Augusztusban folytatódik a „Volt egyszer egy Ifipark”-koncertsorozat a világ egyik legszebb koncerthelyszínén, Budapesten, a Várkert Bazárban.

Az egykori „hangoskodók” közül a hősi idők felejthetetlen Mini – P. Mobil keddjeit megidézve újra együtt volt a legendás színhelyen a két csapat. Augusztus 12-e a P. Mobil számára duplán ünnepnek számított: aznap jelent meg legújabb lemezük, a Csoda történt, amit azon melegében be is mutattak.

Ha egy külföldi rockzene-rajongó barátom arra kérne, hogy vigyem el egy olyan hazai rockzenekar koncertjére, amely a legfontosabb és a legjellemzőbb csapat, amiből képet alkothatna arról, hogy mit jelent a rock Magyarországon, gondolkodás nélkül egy P. Mobil koncertet választanék.

Miért? A P. Mobil a megalakulása óta az egyetlen működő hazai rockzenekar, amely az eredeti célkitűzései alapján töretlenül teszi a dolgát, megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen alapműveivel megteremtette hazánkban a hard rock műfaját, életműve ma is gyarapszik, tagsága kiváló képességű zenészekből áll, kapcsolata a közönséggel egyedülálló, hatása az egész műfajra iskolateremtő, megpróbáltatásokkal tűzdelt pályafutásuk pedig tipikusan magyar történet.

A P. Mobil nevet 1973. május 1. óta használják, a zenekar gyökerei a Hausbyrds, majd a Gesarol együttesig nyúlnak vissza. A Hausbyrds próbájára először 1968 augusztusában toppant be Schuster Lóránt, ez a lépés aztán eldöntötte az egész életét.

Nem divatból kezdtek el rockzenét játszani, hanem azért, mert ez az ő zenéjük. Ezt érzik, ez a kifejezési módjuk. Angolszász blues-rockon alapuló szikár, masszív, jellegzetes hard rock muzsika, mégis magyar, mert magyar emberek játsszák magyaroknak. Nem magyarkodó, hanem magyar!

A P. Mobil korán alakult és későn futott be. Külvárosi srácok alkották, mindenféle összeköttetések és kapcsolatok nélkül. Amit elértek, csak saját maguknak és a közönségüknek köszönhetik. A hit és az akarat dolgozott bennük, segítséget, támogatást nem kaptak. Csak egymástól, s azt sem mindig.

Az 1970-es évek utolsó harmadára a rengeteg koncertezéssel elérték, hogy masszív rajongótáboruk alakult ki. Ők az ős-Mobilosok. A Mobilosok pedig a mindenkori zenekari tagok, a technikusok és a közönség közössége.

Mivel a zenekarnak hivatalos hangzóanyaga csak későn jelent meg, Schuster Lóránt megengedte, hogy a P. Mobil koncertjeit bárki felvegye, sőt, sokszor a technikusok is segítettek ebben a keverőpultnál, így nagyon jól dokumentált a banda munkássága.

Több tagcserét követően 1977-re alakult ki a P. Mobil egyik legerősebb, máig a „klasszikus P. Mobil”-nak tartott felállása: Schuster Lóránt, Bencsik Sándor, Kékesi László, Vikidál Gyula, Pálmai Zoltán és Cserháti István. Még abban az évben elkezdte a zenekar a Honfoglalás című öttételes szvit komponálását. A bemutatóra 1978 tavaszán került sor a Budai Ifjúsági Parkban, ahol a dobok mögött már Mareczky István foglalt helyet, mert Pálmai Zoltán a sorkatonai szolgálatát töltötte.

A P. Mobil 1977 és 1979 között olyan erőt képviselt, mint egyik pályatársa sem. Nem divatból játszottak rockzenét, hanem mert ösztönösen jött belőlük. Nem rajtuk múlott, hogy nem értek el akkor az őket megillető magasságba. Erejüket azonban mutatja az, hogy a lerakott alapok sziklaszilárdan állnak a mai napig. Elég meghallgatni az 1978-as koncertfelvételt, „Az első nagylemez” anyagát, vagy az angol nyelvű demót.

1979-ben Vikidál Gyula elhagyta a P. Mobilt a Dinamit kedvéért (előző évben nagy titokban próbált már, és közös fotózáson is részt vett a Korál együttessel). Vikidál kirobbantásával a Lemezgyár végső csapást akart mérni a Mobilra, de az Örökmozgó tovább robogott: Tunyogi Péter, a Korona (korábban Beton) együttes énekese vette át a mikrofont, és amint megtalálta saját hangját a zenekarban, úgy tűnt, hogy a csapatot nem érheti baj.

