tartottak. Végül 1923-ban a Vas- és Fémipari Munkások Szakszövetkezete Teleki utcai épülete bizonyult a legmegfelelőbbnek. A magyarországi eszperantó mozgalom innen nőtte ki magát, de volt itt Munkás Testedző Egyesület is, és a kispesti természetbarátok is ide jártak gyűlésezni.

A kultúrház azonban megsínylette a világégést: az elkötelezett baloldali szellemiség miatt nyilas támadás érte az épületet 1938-ban. Végül 1947-ben tudtak talpra állni, ezután Kispest város támogatásával kiállításokat, ankétokat és Művészeti Hetet is szerveztek.

1950-ben Kispestet Budapest XIX. kerületévé lett, így az otthon elvesztette függetlenségét, s a Vörös Csillag Traktorgyár intézményeihez csatolták. 1960-ban az a Bulányi László lett az igazgató, aki a későbbiekben a CSILI-t is diadalútra vitte. 1961-ben divatbemutatót rendeztek, ahol Németh Lehel és Sárosi Katalin is fellépett. Filmvetítések várták itt a kultúrára szomjazókat a rajzszakkör és szabás-varrás tanfolyam mellett, sőt, minden nap tizenhét órától műsorzárásig lehetett tévézni, ami nagy szó volt akkoriban, hiszen a peremkerület lakosságának kilencven százaléka munkásokból állt, s a televízió nem volt gyakori a háztartásokban.

1963-ban államosították a helyet, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetéé lett. Mindeközben a kulturális programok egyre népszerűbbé váltak, a munkásakadémia előadásai azonban érdeklődés hiányában elmaradtak. Tetőzött az ifjúsági probléma! „A művelődési intézmények mindent megtesznek azért, hogy a táncrendezvények tartalmas szórakozást nyújtsanak: színvonalas zenekarok lépnek fel, és a modern számok vad hatását, nyugodtabb számok beiktatásával mérséklik” – szól egy korabeli idézet. Kellett is mérsékelni a fiatalokat, hiszen szombatonként bál volt, ahol az Ossian Brigade zenélt, vasárnap pedig össztánc a Ferm együttessel. 1969-ben keddenként a Sámson együttes lépett fel. Tánczenei parádét is rendeztek a ház dolgozói, amelynek keretében a Color, az Orion és a Gemini játszott, Dévényi Tibor pedig konferált.

kmo_megnyito_003.jpg

A Vörös Csillag Művelődési Ház (VÖCSI), melynek tagja volt a kispesti kultúrház is, kétféle klubot működtetett. Egyet a gyári munkás fiataloknak, egyet pedig a kispesti környékbeli ifjúságnak. Hogy megfogják őket, egyre nagyobb számban léptettek fel beategyütteseket, köztük 1971-ben a Metrót és a Noclavot. Az 1971-es év egyik legfontosabb kulturális eseménye a Dél-Pesti Körszínpad volt, a szomszédos kerületekkel együttműködve. Ennek keretében a Fesztiválról jöttünk műsorban fellépett a Generál, a Mikrolied Vokál és Szűcs Judith.

Azonban a kultúrház a korábbi felújítások ellenére is egyre rosszabb állapotba került, mígnem 1983-ban beszakadt a színházterem teteje. Az országos hírű Erkel Ferenc-kórus magától Kádár Jánostól kért segítséget a megjavításához – hogy megkapták-e, arról nem szól a fáma. Végül több helyről is érkezett pénz, többek között az Országos Közművelődési Tanácstól és a Honvéd SE-től is.

1985. december 9-én már Kispesti Munkásotthon néven köszöntötte a kultúrház az embereket, a legénység élén Romhányi Andrással. „Önökért vagyunk” – szólt az új szlogen, s a rendezvényeket a fiatalok igényei szerint állították össze. Így jött létre a Sajátos Bulik Háza (SBH), amely tematikus esteket szervezett játékkaszinóval és tehetségkutatóval, de itt rendezték meg az első Országos Breaktalálkozót is 1986-ban. Egyedülálló módon cigány klubot is tartottak nyelvtanulási lehetőséggel.

Végül szakmai és személyes okok miatt Romhányi Andrást Rose Gábor váltotta, akinek a helyére hamarosan Gábor Ilona került, aki azóta is vezetője az intézetnek. A kilencvenes években a hely igyekezett felvenni a világ változásának tempóját: természetgyógyászati tanfolyamokat hirdettek, munkanélkülieket, középiskolásokat segítettek, drogprevenciót tartottak, de megmaradt a régi profil is: amatőr művészeti fesztiválokat rendeztek, s a Kaláka, az Alma együttes és a Csík zenekar ma is rendszeres fellépők náluk. 2005-ben ismét felújították a helyet, 2007-ben pedig összevonták a többi kerületi közművelődési intézménnyel: a Civilház – Kispesti Kaszinóval, a Kispesti Helytörténeti Gyűjteménnyel, az Ady Endre úti kiállító teremmel, a Drogprevenciós Kreatív Műhellyel és a Mozgásműhellyel.

Fotó: 19.kerulet.ittlakunk.hu.

Szerző: Murzsa Tímea

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr9212991444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása