Volt egyszer egy beatkorszak

„Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet…”

Szörényi Levente 40 éve megjelent Hazatérés című lemezéről

2020. szeptember 01. - beatkorSzaki

hazateres_cover.jpg

A Fonográf együttes 1978 és 1980 között „belekényszerült” egy „country & eastern” muzsikát játszó együttes szerepkörébe: ők lettek az első „világhírű” country zenekar Kelet-Európából. 1978 végén Angliában a United Artists kiadta a Stacey Wilde szövegíró közreműködésével angolosított Levél a távolbólt, Greyhound címmel, de 1979 májusára kiderült, hogy a kislemez – noha Anglián kívül napvilágot látott még Hollandiában és Németországban is – nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A zenekar egy komplett, angol nyelvű nagylemez anyagát is rögzítette, ami végül Magyarországon kívül csak Svédországban jelent meg (két változatban is) a Svalan Grammofon kiadónál, 1980-ban.

A Fonográf együttes európai karrierje reményteljes kezdet után hamar megfeneklett, ezt megérezvén a zenekar három legfontosabb szerzője közül kettő, Szörényi Levente és Bródy János úgy gondolta, hogy energiáikat (első lépésben) inkább egy-egy szólólemez megírására és rögzítésére kellene fordítaniuk. Mindenképp jól döntöttek, főleg, hogy az idő távlatából már látjuk, hogy európai karrierjük a Wembley stadion helyett nemsoká lepusztult holland, avagy dán pubokban ért véget…

Szörényi és Bródy szólólemezeinek felvételei – alapjában véve – természetesen a Fonográf együttes közreműködésével készültek és a két nagylemez az eredeti ötlet szerint együtt, dupla albumként került volna a boltok polcaira. Szyksznian Wanda el is készítette a remekbe szabott, zöldes árnyalatú, a két előadó arcképét ábrázoló lemezborítót, amit egy előzetes megbeszélésen – a legendárium szerint – Erdős Péter egy késsel hasított ketté. Ezzel a mozdulattal tette nyilvánvalóvá: a két lemez külön-külön, ám azonos koncepciójú borítóval jelenik meg. Erdős döntésének minőségén lehet vitatkozni, mindenesetre egyik egykori kollégája úgy emlékezett, hogy az MHV márkamenedzsere Szörényi Leventét igazi zseninek tartotta, de jól tudta, hogy Bródy János lemezéből számottevően többet fog rendelni a kereskedelem…

Szörényi Levente albuma a Hazatérés címet kapta. Ez a cím értelmezhető első szólólemezének, az Utazásnak az árnyékában is. Talán úgy vélte, hogy az elmúlt hat-hét esztendő kalandozásai után végre hazaérkezik és olyan zenét ír és játszik, ami az első hangtól az utolsóig belőle fakad…

Mindenesetre már a nyitódal, A hitetlenség átka is lehengerlő. Azonnal szembetűnik a masszív ritmusszekció, de a kompozíció zenei részének talán legcsodásabb eleme az, hogy Levente akusztikus gitárjának nyílt D-hangolása és Sebő Ferenc tekerőlantjának megszólalása milyen kiválóan illeszthető össze egymással. Jelen van a Fonográf-hangzás védjegyének számító „iker-gitár” is, melynek két szólamát a lemezborító tanúsága szerint Móricz Mihály játszotta egymásra. Levente az akusztikus gitáron kívül egy speciális, doromb hangját imitáló effekten keresztül megszólaltatott gitáron is közreműködik. Ez, és Koltay Gergely töröksípja teszi teljessé a magyaros hangzásvilágot, ami Bródy János soraival kiegészítve még inkább ragyog:

„Nem lehet, nem lehet,
Értsétek meg, nem lehet,
Hit nélkül sem alkotni.
Sem élni nem lehet…”

Szörényi Levente énekhangja megdöbbentően testes és vastag, ami a következő, Szarvasűzés című kompozícióban még inkább szembetűnik: a dalt óriási súlyú kórus nyitja, melynek minden szólamát maga Levente énekelte fel. A szerzemény középpontjában Bartók Béla Cantata Profana (A szarvassá vált fiúk) című oratórikus művének (illetve a mű mondanivalójának) újrafogalmazása áll, a dalszöveget maga Szörényi Levente vetette papírra.

