Volt egyszer egy beatkorszak

„Szeretem rendben tudni a dolgokat” – interjú Szőnyei Tamással

2022. június 30. - beatkorSzaki

foto_scheibner_tamas_20171020_133623_1.jpgNagyon kevés újságíró tud úgy írni zenéről, mint Szőnyei Tamás. Cikkei ‒ szóljanak bár ismert vagy ismeretlen előadóról, bármilyen stílusból ‒ valahogy mindig arra sarkallják az olvasót, hogy utánamenjen, beleássa magát az adott zenébe, hogy átérezze azt a fajta szeretetet, amit Szőnyei is érez a dalok hallgatásakor. Az 1957-ben, Budapesten született újságíró, többkötetes író harminc év elteltével is képes volt váltani, hiszen az ÁBTL-nél végzett levéltárosi munkája szintén kiemelkedő és hiánypótló. Szőnyei Tamással Bihari Balázs készített életútinterjút, ebből közlünk egy részletet.

Az a teóriám a könyveiddel kapcsolatban, hogy van egy adott téma, amibe beleásod magad, aztán rendszerezed a megszerzett tudást, majd a magad szubjektív módján feldolgozod. Alapvetően tehát rendszerező könyveket írsz. Az új hullám évtizede, a Nyilván tartottak, a Titkos írás, a Pokoli aranykor mind ilyenek. Levéltárosi munkát végeztél már akkor, mielőtt levéltáros lettél volna.

Igen, ez visszamenőleg tényleg így néz ki és tulajdonképpen az egyik könyvből következik a másik, még ha ezt közben annyira nem is látja az ember. A plakátokat akkor kezdtem gyűjteni, amikor pofán csapott a magyar újhullámos zene. Azt meg, hogy gyűjtöttem őket meg eltettem cikkeket – másokét is ‒, mondhatjuk privát levéltárosi munkának is. És igen, szeretem rendben tudni a dolgokat. Az újságíró iskolában, ahova jártam, nagyon-nagyon kevés olyan dolgot tanultam, amire emlékszem, vagy ami a gyakorlatban hasznosnak bizonyult. De az konkrétan megmaradt, hogy Benedek István Gábor ‒ aki az osztályfőnökünk volt és aki aztán Népszabadságba hívott ‒ egyszer arról mesélt, hogy abban a témában, amivel az ember foglalkozik, gyűjtse össze, vágja ki, tegye el a mások cikkeit. Ezt akkor felnőttes ízű hülyeségnek tartottam. Nem gondoltam bele, hogy tulajdonképpen ezt csináltam és utólag azt mondom, hogy hát igen, tulajdonképpen ez az egy dolog, amire emlékszem az újságíró iskolából. Így gyűjtöttem a plakátokat is, és ráírtam a hátukra, hogy melyik évből valók. Nyilván időnként kimaradt, pedig ezek nagyon fontos információk. A plakátalbumot is nagyon régóta terveztem, aztán csak 2017-ben jött el az ideje, hogy meg tudtuk valósítani.

Olyan könyveket akartam csinálni, amilyenek nem voltak azelőtt, és amik izgattak engem is. Nyilván mindenki olyat akar írni, amilyen még nincs, merthogy minek az olyan, ami már létezik, de nekem ebből a szempontból könnyű helyzetem volt, mert zenei könyv nem volt valami sok Magyarországon, annak idején. Tehát ebből a szempontból igazán nem volt nagy truváj előállni egy nyúvéves kötettel. Ezen a téren nem volt konkurencia, Sebők Magya-rock 2. (1973‒1983) című könyvében egyetlen hosszú fejezet volt az újhullám. Úgyhogy a zenei mániámból lett két kötet, meg később a plakátalbum.

covers_16960.jpg

És a zenei mániámból lett a Nyilván tartottak is, miután kutathatóvá váltak az állambiztonsági iratok. Ez is egyéni érdeklődésből fakadt, nem csinálta még senki. Én elkezdtem és megcsináltam. Ez pedig hozta magával a Titkos írást, az irodalmi élet megfigyeléséről szóló könyvet. Azt is bárki megcsinálhatta volna, egy-egy részterületről korábban sokat írtak. Ennek az állambiztonsági témának nagy irodalma van, de összegző művel ezen a területen könnyű volt elsőnek lenni.

A Nyilván tartottak esetében óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy nem lenne-e érdemes kijönni egy frissített verzióval? Szerinted érdemes időről időre újra nekimenni, bővíteni, kiegészíteni és nyilvánosság elé tárni?

Abszolút, és ez zajlik is, nemcsak általam, hanem például Csatári Bence, Vass Norbert és mások is foglalkoznak vele, és találnak újabb dolgokat. Persze én is folytattam a kutatást, és meg is írtam egy-egy cikket. A Nyilván tartottak is hiánycikk, hosszú idő telt el a megjelenése óta, tehát lehetne bővített kiadást csinálni. Egyébként ezen dolgozom, csak pillanatnyilag az angol verzión, mert kötöttem egy szerződést egy angol kiadóval: a magyar populáris zene és az állambiztonság 1945-től 1990-ig témakörben készítek nekik egy kötetet. A populáris zene kifejezés tágabb kört takar, mint a Nyilván tartottak, illetve az időmetszet is más, hiszen a Nyilván tartottak a hatvanas évektől veszi fel a fonalat. Néhány anyag, ami ehhez a kibővített verzióhoz készült, meg is jelent már itt-ott.

Mire az angol változat elkészül, épp húsz éves lesz a Nyilván tartottak, tehát simán jöhetne egy bővített, javított kiadás. Azt nem látom még, hogy belefér-e az energiámba, tudok-e még összerakni dolgokat ‒ nem tudom, mi lesz három év múlva. És azt is nehéz megjósolni, hogy lesz-e kiadó, amelyik akarja ezt. Mindenesetre vannak dolgok, amik foglalkoztatnak, meglátjuk, mi fér bele.

A Pokoli aranykorral kapcsolatban is terveztek valami újabb akciót?


Amikor a könyvet és a kiállítást elkezdtük tervezni ‒ örök hálám Kieselbach Tamásnak, aki sok millió forintot beletett, hogy ilyen nyomdai minőségben és ekkora méretben jelenjen meg ez a kötet ‒, szó volt arról, hogy magyarul és angolul is megjelenjen a kötet. Végül csak magyarul jött ki, de nagyon jó lenne csinálni egy angol verziót. Nagyon gyorsan elfogyott a könyv, de a járvány időszaka alatt sikerült elérnem, hogy az online változata felkerüljön a netre. Nyilván a felbontása nem olyan, mint a print. Viszont egy csomó javítást, kiegészítést végigvittem, plusz készítettem egy angol nyelvű összefoglalót és egy névmutatót, hogy kereshető legyen, hogy mondjuk ha valaki arra kíváncsi, hogy a Shanghai Marionett plakátja hol található vagy milyen egri koncertről van plakát, akkor megtalálhassa. Időről időre feljegyzem a javítandókat és a kiegészítendőket. Az angol változaton túl még jobb lenne egy nemzetközi verzió, ahol egymás mellett lenne az angol, a német és a többi színtér, hiszen ilyen könyv sem készült még. Anglia, Amerika, Németország úttörő ebben a tekintetben, és a Pokoli aranykor bátran odatehető a náluk megjelent kiadványok mellé. Sokakkal sikerült felvenni a kapcsolatot, azon dolgozom, hogy a könyv eljusson egy-egy nagy külföldi gyűjteménybe. Legutóbb a berlini Kunst Bibliothek nevű könyvtárba küldtem el.

szt_p890408b_1.jpgPlakát Szőnyei Tamás gyűjteményéből - Tervezte: Szabó Gergely

Tervezitek azt, hogy a kiállítást is eljuttassátok külföldre, galériákba?

Ott van a fejemben, jó lenne, hogy ez a vizuális minőség olyan nemzetközi kontextusba kerüljön, amit szerintem megérdemel, mint ahogy a zenei szféra is. Szerintem a szcéna vizuális részén kevésbé fogott az idő. Én imádom ezeket a zenekarokat, legalábbis jó részét, de nem igazán látom, hogy történhetne velük valami azon túl, hogy esetleg mondjuk a Sex-E-Pil valamelyik felvételéből beraknak húsz másodpercet egy reklámba, vagy esetleg egy zeneőrült egy válogatásra kikap egy-egy számot, megjelenik kétszáz példányban, vesznek belőle hármat Japánban, kettőt Angliában, harmincnyolcat Németországban. Én imádom az ilyen eszeveszett próbálkozásokat, de a plakátok vizuális ereje úgy érzem, még inkább magáért beszél.

A Szőnyei Tamással készült életútinterjú ide kattintva olvasható végig.

Szerző: Bihari Balázs

Nyitókép: Scheibner Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr6217817695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása