Aki elnémította az Il Silenziót

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

2020. június 21. - beatkorSzaki

balazs_feco_fortepan_urban_tamas.jpg
Akkoriban a fiatalok Mekkája volt a Budai Ifjúsági Park az I. kerületben, a Várkert Bazár területén. Sok rock-koncertnek adott otthont, sokat jártunk az Ifiparkba! Minden valamire való banda legalább egyszer fellépett egy idény alatt. Voltak, akik többször is. Például a mi időnkben majdnem minden második kedden a Mini és a P. Mobil koncertezett. De most nem róluk szól a történet, hanem olyan valakiről, aki akkor még rockzenét játszott. A Maradj velem, a Homok a szélben, az Évszakok, vagyis a mainstream dalok előtti Balázs Fecóról és a Korálról.

A Korál koncertprogramjának gerincét a Taurus rockzenei hagyatéka adta, amiben semmi elítélendő nincs, hiszen Fecó is része volt a legendának. Akkor még kedveltük. Az egyik ifiparkos bulin olyat alakított, amivel végképp beírta magát a felejthetetlen esték főszereplői közé.

Maga a koncert is nagy élmény volt, a szokásos Korál-színvonalon nyomták a számokat, dübörgött a rockzene. Fischer Lacika fekete, Korál feliratú pólójában nyűtte fekete Gibsonját. Ezeket a dalokat korábban nem akárki gitározta, hanem a gitárkirály Radics Béla – igaz másfajta, de – szintén Gibson gitáron. Scholler Zsolt az ujjaival csattogott hatalmas Rickenbacker „bőgője” húrjain, akárcsak a Taurusban Som Lajos, szintén Rickenbacker basszusgitáron. Balázs Fecó énekelte a dalokat, meg varázsolt a Hammond orgonán, csak úgy pörgött a Leslie-erősítő tölcsére.

Lement a koncert, megvolt a ráadás, levonultak a zenészek a színpadról. A lámpákat felkapcsolták, a hangszórókból megszólalt az Il Silenzio. Ez bevett szokás volt az Ifiparkban a koncertek végeztével. Ez jelezte a közönségnek, hogy már nem lesz több ráadás, hogy lehet hazaindulni.

És lassan mi is elindultunk a kijárat felé, amikor Balázs Fecó megjelent a színpadon és Hammondján elkezdte játszani az egyik számuk kezdő dallamait. A lámpákat leoltották, az Il Silenziót lekeverték – ez az, ami sem előtte, sem utána nem fordult elő –, majd a többi zenész is visszaért a színpadra, fokozatosan szálltak be a zenébe, hogy búcsúzóul még lenyomják a Válaszra várva című dalt… Igazi örömzene lett belőle.

Szerző: Szarvas Károly

Nyitókép: Fortepan/Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr1915719772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.