Volt egyszer egy beatkorszak


A Kereszteslovag cseresznyéje

A hősöm és én

2024. július 05. - beatkorSzaki

Lassan a városszéli ABC teljes személyzete minket figyelt. Szúrós tekintettel, kitartóan, miután jó tíz perce tanácstalanul álldogáltunk az italos részleg előtt. Talán nem minden előzmény nélkül tették. A közeli művelődési házban rendezett nyári koncertek előtt többnyire ezen a helyen szerezték be a…

Tovább

Kicsi lány ‒ Az emlékek lehetnek szépek, de sohasem egészek

A hősöm és én

Akkor fejeztem be a nyolcadik osztályt és ősszel töltöttem a tizenötöt. Kezdtem a gimnáziumot. De előttem állt még az egész nyár ‒ minden csodájával és varázslatával. Tele voltam álmokkal, reményekkel, várakozással.

Tovább

PÁLYÁZAT: A hősöm és én – Írjátok meg egy nagy találkozás történetét!

Hajnali kávé a roadok között vagy a dedikált papírzsepiről szóló sztori, ami örök emlék marad. Egy focimeccs az építőtáborban, ahol kötényt adott a kedvenc gitárosod, egy félszeg párbeszéd a dobossal vagy egy váratlan helyzet, amelyben felbukkant az előadó, akiért régóta rajongsz. Meséld el nekünk,…

Tovább

We Will Rock You a Közgáz Rockfesztiválon

1973-ban, amikor Miskolcon megrendezték az első popfesztivált, még nagyon fiatal voltam, ezért arról lemaradtam, és csak a későbbiek folyamán olvastam az eseményről, illetve felvételeket is láttam róla az egyik zenecsatornán.

Tovább

Őszinte, kőkemény búcsú ‒ Jubileumi fesztiválozás az acélvárosban

Kelet-Magyarország legdurvább trash piái, bohócnadrág a pályaudvaron, megismételt vendégség az őrszobán ‒ így fesztiváloztunk 1983-ban Miskolcon, a tíz évvel korábbi legendás rendezvény árnyékában. Utóbbin, tízévesen értelemszerűen nem lehettem ott, az évtizedes évforduló tiszteletére megrendezett…

Tovább

„Ennyire azért nem kell nem szeretni őket!” – két tabáni filmforgatás

Emlékszem, mennyire vártuk minden évben az LGT-koncerteket május elsején. A Loksi előtt Mini meg a többiek. Balogh „Szivacs” Jenő kezeit képtelenség követni a fergeteges dobszóló alatt. Hatalmas bulik voltak, és amikor az utolsó koncert is véget ért, indultunk át a Budai Ifiparkba.

Tovább

Fű a szénakazalban – a rakoncátlan fürtök, a Hajógyári-sziget és a Tabán

Mi a fenét keresek én itt, tök egyedül? Az osztálytársaim feltüzeltek, hogy mekkora buli lesz a Hajógyári-szigeten, aztán egyik sem jött el. Pedig ők a nagy fekete bárányosok. Na mindegy, próbálom jól érezni magam, előremegyek pogózni, ha vége lesz a Bizottság-koncertnek, és eloszlanak onnan a…

Tovább

Szárazkolbász a bőrönd mélyén és egyéb koncerttörténetek

1980 őszén még nem voltam tizenkét éves, de bemelegítésképpen a csolnoki kisvendéglő zenegépébe hanyagul bedobtam egy bélást. Életem első koncertjére készültünk – Dinamitra. „Ruhám foltos, ingem majdnem térdig ér” ‒ sokan éreztük akkoriban magunkénak ezeket a veretes sorokat. Bizony kétforintossal…

Tovább
süti beállítások módosítása