Volt egyszer egy beatkorszak

A romániai magyar könnyűzene fellegvára ‒ a Siculus Klub

2021. szeptember 17. - beatkorSzaki

1_4.jpg

A romániai magyar kisebbség számára a hatvanas évekig nem voltak adottak azok a feltételek, amelyek egy önálló zenei kultúrát és az előadók saját szerzeményeinek a bemutatását segítették volna elő. Az együttesek többnyire külföldi dalokat játszották, vagy románról lefordított slágereket adtak elő.

Mindezek ellenére a beatzenei irányzat egy politikai fordulatnak köszönhetően Erdélyben is lángra lobbant az 1960-as évek végén. Igaz, amint később kiderült, csak ideiglenesen. Romániában, ugyanis Nicolae Ceaușescu hatalomra jutásával (1965) új korszak kezdődött, amely a hetvenes évekig a látszólagos engedmények időszakát hozta, majd a totális diktatúra következett.

Az 1968-as megyésítést követően, habár átszabták az ország közigazgatási térképét, az új régiókban magyar nyelvű újságok jelenhettek meg, és rendezvényeket is lehetett magyar nyelven tartani. A települések közművelődési életét a helyi pártbizottság propagan­da-titkára ‒ aki legtöbbször a kultúrotthon igazgatója volt és a községi néptanács elnökhelyettese ‒, valamint a Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára irányította, kiegészülve az agitációs brigádok tevékenységével. 1968-ban hozták létre az országos és megyei Szocialista Művelődési és Ne­velési Tanácsokat.

Helyi szinten a Megyei Művelődési- és Művészetügyi Bizottság által ellenőrzött Ifjúsági Klubok, Művelődési Házak és a Tanulók Háza adhatott lehetőséget egy-egy együttesnek, hogy próbáljanak és bemutatkozhassanak. A törvény emellett előírta, hogy ezek a tanácsok rendel­keznek a kulturális-nevelő eszközökkel, illetve az ő joguk és feladatuk a káderek kiválogatása és ellenőrzése.

A székelyudvarhelyi Siculus Klub 1968-ban jött létre a Művelődési Ház alagsorában, a megyei pártbizottság jóváhagyásával és támogatásával, nevét az 1966-tól megalakult Siculus együttesről kapta. Ez a formáció volt a település első táncdalzenekara a következő tagokkal: Poldner Gyula (dob), Bán Miklós (basszusgitár, klaviton, nagybőgő, klarinét), Lukács András (szaxofon), Balázsy László (tangóharmonika), Simon Balázs (tangóharmonika), majd Silay István (gitár). Az együttesvezető Bán Miklós, a Művelődési Ház akkori igazgatója biztosította számukra a próbálási lehetőséget, ugyanakkor az 1967-től kinevezett KISZ titkár, Pakot József szárnyai alá vette a zenekart és fellépési lehetőséget kínált. Ekkor vetődött fel először egy klub létrehozásának az ötlete, ahol a munkás fiatalok szórakozni tudnának, ugyanakkor különböző helyi és meghívott együttesek is játszhatnának.

siculus_zen2.jpgA Siculus zenekar. Forrás: Youtube.com.

Az elképzelés megvalósításában segítséget nyújtottak a helyi vállalatok, valamint a színpadon fellépők (Madaras Gábor, Cseh Judit, Czakó Ádám, Kisfalussy Bálint, akiket a Siculus együttes kísért), akik a belépődíjak árát a klub fejlesztésére ajánlották fel. Így önerőből tudták megvásárolni a berendezéseket (székek, asztalok), majd a megyei KISZ szervezet ‒ a municípiumi titkárral az élen ‒ is támogatást nyújtott a klub működéséhez (hangszórók, hangszerek). Az új helyiség 1968-tól felvette a Siculus nevet és a jó szervezésnek köszönhetően az 1969-es év szilveszterét már itt tölthették a fiatalok. A szervezés annyira jól sikerült, hogy az elkövetkezendő években szinte állandóan telt házzal működött a Siculus Klub.

