Sigma (1970)

A Sigma a magyar beatkorszak egyik olyan zenekara, akiknek majdnem sikerült a ligaváltás. A szintlépést sok évtizeden keresztül egy lemez elkészítése hozta meg: a hetvenes években, ha valaki „nagylemezes zenekarnak” mondhatta magát, az általában országos ismertséget, sikert jelentett. Ez a hatvanas évekre még nem volt jellemző, hiszen egyrészről nagylemezről magáról is csak 1967 után beszélhetünk, másrészről a korszak meghatározó hanghordozóját behelyettesítve, a „kislemezes zenekar” kifejezés sem jelentene sokat. Ennek az az oka, hogy akiknek kislemeze jelent meg, azok sem feltétlenül a saját dalaikat rögzítettek, hanem vagy nyugati menő zenekarok számait játszották újra, vagy mások dalait játszották fel, illetve gyakran – zenekari tagnak nem számító – sztárénekest kísértek.

Az Illés színrelépésével változott meg ez a helyzet, hiszen ők már saját dalaikat vehették fel, ők kerültek először nagylemezre, de az említett zenekar tulajdonképpen egy külön ligát képviselt szinte az egész évtizedben. Jelent meg több kislemeze az Omegának is, de a tagok visszaemlékezéseikben sem tartják ezt szintlépésnek.

Mégis, visszatekintve a több mint ötven éve történtekre, elemzőként mégis azt gondolom, fontos volt a kislemez. Az ok, amiért ezt ilyen hosszasan elővezettem, az az, hogy a Sigmának jelent meg kislemeze 1966 végén, sőt ezen – bár az A-oldalon egy The Beatles-számot, a Cry for a Shadowt adják elő – a B-oldalon egy saját dal, egy zenekari instrumentális, a Nyári emlék szerepel. A kislemez rocktörténeti jelentőségét az is növeli, hogy az ekkor tizenhét éves Szigeti Ferenc, a későbbi Corvina és a Karthago alapító tagja és vezetője játszik rajta, ez élete első stúdiófelvétele.

A kislemezen szereplő felállás a következő: Bohn Sándor zongora, Harkai László dob, Matje Tamás basszusgitár (ő később Magyar Tamásra magyarosította a nevét), Sümegh László ritmusgitár, ének, Szigeti Ferenc szólógitár és Ferenczffy Edit ének.

Sigma (1967)

Az együttest a legmenőbb húsz budapesti zenekar között jegyezték, koncertjeik voltak az Egyetemi Színpadon is – itt fellépni a mezőny egyfajta fokmérője volt hosszú évekig. Szigeti Ferenc 1969-ig volt tagja a zenekarnak, az időközben érkezett Makkai Zsolttal kiléptek és átigazoltak a Rangersbe, amiből nem sokkal később a Corvina alakult. A zenekarvezetői szerepet ekkor Lotter Csaba vette át, így a hetvenes években a Sigma a másodvonal egyik kevésbé ismert zenekara lett. Ami miatt viszont a hetvenes évekbeli működésük is érdekes, az az, hogy több később nevet szerzett zenész is szerepelt az együttes tagjai közt.

1971-ben itt játszott Bencsik Sándor, a P. Mobil későbbi legendás gitárosa is, illetve Szénich János, a Hobo Blues Band első sikerkorszakának meghatározó gitárosa is pár hónapig volt a zenekar tagja. Egy kis ideig játszott a Sigmában az évtized fordulóján Barile Pasquale is, aki a nyolcvanas években az R-Go dobosa lett.

Sigma (1976)

1976 novemberében a Sigma fúzionált az Ex-Vér zenekarral, 1978-tól a nyugati vendéglátózás felé mozdultak el. Ekkor még Póka Egon is volt a zenekar tagja, tulajdonképpen innen lépett át a frissen megalakult Hobo Blues Bandbe.

Fotók: Rockmúzeum archívuma.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.