A Kádár-korban egy kezdő zenekarnak nem sok lehetősége volt komoly cuccot összeállítani. Hangszerek, hangosítás, kiegészítők, mind-mind befektetést kívántak, mely egy akkori átlag fiatal számára nem volt könnyen megoldható.

Benkő Róbert 1969 elején került az akkor már öt éve működő, eredetileg Phantoms nevet viselő Non-Stop együttesbe, amelyben számos, a későbbiekben országosan ismert zenész, így Somló Tamás, Victor Máté vagy Závodi János is játszott. A zenekar többször fellépett országosan ismert sztárzenekarok előtt, folyamatosan járták az országot, sikerrel szerepeltek több táncdalfesztiválon, az 1971-esen a Lélegző furcsa hajnalon című dallal második helyezést értek el, azonban sajnos nem kaptak lehetőséget nagylemez készítésére. Benkő 1973-ban kikerült a zenekarból, ám ekkor már egyébként is a dzsessz felé fordult a zenei érdeklődése. Most a kezdeti évekről, az első stúdiózásról, a Kexről mesélt nekünk, és arról is, hogy miként haverkodtak össze az Omega tagjaival. Mit jelentett a zenekaron belül a vérstáb és mi a baj a tánczenével? Ez is kiderül.

A lengyel könnyűzene képviselőinek az ötvenes években megkezdett magyarországi országjárását folytatva eljutottunk a hetvenes évekig, amikor továbbra is érkeztek hozzánk Lengyelországban népszerű formációk, de nálunk valahogy kevés zenekar produkciója érte el a rajongók és a sajtó ingerküszöbét.

Blaskovics László a hódmezővárosi zenei élet fontos alakja. Már a zeneiskolában fúvószenekarban játszott, ebből lett a Blaskó Dixieland. Bármerre járt is az országban, mindig talált a zenéléshez társakat. Miért tiltotta ki a zenekarát az igazgatónő a gimiből? Kitől kapták kölcsön a triciklivel szállított hangszereket, mi volt Varga Miklós beceneve a Grog zenekar énekeseként és miként működtek együtt a Molnár Dixieland Banddel? Ezekről is beszélgettünk vele.

A Kádár-korban, Szegeden működő zenekarokról szóló írásom első részét azzal zártam, hogy a diszkó megjelenése okozott némi zavart a zenekarok életében, az élőzene konkurenciát kapott. Így aztán néhányan úgy döntöttek, hogy „élő” diszkót csinálnak. Több nevenincs együttes jelentkezett ekkor, kifejezetten diszkó stílusban. Azonban ezek közül kiemelkedett a Fanti zenekar, amely korábbi beat- és rockzenét játszó tagokkal állt fel. Ők nem saját dalokat játszottak, hanem ismert diszkó-világslágerek előadásával táncoltatták meg a szórakozni vágyó közönséget. Ezt általában művelődési házakban, vagy valamilyen vállalati klubban tették.

Patek Levente a marosvásárhelyi rockkultúra fontos tanúja és résztvevője. Mesélt nekünk a lemezjátszóról, amit az angyal hozott, a villanyoltás utáni vadulásokról és arról, hogy milyen dalokat adott elő Zalatnay Sarolta a csodaszép, szecessziós Kultúrpalota vendégeként.

A Csehszlovákiában kiadott magyar nyelvű Új Ifjúság 1973. áprilisi 24-ei számában az Omega tagjainak véleménye olvasható a többi szocialista országban tevékenykedő zenekarok magyarországi ismertségéről, népszerűségéről.

Hazánk Budapest-központúsága közismert. Természetesen igaz volt ez a Kádár-korszakban is a könnyűzenére és a kultúra egyéb területeire. Pedig a vidéki nagyvárosokban számtalan zenekar működött, még ha közülük csak kevesen jutottak el az országos hírnévig.

Tizenhét év után 2026. június 18-án ismét Budapesten, a Papp László Sportarénában lép fel David Byrne, a Talking Heads társalapító-frontembere, az új hullám egyik kulcsfigurája, aki 2025-ös Who Is The Sky? című új lemezét turnéztatja. Ennek kapcsán elevenítjük fel a sok vitát kiváltó legelső budapesti fellépését, amely az 1982-es Talking Heads-turnéhoz kapcsolódik, sőt az is kiderül, vajon játszott-e Magyarországon a Police.

Az 1985 nyarán tető alá hozott Live Aid-et követően Magyarországon is számtalan könnyűzenei segély- és jótékonysági koncertet rendeztek: novemberben az augusztusi peremartoni és berhidai földrengés idős károsultjainak megsegítésére szólt a dal a Budapest Sportcsarnokban, majd december legvégén két napon át szintúgy a BS-ben zenéltek könnyűzenészeink az afrikai kontinens éhezőinek támogatása érdekében.