A hangzást a (jó értelemben vett) monotónia jellemzi, amit még az is tetéz, hogy a dal nem moccan a G-dúrból – még Kozák József gyönyörűséges dudaszólója alatt sem. Csak Móricz Mihály gitárszólója alatt lépnek az V. fokra, D-dúrra, ám mindössze csak nyolc ütem erejéig. A remek szólóbetét hamar visszazökken G-re, hogy végül átadhassa a terepet Levente lezáró kánonéneklésének. Ez a műfaj (ami eme dal megszületéséig ilyen formában valószínűleg nem létezett) végtelen alázatot kíván minden muzsikustól… és a felvételen zenei alázat tekintetében sincs hiba.

Az Eljön majd a nap című kompozíció 1980-ban elhangzott a Hajdúk című film betétdalaként is. A hangzást a remekül rögzített akusztikus gitárok szolgáltatják, Presser Gábor tangóharmonikájával kiegészülve, amin a szólórészt is előadja Presser. Levente grandiózus éneklése a hangképben szétpanorámázva felemelően szól: középről halljuk alapszólamát, balról a duplázott alsótercet, jobbról pedig a szintén duplázott felső szólamot. A ritmusszekció ismét visszafogott, de a dal utolsó harmadában mégis masszív, erőteljes. A bizakodó hangvételű dalszöveget ezúttal Bródy János jegyzi:

„Eljön majd a nap és tiszta lesz az ég
Véget ér az út, a hosszú szenvedés.
Eljön majd a nap és visszatérhetünk,
A széles pusztaság otthont ad nekünk.
De addig, jaj, az úton, az úton,
az úton száz halál vár…”

A Száraz még a föld című dal Halmos Béla hegedűjátékával kezdődik, amely mellé a kontrát Lányi György szolgáltatja. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy elképzelhető, hogy ezen a ponton Szörényi Leventét megihlethette Gerry Rafferty The Ark című dala, amely a skót énekes City To City című nagylemezének nyitódala volt. (Az albumot a United Artists adta ki 1977-ben…)

A ritmusszekció hangzása szellős, ám szikár, mely mellett Levente akusztikus gitárja és Bródy János pedal-steelje is jól érvényesülhet. A refrénben mindent kettéhasít Levente felső szólama – énekétől csak Halmos Béla játéka lehet izgalmasabb… A „modern hangvétel” jegyében feltűnik egy kórussal effektezett akusztikus gitár is, ami szintén Levente keze alatt zeng. Móricz Mihály a dal utolsó harmadában kapcsolódik be, gitárjának hangszíne meglehetősen karcos. Egy pillanatra még visszatér Halmos hegedűje, de kisvártatva a zenekar megáll C-dúron, hogy következhessen az instrumentális Petőfi ’73 című tétel.

A mű eredeti Illés-változata, Petőfi Sándor Európa csendes című verse, Szörényi Levente megzenésítésével a Petőfi ’73 című film végén hangzott el. Az eredeti felvétel a maga idejében nem jelenhetett meg hanglemezen és különös, hogy még 1980-ban is csak a dal zenei alapját rögzíthette Levente a Hazatérés című album A-oldalának záródalaként. A kompozíció lassan építkezik. A bevezetésben Levente kórussal effektezett akusztikus gitárja mellé Tolcsvay László Fender-zongorája társul, a melódia Bródy János pedal-steeljén szólal meg. Tőle veszi át a dallamjátékot Gryllus Dániel tárogatója, ami még akkor is megtartja vezető szerepét, amikor belép a kórus és a szellős ritmusszekció. Ezután Szörényi Szabolcs oktávos basszusa válik meghatározóvá, mialatt Gryllus a tárogatón eljátssza a Száraz még a föld verzéjének dallammenetét. A szakasz után belépnek a pergődobok és Móricz Mihály szólógitárja vezet el a dal befejezéséig, melyben trombita (Csizmadia Gábor) és timpani (Kaszás Mihály) is megszólalnak.