Egy év aknamunkát követően a lemezgyáriak elérték, hogy a tagok megtagadták és elárulták a zenekarvezetőt – az ORI-nak címzett, mind az ötük által aláírt hivatalos levélben jelentették be, hogy a P. Mobil 1980. szeptember 7-én megszűnik –, és új zenekart alapítottak Kentaur néven, amelyről fotó is készült. Ezt a kijelentést később Kékesi László, Mareczky István és Tunyogi Péter visszavonta, azonban a Lemezgyár kipattintotta a két leggyengébb láncszemet: Bencsik Sándor gitáros, zeneszerző és Cserháti István orgonista elcsábult a szirénhangoktól, amelyek egy új együttes alapítása esetén azonnali lemezhez jutásról énekeltek vég nélkül. 1980. szeptember végén hivatalos levélben közölték, hogy nem tagjai többé a Schuster Lóránt vezette P. Mobilnak és megalapították a Pandora’s Box együttest. Rövidítve P. Boxra keresztelték az új zenekart, annak ellenére, hogy megegyeztek Lóránttal, hogy nem használnak a P. Mobilhoz hasonlóan csengő nevet. Kié a nagy „P”?

Az új billentyűs és gitáros hamarabb találta meg a P. Mobilt, mint ahogy a zenekar elkezdte az utódokat keresni: a villamoson utazva hallotta meg Sárvári Vilmos és Zeffer András, az S.O.S. tagjai, Samuék távozásának hírét, s másnap reggel és azonmód próbajátékra jelentkeztek. Csatlakozásukkor kialakult a P. Mobil történetének legsikeresebb összeállítása, hiszen ebben a felállásban készült el és jelent meg végre az első nagylemezük, a Mobilizmo 1981 novemberében, majd a Heavy Medál 1983-ban.

1980-ban kezdte forgatni Szomjas György az első magyar rockfilmet, a Kopaszkutyát, amelynek főszereplője Schuster Lóránt, de szerepel a filmben Mareczky István és Szász László, a P. Mobil roadja is. A filmet 1981-ben mutatták be, óriási sikerrel nemcsak hazánkban, hanem a környező országokban is kultuszfilmmé vált, 2007 óta DVD-n is hozzáférhető.

1983-ban Mareczky István titokban elhagyta az országot, és meg sem állt Ausztráliáig. Helyére a Beatrice dobosa, Donászy Tibor lépett, 1984-ben ebben a felállásban vették fel végre a Honfoglalás című nagylemezt, amelyre az öttételes címadó mű mellett klasszikus dalokat, és a korábban szóba tűzzel-vassal irtott Tűzimádó és a Vonat című darabokat is rögzítették. (Erdős Péter rögeszméje szerint a Tűzimádó a beteges piromániás hajlamról, a Vonat pedig az auschwitzi halálvonatokról szólt, de a Doktor hatalma erre az időre meggyengült, így nem tudta megakadályozni a dalok lemezre szerkesztését.) Azt azonban elérte a Lemezgyár, hogy Bencsik Sándor és Vikidál Gyula is közreműködjön a felvételek során, sőt, Cserháti István neve is szerepel a borítón, bár ő egy hangot sem játszott a lemezen. (Azt a látszatot akarta kelteni a kiadó, hogy a P. Mobil és a P. Box között szent a béke.)

P. Mobil-koncert a Népkerti pályán

1985 év végére a P. Mobilban megbomlott az egység, utolsó előtti fellépésük a Magyar Live Aid, az Élő Segély Afrikáért monstre koncerten való jelenlétük volt 1985. december 26-án a Budapest Sportcsarnokban. Ezt követően a legutolsó koncert Kaposváron zajlott, mely után Schuster Lóránt hivatalosan bejelentette, hogy a P. Mobil bizonytalan időre felfüggeszti működését.

1991-ben, Budapesten a Kagyló presszó teraszán véletlenül találkozott Schuster Lóránt és Sárvári Vilmos. A hosszú beszélgetés során szóba került a zenekar újraindítása. A folyamatot felgyorsította, hogy 1992-ben hazatért Norvégiából Tunyogi Péter. Lóránt alapos mérlegelés után újra berúgta a motort és a zenekar „edzőtáborba” vonult az Ausztráliából importált Mareczky Totóval, aki rávette társait, hogy Zeffer András is csatlakozhasson. Elkészítették az „Ez az élet, Babolcsai néni!” című új lemezüket, amely 1994-ben jelent meg, közben a visszatérési stratégia részeként dupla CD-n kiadták a Stage Power című válogatáslemezt a P. Mobil legfontosabb felvételeivel. 1994. június 11-én, a Fradi pályán a P. Mobil megtartotta visszatérő koncertjét, olyan technikai körülmények között, ami azelőtt csak külföldi zenekarok fellépésein volt látható és hallható, majd nyár végén Mareczky Totó ismét visszatelepült Ausztráliába. Póta András vendégdobosként 1995 tavaszáig segítette a zenekart, Döme Dezső a három hónap „próbaidőt” kitöltve távozott, helyére Németh Gábor, az ország egyik legfelkészültebb, legjobb dobosa érkezett. Vele rögzítették az Állami Hangversenyzenekar közreműködésével a Honfoglalás szimfonikus változatát, amely világviszonylatban is megállja a helyét.

Tunyogi Péter, Schuster Lóránt, Zeffer András, Sárvári Vilmos, Kékesi László, Marecky István a Nyugati (Marx) téri aluljáróban

1997-ben Tunyogi Péter, Kékesi László és Zeffer András (más-más okok miatt, de egyszerre) kikerültek a zenekarból. A basszusgitáros posztjára zseniális húzással a műfaj mesterét, Póka Egont, énekesnek Rudán Joe-t, hazánk egyik legnagyszerűbb énekesét szerződtette a Főnök, billentyűst nem is kerestek. 1998 tavaszán ebben a felállásban készül el a P. Mobil ötödik lemeze, a Kutyából szalonna, amely eredetileg a Kopaszkutya című film folytatásának zeneanyaga lett volna, ezért áll a borítón a zenekar neveként a Pémobill, utalva Deák Bill Gyula szerepeltetésére. (Szó volt arról is, hogy Bill csatlakozik tagként, de később máshogy döntött.)

1998 áprilisában Németh Gábor és Póka Egon kiléptek a zenekarból, helyükre Herpai Sándor és Lieber Péter, majd Szkladányi András érkezik. Szeptembertől újabb nagy név, a Hammond orgona mágusa, Papp Gyula került a zenekarba rövid időre, majd 1999-ben visszatért Póka Egon, és rövidesen Németh Gábor is. Végre megjelent Az első nagylemez címmel az 1978-ban rögzített rádiófelvétel és a Színe-java 1. válogatáslemez, amely a legnagyobb P. Mobil-dalok billentyűsök nélkül áthangszerelt újraértelmezése. Póka Egon a tőle megszokott tagság-átrendező habitusából fakadóan a zenekarba hívta ifj. Tornóczky Ferenc gitárost, így a megkettőzött gitárokkal és a Németh-Póka duó atombomba alapjaival olyan keménységgel szólalt a zenekar, ahogy addig soha.

2003 augusztusában megjelent Sárvári Vilmos Örökmozgó lettem című könyve, amely új mérce a hazai rock-könyvek között a tartalmát, képanyagát, méretét és súlyát tekintve is.

2007-ben a zenekar eltanácsolta Rudán Joe-t, az utódja Baranyi László lett, aki a következő évek kulcsfigurája a P. Mobil működésében. 2009-ben Németh Gábor helyére Szakadáti Mátyás érkezett, így a Póka Egon Experience teljes tagságát építette be a basszusgitáros a P. Mobilba. Érezhető volt, hogy nincs minden rendben a zenekar háza táján. Ennek ellenére megjelent a kitűnően sikerült Mobileum című új album, de a zenekar 40 éves jubileumi koncertjén a Bozsik Stadionban már kitapintható volt a feszültség, látszott, hogy nagy a baj. Szeptemberben aztán a Póka Egon Experience tagjai kiléptek a P. Mobilból.

2009 októberében Papp Gyula másodszor is csatlakozott a zenekarhoz, az új dobos Szebelédi Zsolt, a basszusgitáros Tarnai Dániel lett. Az új felállás rögzítette a dupla Miskolci kocsonya koncertalbumot, amely végre úgy szól, hogy a szobába hozza a P. Mobil-hangversenyt, ha csutkára tekered az erősítőn a hangerő gombot.

A P. Mobil jelenlegi – talán véglegesen megszilárdult – felállása 2013 nyarán kristályosodott ki, amikor a távozó Papp Gyulát Szabó Péter váltotta a Hammond orgona és az egyéb billentyűs hangszerek mögött. Közösen készítették az eddigi utolsó P. Mobil stúdióalbumot, a 2014-ben napvilágot látott Farkasok völgye Kárpát-medence című CD-t, amely Magyarországon elsőként, egyedülálló módon egy erre az alkalomra szerkesztett, különleges magazin társaságában jelent meg.

Ha egy zenekarban a tagok egymásra találnak és jó a hangulat, az kisugárzik a közönségre is. Ettől más és ettől egyedülálló a P. Mobil koncertjeinek atmoszférája. Ahogy a mostani legénység – amely az életkorát tekintve három generációból verbuválódott – a P. Mobil klasszikusait és az új, már közösen kialakított kompozíciókat játssza, arról beszélni vagy írni nem egyszerű feladat, meg kell tapasztalni, jelen kell lenni. 

Fotók: MNO, Passzio.hu, Fortepan/Urbán Tamás.

Szerző: Rozsonits Tamás

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.