Szenvedélyesen szeretem a magyar retrót, különösen a hatvanas-hetvenes évek dalait. Sokat gondolkodtam, hogy mi az, ami megfog ebből a korszakból, és lehetne sorolni, hogy az öltözködés, a hangzás, a karcos énekhangok, Kovács Kati lelkemig hatoló számai, de tulajdonképpen a történetek azok, amik…
„Ó, Riviéra – forr a magyar tenger” ‒ Nosztalgikus rendszerkritika a Nyugati nyaralás dalaiban
Egy ideje már tart a retróőrület, ami nemcsak a divatban és a zenében nyilvánul meg, hanem a filmekben és a sorozatokban is. Míg a nyolcvanas években az ötvenes évek (nálunk inkább a hatvanas évek) nosztalgikus szemlélete hatotta át a jelent, azaz a filmek egy mitikus, soha nem létezett korszakot…
Szemesnek áll a világ! ‒ Gemini, nyár és Balaton
Álljon ez emlékül bátyámnak, Öcsinek ‒ akivel életem első koncertjén voltam Balatonszemesen, egy Gemini-bulin. Ezt a levelet tizenöt éves koromban írtam egy barátnőmnek, aki nemrég visszaküldte nekem. Most bárki elolvashatja, mi történt 1970 nyarán, a Balatonon.
Non-Stop nyár, és még sok más – szabálytalan zenekarközeli történet
Furcsa játékot űz velünk az idő. Néha elrejti, máskor véletlenszerűen elénk tárja az emlékeket. Vigyázni kell rájuk, mert az idő önkényesen szelektál, és ebben a hatalmas, hömpölygő zuhatagban végleg eltűnhetnek azok a pillanatok, amiktől „mégis szép, szép-szép, szép az élet”. Nem tudom kinek, mit…
A kétszer is darabokra tört szívek klubja – a Bergendy csúcskorszaka, és ami utána következett
Kit érdekel ma már a Bergendy? Ki kíváncsi rájuk? Attól tartok, a válasz túl egyszerű és egyértelmű. Nem sok embert érdekelnek. Szép lassan sikerült elfelejtenünk egy rendkívül sikeres és valaha roppant népszerű együttest, egy számtalan slágert jegyző zenekart. De vajon tényleg jól tettük, hogy a…
A Tátika presszó és a hazai hippik arany nyara
„Megpillantottunk a parton egy csodás fehér épületet, aminek a tóra nézett a terasza. Aha, mondtam a haveromnak, azt hiszem, itt jó helyünk lesz, apukám!” – idézte fel Török Ádám a Minit naggyá tevő Tátikával való első találkozást. Woodstock nyarán ez a badacsonyi bisztró lett a legnagyobb balatoni…
Kalandjaim az Omegával a beatkorszakban
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
Jelentkezett nálam egy pályázatíró és engedély kért, hogy a megjelent könyvemből publikálhasson egy fotót. Olvasom a pályázatát, hogy a hatvanas években milyen zenés helyekre járt: Rózsa Ferenc Művelődési Ház, Eötvös Klub, Kinizsi utca, Danuvia, Egyetemi Színpad.
A Bergendy, a Balaton-part és a biciklipumpa
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
Hát akkor fussunk neki. Kapcsoljuk be a biztonsági öveket, és induljunk vissza az időben, akár ötödik sebességben. A hetvenes éveknél már lassíthatunk, és 1972-nél meg is állhatunk. 1972 nyár, szikrázó napsütés, Balaton, egészen pontosan Almádi. A luxi nyomja a jobbnál jobb slágereket (Middle of the…
„A legjobbat akartátok, a legjobbat kapjátok!" - Omega-LGT-Beatrice-turné a Balatonon
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
Volt egyszer egy... Persze… persze… több is volt, de most egy bizonyos koncertről van szó, az 1980-as Omega–LGT–Beatrice turnéról, annak is a balatonföldvári állomásáról. Természetesen nyár és hétvége. Akkoriban minden hétvégén lementünk a Balatonra, legtöbbször Szemesre, egy ismerősünkhöz.
Víg Mihály dalszövegei a sötétség közepéből a fény felé
A magyarországi újhullám nyolcvanas évek elején – jellemző módon egy elmegyógyintézet udvarán – induló mozgalmának Kulich Gyula téri kezdeteinél nemcsak a frissen alakult URH tagjai voltak jelen, hanem az 1979-ben együttest alapító Hunyadi Károly és Víg Mihály is, akik duóban kezdték el írni közös…