Az album második oldalát maga a címadó tétel, a Hazatérés nyitja. A dal, a Trombitás című, 1979-ben készült magyar film főcímzenéjeként íródott, de Levente és a Fonográf a nagylemezhez készített belőle egy új felvételt. (Vagy egy esetleges új keverést. A két változat megszólalása mindenesetre eltér egymástól). A hangzás leginkább Szörényi Szabolcs basszusgitár-témája és Németh Oszkár lábcinje miatt kap egy kis „diszkós” ízt is (ez a lehető legpozitívabb értelemben értendő)! A dalban a kiválóan rögzített akusztikus gitárok a meghatározók, az első szakaszban a szólószerep Leventéé és a már a Hitetlenség átkában is hallható „doromb-gitáré”. Szabolcs szögletes basszustémája mindvégig szilárd: a ritmizálás állandó, csak a harmóniamenet mozgása befolyásolja játékát – amennyire szükséges. A második szakaszban Koltay Gergely töröksípjáé a főszerep, melyhez a dal vége felé vaskos kórus is társul.

A nagylemez leginkább Fonográfos dala a Hírek című Szörényi-Bródy szerzemény. Ebben a dalban érvényesül legjobban a masszív ritmusszekció, bár Szabolcs oktávozó basszus szólama a refrénekben mindössze a tonika (A) kitartására szorítkozik, ám a verzékben azért követi Levente „szűkszavú” akkordmenetét. Harmóniai szempontból a legmeghatározóbb Levente kórussal effektezett ritmusgitárja a sztereó jobb oldalán, valamint Móricz kvintelése a baloldalon. A refrénekben vastag és harsány a vokál, a legizgalmasabb talán Tolcsvay László legfelső szólama. A dalnak Móricz Mihály míves gitárszólójával együtt óriási súlya van, bár finomságait akkor tanulmányozhatjuk leginkább, ha meghallgatjuk a Végtelen úton című Szörényi Levente nagylemez CD-kiadásán bónuszként megtalálható demofelvételét, amelyen a szerző egymaga adja elő a dalt, mindössze egy szál akusztikus gitár kíséretében. (Szerkesztette: Galla Miklós.)

Petőfi Sándor Az utánzókhoz című verse rendkívüli erővel fogalmazza meg a költészet (ám ezzel együtt talán minden művészeti ág) lényegét: „Sas a költés; hol nem járt senki sem, / Ő arra indul fennen, szabadon.” Zseniális vers, nem csoda, hogy Szörényi Levente inspirációt érzett megzenésítéséhez. A kompozíció alapstruktúrája egyszerű, a lényeg Levente testes hangjában, kitűnő előadásában, valamint Móricz Mihály és Bródy János nagyszerű játékában van. A szólórész első szakasza Móriczé: a gitárszóló melodikusan indul, hogy aztán egy country-bluesos futammal érjen véget, amihez tökéletesen illeszkedik Bródy János pedal-steel szólója. A dalt végül Móricz gitárja zárja, kár, hogy a szám még két percig sem fut…

A Hej barátomat Szörényi Levente és Gryllus Dániel közösen adják elő. A dalt Levente egyedül írta, erre később úgy emlékezett, hogy alkotása hasonló volt ahhoz az érzéshez, mint amikor még nem készült el az ebéd, de a gyerekek már éhesek, így gyorsan készül valami könnyű étel éhségük csillapítására is. A dal szerényen bújik meg a lemezen, ám sokkal jelentősebb kompozíció, mint amilyennek elsőre tűnik. Kalandos körülmények között kerülhetett a lemezre, mert Erdős Péter az alábbi versszakot sértőnek érezte önmagára nézve:

„Hej barátom, jó barátom, arra kérlek hallgass rám:
Sűrű erdő közepében el nem ér a napsugár.
Sűrű erdő, sötét erdő, hullasd el a leveled,
Hadd láthatom valahára fölötted a kék eget.”

Persze Leventének eszébe sem jutott Erdős a dal megírása közben… A számot felvehették, de a fent idézett versszakot ki kellett hagyniuk a végleges változatból. A szám teljes egészében elhangzott a Fonográf 1984. decemberi „búcsúkoncertjein”, így 1985-ben a koncert anyagának egy részét tartalmazó dupla lemezen meg is jelenhetett.

A dalt Levente kíséri akusztikus gitáron, a versszakok között Gryllus Dániel csodálatos tárogatóját hallhatjuk. A legfontosabb strófa a stúdióváltozat utolsó versszaka, amely valószínűleg örök „aktualitást” rögzít:

„Hej barátom, Te is figyelj, nyisd ki végre a szemed!
Keskeny úton, egy irányba haladnak az emberek.
Száguldanál egyre messzebb, gyorsan, mint a képzelet,
De két pej lovad egy fenékkel soha meg nem ülheted.”

A lemezt a Kőmíves Kelemen című népballada újrafogalmazása zárja. A bevezetést Levente akusztikus gitárja mellett a Sebő–Halmos duó adja elő, aztán Levente egymaga hallható, akusztikus gitárjával. A kompozíció lassan építkezik, Levente igricként énekli el az első strófákat, majd újra csatlakozik hozzá először Sebő Ferenc, majd Halmos Béla is. Ahogyan zajlanak a ballada-béli „véres események”, úgy nyílik ki egyre jobban a zene. Levente éneke egyre „kesergősebb”, ahogyan a szerencsétlenül járt kőmíves feleség hamvait a mészbe keverik, de jön a vaskos refrén, amely meglehetősen popos és előremutató:

„Átkozott legyen hát magos Déva vára,
Még a nap se süssön fényesen reája…” 

A ballada végén hallható, több mint másfél perces kórus nemcsak az 1982-ben bemutatott Kőmíves Kelemen című Szörényi-Bródy „rockballadát” előlegezi meg, hanem az egy évvel később „szánkózódombra” és filmre vitt István, a király című rockoperát is…

De ne szaladjunk ennyire előre az időben, maradjunk szorosan a Hazatérés című nagylemeznél.

Szörényi Levente második szólólemeze – annak ellenére, hogy jó értelemben véve eklektikus – mindenképp műfajteremtő alkotás! Amennyiben létezik a „nemzeti rock” műfaja, akkor Szörényi Levente ennek alapjait a Hazatérésen fektette le. A Hitetlenség átka, vagy a Szarvasűzés kristálytiszta tekintetű gyermekei a népzene és a rock házasságának és ilyen kristálytiszta tekintetű gyerekek azóta aligha születtek. Talán csak akkor, amikor a születés fölött Levente bábáskodott; például a Kormorán Folk & Roll című nagylemezén…

Az igazság véleményem szerint az, hogy a Hazatérést a magyar zenehallgatók és muzsikusok egyaránt méltatlan és mostoha módon kezelték és kezelik. Meghökkentő eredetisége megkérdőjelezhetetlen, és mint ilyen, Szörényi Levente rockzenészi életművének talán legkiemelkedőbb momentuma lett.

Nagy a valószínűsége annak, hogy az album árván áll az önmaga által teremtett műfaj csúcsán…

(Folytatása következik…)

Szerző: Majnik László

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr5515619550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása