Hogy került Révész Sanyi és Fekete Samu az LGT-be?

2020. június 24. - beatkorSzaki

lgt-revesz_samu.jpg

Innen-onnan már köztudott volt, hogy Somló Tamás helyettesítésére az LGT 1986-ban külső segítséget vett igénybe. A beugrók nem kisebb kaliberű előadók voltak, mint Révész Sándor (ex-Piramis) és Fekete Tibor Samu (Korál, később Ákos stb.). Révész 1985-ös szólólemezén gyakorlatilag a komplett Locomotív közreműködött, Karácsony János szólólemezének turnéján pedig Révész volt a másik fellépő, az ő albumát is promotálták, így felkérése logikusnak tűnt ebben a szituációban. Fekete Samut kértük meg, hogy elevenítse fel emlékeit.

„1986. július 11-én léptünk fel Dániában a Freds Festivalon Presserékkel. Albertslund volt a pontos helyszín, itt rendezték azt az ötnapos fesztivált, ahol a keleti blokkból mindössze két meghívott zenekar szerepelhetett, az egyik az LGT volt, a másik a szovjet Autograph. Én úgy kerültem a produkcióba, hogy abban az évben zenéltem a Révész–Karácsony turnén a srácokkal. Ott Solti János dobolt, én pedig basszusgitároztam. Negyvenvalahány fellépésünk volt!

Ugye, a Korál 1986-ban leállt a koncertezéssel, így voltak szabad kapacitásaim. Egyébként abban az évben már a Tabánban is felléptünk velük, mert Somlót ott is Révésszel helyettesítették, ő ugyanis kiment dolgozni a spanyolországi Mallorcára. Gyakorlatilag vendéglátózott, mert a Locomotív sem sokat koncertezett már, miként a többi rockbanda sem, többen lehúzták azokban az években a rolót… Több külföldi fellépésünk is volt ezzel a felállással, Csehszlovákiában és az NSZK-ban is turnéztunk.

lgt_revesz_samu_2.jpg
Fotó: Regős László/Rockmúzeum

Dániában több színpadon is zajlott a fesztivál, de nem rémlik, hogy kik voltak még a fellépők. A harmincas éveinket tapostuk, nem nagyon jutottunk még el ebbe az országba, így inkább a rendezvényen kívül nézelődtünk a fellépésünk utáni napokban. A sztori további érdekessége, hogy Somlónak éppen szabadnapja volt a melójában, és valahogy meg tudta oldani, hogy utánunk repül.

Egyszer csak megjelent egy nagy demizsonnal a hóna alatt! Hozott valami spanyol bort. Elképesztően laza figura volt Tamás, míg élek, nem felejtem el ezt a történetet.

Egyébként időben érkezett, mert még a fellépésre meg tudtuk invitálni. A műsor leginkább a nyolcvanas évek LGT-dalaiból állt össze, illetve egyetlen Révész-szám került még be, a Nem tudtam, hogy így fáj, ami egyébként egy Presser–Dusán szerzemény. Szóval Tomit nem nagyon kellett győzködni, Picivel egyeztettek, hogy melyik számra fog bejönni a koncerten. Ment a műsor, Presser kinézett oldalra, hogy most jöhet… Erre ő a legnagyobb nyugalommal, vagányan lépkedett a mikrofon felé, közben dobálta a harmonikáját. Óriási hippi volt, a leglazább, leginkább szeretnivaló ember, akit ismertem. Szóval, ahogy dobálta a harmonikát, az egyik alkalommal valahogy nem tudta elkapni és pont beesett a színpad deszkái közötti résbe. Volt nagy derültség, de Somló nem jött zavarba, pont időben ért a mikrofonhoz és elkezdett énekelni. A harmonikázás így elmaradt, de ezekkel a meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal nagyon emlékezetes lett ez a koncert.

Ahogy már emlegettem, ez a velünk kiegészült ötös Locomotív-felállás Németországban is koncertezett, nem sokkal Dánia után. Valami Magyar Napok rendezvénysorozaton vettünk részt. Hosszabb ideig tartózkodtunk ott, és több fellépésünk is volt. Szinte minden nap koncerteztünk, de a legkülönfélébb helyeken és szituációkban. Valami kiállítás megnyitón is mi zenéltünk, de adódott olyan groteszk dolog is, hogy az egyik városban a megadott cím egy iskola épületénél volt. Csak néztünk, hogy itt kell fellépnünk?! Aztán a gimnázium dísztermébe kellett fölpakolnunk, és akkor kellett zenélnünk, amikor a gyerekek kiszabadultak a nagyszünetre. De például Dortmundban komoly nagyszínpadon léphettünk föl, tehát voltak olyan koncertjeink is, ahol úgymond a »kvalitásainknak megfelelő« közegben muzsikálhattunk.

Ide is tartozik egy kis történet, már nem is emlékszem, melyik városban voltunk, ahol a Vigyázz a madárra című Révész-dal is a programba került. Sanyi énekelte a nótát és egyszer csak gondolt egyet és átváltott németre! Nagyszerű színpadi varázsa volt és van is mindmáig ennek az embernek, de hogy egy ilyet valaki meg tudjon csinálni – gyakorlatilag élőben improvizálva –, ahhoz rendkívüli kvalitások kellenek. Meg is volt a megérdemelt siker: a német közönség óriási ovációval hálálta meg ezt a gesztust. Szóval, »megmutattuk az imperialistáknak«, hogy nálunk milyen kaliberű rockzenészek vannak. Révésszel én később dolgoztam az 1993-as szólólemezén is, de az már egy másik történet.

Szerző: Hímer Bertalan Paya

Nyitókép: Fekete Tibor Samu gyűjteményéből és szíves hozzájárulásával.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr3615736044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.