A megyei KISZ bizottságnál is felfigyeltek erre az aktív szerveződésre, amely alapján 1970-ben jelentést készítettek. Ebben megjegyezték, hogy az elmúlt időszak során sikeresen tevékenykedett a Siculus együttes, amely az utóbbi két évben 243 előadást jelentett. Összesen 97.200 néző vett részt az ország különböző megyéiben tartott fellépéseken. A számok tükrében a zenekartól az elért eredmények, a tartalom és a művészi színvonal állandó javulását, valamint a bemutatott műsorok alapján a közeljövőben is hasonló intenzitást várt el a KISZ bizottság. A megyei szervek a Siculus Ifjúsági Klubot az elmúlt évek nagyszerű eredményének, saját kulturális intézményüknek tekintették. A beszámoló szerint a több mint háromszázezer lejes értékben, hazafias munkával létrehozott létesítmény megalakulása, (1970. január 1.) lehetőséget nyújtott számos kulturális tevékenység és más nevelő, szórakoztató akció megszervezésére, amelyeken november 1-ig 40.444 résztvevő jelent meg.  Az ifjúsági klub keretében működött több szekció, mint például a fiatal mérnökök, technikusok, az amatőr képzőművészek, nők, sportbarátok, eszperantó, valamint zenekedvelők klubja, de szórakoztató műsorokat is adtak itt: a Cipészek, a Lemn–Metal szövetkezetek, az iskolák, és a kórház.

3_1.jpgA Siculus Klub nézőtere. Fotó: Balázs Ferenc

A helyi sajtóban a következő képet kapjuk az alagsori intézmény arculatáról: „A belépőt a ruhatáros fogadja. Tilos nagykabátban bemenni. Kifizeted a belépődíjat, félretolod a bársonyfüggönyt. Bent vagy. Hangulatvilágítás, a falon fémdomborítások, kovácsoltvas bútorok. Balra a bárpult, a gyöngyfüzér függöny szálainak ingó mozgása az olasz bárokat juttatja az ember eszébe. Szemközt a zenekari pódium, mellette egy mini-színpad. A sarokban tv, rádió. A másik falon kovácsoltvas folyóirattartó, rajta a napi kiadványok, irodalmi folyóiratok, magazinok. Az asztalokon kávé, pepszi, s aki szeszesebbet kíván, s engedi a zseb, ihat francia konyakot. 300 000 lej értékben hazafias munka. Ennyivel járultak hozzá az udvarhelyi fiatalok. És berendezték az egykori bútorraktárt. Azt hiszem, többet mond ez mindennél, a legharsányabb felkiáltásnál is. Aztán a Siculus lép a dobogóra. Egy árnyalattal sötétebbek lesznek a színek. »Fehér házikó…« majd »Csavard fel a szőnyeget…«” (Hargita, 1970. február 6.)

A korabeli beszámolók alapján, az ifjúsági klub olyannyira elnyerte a hatóságok bizalmát, hogy példaértékűnek tekintették országszerte.

6_3.jpgFotó: Balázs Ferenc

Az igazi hírnevet a Siculus Klub és a Román Televízió Magyar Adása rendezésében elindított és évente megszervezett Siculus könnyűzene-fesztivál hozta, ahol kimondottan a magyar nyelvű, saját szerzemények versenyezhettek. A fesztivál már az első rendezvény után országos hírnevet szerzett, ami nemsokára szemet szúrt a hatóságoknak, így négy év múlva betiltották. A klub viszont tovább folytatta tevékenységét, lehetőséget biztosítva a környék zenekarainak a fellépésre, ugyanakkor rádió- és televízióműsorok készítésére is.

Magyari Lajos újságíró, a Kovászna megyei Megyei Tükör című lapban a következőképpen ír a székelyudvarhelyi sikertörténetről:

„Azt is megkérdezhetné az olvasó: miért éppen Udvarhelyen? Nos azon túl, hogy a szervezés ötlete ott született meg, azt is el kell ismernünk, hogy pillanatnyilag valóban keresve sem találnánk alkalmasabb helyet. A székelyudvarhelyi KISZ-bizottság évekkel ezelőtt megszervezte sajátos arcélű ifjúsági klubját, mely a születése pillanatától a Siculus névre hallgat. Aki soha nem járt e klub rendezvényein, nehezen hinné el, hogy a kisvárosban ilyen fantáziával teli, változatos és élénk ifjúsági tevékenységet lehet életre hívni. Márpedig az udvarhelyieknek sikerült. A klub kezdettől fogva ténylegesen a város ifjúságának második otthona, rendszeres találkozóhelye lett, s ragaszkodásuk érthető is, ha arra gondolunk, hogy az érdekfeszítő tudományos előadástól egész estén át tartó könnyűzene-koncertig mindent rendeztek, és e rendezvényeken együtt ült a gépészmérnök és a szakképesítetlen munkás…” (Megyei Tükör, 1972. augusztus 31.)

Összességében elmondhatjuk, hogy a Siculus Klub és fesztivál a romániai magyar könnyűzenei élet fénysugarát jelentette a hetvenes években.

Szerző: Demeter Csanád

Nyitókép: Balázs Ferenc

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr4016689358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása