„Hogyha hallom én, minden az enyém” – eredményhirdetés

2020. július 22. - beatkorSzaki

fortepan_141634.jpg
A május 8-án, az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjával és a Hangőr Egyesülettel közösen meghirdetett pályázatunkban a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évekből származó koncerttörténetek megírására biztattunk benneteket.

Anekdotákat, tárcákat, egyperceseket vártunk, a Nagy Generáció és az utánuk feltűnő, földalatti nemzedék legemlékezetesebb fellépéseiről szóló elbeszéléseket. Sztorikat, amelyek megmutatnak valamit abból, ami miatt a leginkább szeretjük az élő zenét. Ennél azonban jóval többet kaptunk tőletek. Megmosolyogtató és megrázó, drámai és derűs eseteket, vidéki, fővárosi és határon túli történeteket. Őszinte és érzelmekben gazdag visszaemlékezéseket.

Összesen hatvan pályázat érkezett hozzánk, olvashattunk mindhárom, a felhívásban meghirdetett évtized legjobbjairól. A Bajnai Zsolt, Beck Zoltán, Horváth Gergely, Rozsonits Tamás és Vass Norbert alkotta zsűrinek nem volt könnyű dolga. Mielőtt a díjazott pályaműveket és szerzőiket megnevezném, engedjétek meg, hogy megosszam veletek zsűritársaim gondolatait.

„Zenéről nem érdemes beszélgetni – vélik sokan, talán nem is alaptanul” – mondja Rozsonits Tamás zenei szakíró, a Moby Dick egykori dobosa. „Azt muszáj hallgatni! A koncerteken jelen kell lenni, át kell élni úgy, hogy örökre elraktározódjon az élmény sejt-szinten, bármikor visszahívhatóan. A „Hogyha hallom én...”-pályázatra beérkezett írások visszarepítettek az időben a legszebb éveimbe. Előjött minden! Köszönöm!”

fortepan_88668.jpgFotó: Fortepan/Urbán Tamás

„Engem a múltból mindig az izgat – kezdi az NKA Hangfoglaló Program elindítója, Bajnai Zsolt – ami kimarad a történelemkönyvek és tudományos munkák lapjairól. Az, hogy a kisember miként élt a múltban, az ő hétköznapjaira miként fordítódtak le a »nagy« események. Ezekben az írásokban is az volt a legizgalmasabb, hogy megjelent bennük a hétköznapi Kádár-kor. Azt hiszem, nemcsak a díjazott, de lényegében az összes beküldött anyag egy-egy forrás, lelet, amiket fontos volt előásni és még fontosabb megmenteni.”

Egyetértek mindkettejükről, és a magam részéről azt tenném még hozzá, hogy tényleg öröm volt olvasni a beérkezett történeteket, ezek a sztorik több hónapon át tartó fesztivállá változtatták számomra ezt a koncertszegény, csendes nyarat! Köszönöm!

Most pedig következzenek...

... a díjazottak:

 1. Tamás Nándor: Soltész Rezső tüdőszűrésen

 2. Vörös András: Letegezhetem vajon?

 3. Gazda Albert: Nevetnék mindenen

Gratulálunk nekik!

A blogon a továbbiakban is izgalmas cikkekkel készülünk, érdemes lesz tehát ezután is felkeresni az oldalt. Találkozzunk a Volt egyszer egy beatkorszak Facebook-közösségében is!

Szerző: Vass Norbert

Nyitókép: Fortepan/Péterffy István

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr5016038738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.