Az Illés – ekkor még – zenekar 1957-ben alakult, Illés Károly (szaxofon), Illés Lajos (zongora) és Zsiga István (gitár) részvételével. A banda kezdetben középiskolai, egyetemi rendezvényeken játszott, főhadiszállása pedig a Bercsényi utcában volt, egészen 1965-ig. Ekkor még dixieland-dalok és nyugati slágerek szerepeltek a repertoárjukban, többek között Bill Haley-től és a Shadowstól. A későbbiekben új tagokkal – Nényei Tas (basszusgitár, hawaii gitár), Farkas Ádám (gitár), Halász Gyula (gitár) és Rizsinszky Csaba, majd az őt váltó Körmendy Jánossal (dob) – kiegészülve a Budapesti Műszaki Egyetem zenekarává nőtték ki magukat.
A hatvanas évek elején bővítették a számok listáját a Radio Luxembourg dalaival. Koncz Zsuzsa 1963-ban csatlakozott hozzájuk, és az ő révén került be később – 1964-ben – a zenekarba Bródy János „Tinédzser” is, Farkas Ádám helyére. Az 1963-as koncertjükön már feltűnt a banda a rendszernek, a közönség elképesztő őrjöngése miatt. Ahogy Illés Lajos fogalmazott: a Beatles polgárpukkasztó volt, ők kommunista pukkasztóak.
Az Illés klasszikus felállása 1965-ben alakult ki, Szörényi Levente bevételével, akinek az volt az egyetlen feltétele, hogy bátyja, Szörényi Szabolcs is zenekari tag lehessen. A csapat a későbbiekben nagyon összeszokott baráti társaság lett, többek között azért is, mert a zenéket egy négysávos, később pedig egy gőzmagnóval kellett felvenniük, amikhez elengedhetetlen volt, hogy állandóan együtt, egyszerre legyenek a stúdióban. Az igazi áttörést Koncz Zsuzsa Rohan az idő című dala hozta meg, amelyet – az Illés kíséretével – 1965-ben adtak le a Magyar Televízióban. Az 1966-ban megrendezett Gitárpárbaj, majd a Táncdalfesztivál tette fel az i-re a pontot. A zenekar egyre nagyobb sikereket ért el, és egyre nagyobb tömegeket tudott megmozgatni. Újdonságot tudtak hoztak a zenébe: keleti és nyugati szólamok, népi- és műzene keveredtek a számaikban, ráadásul mondanivalójuk is akadt: dalszövegeik generációs problémákat ábrázolták (mégha a Bosch Klub közönsége kezdetben nem is értette pontosan a dalszövegeket).
Az 1968-as év az Illés egyik legjobb éve volt. A Táncdalfesztivál 11 díjából 5-öt kap meg, és az Amikor én még kissrác voltam című daluk után a „Magyar Állami Népi Beategyüttes" elnevezéssel illették őket. Szintén ebben az évben saját klubot is kaptak a Fővárosi Művelődési Házban: az Illés Klubot. Azonban a következő év merőben mást hozott: 1969. március 31-én Szörényi Szabolcsot, Tolcsvay Lászlót és Balázs Gábort kukarugdosáson érték Pécsett, és rájuk fogták, hogy belekötöttek Vincze József önkéntes rendőrbe is. A teljes történethez hozzátartozik, hogy az a bizonyos kuka valójában egy kisméretű fémkanna volt, és valójában Vincze József kötött beléjük. Többek között erre is reflektált az 1969 őszén megjelent, kissé kiábrándult Illések és pofonok című nagylemez.
Szörényi Levente
1970-ben a zenekar londoni turnéra indult, ami nagyon jól sikerült. A BBC is meghívta őket, ahol Bobby Gordonnal beszélgettek és amellett, hogy elmondták, mennyire tetszik nekik London, pár szót ejtettek az itthoni helyzetről is (bár erről nincs meg a hangfelvétel). Hazajövetelük után nagy fejmosást kaptak, a londoni turnét eltiltás követte. Végül 1971-ben az Egyetemi Színpadon mutathatták be Human Rights című, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának tiszteletére írt „beatoratóriumukat”. Azonban nem sikerült visszajutni a létra aranyfokára, mert ekkora már új, fényesebb szelek fújtak a magyar könnyűzene táján.
Az Illés feloszlását végül 1973. november 2-án Illés Lajos jelentette be a Magyar Ifjúság egyik cikkében. Így lett vége az Illés együttesnek, a magyar beatzene legelső, úttörő zenekarának. Ezután még megpróbálkoztak az Illés szellemiségét tovább vinni, először a KITT Egylettel, majd pedig a Fonográffal. A Fonográf country zenéje igen népszerű lett az emberek körében, az együttes tíz éve alatt számos sikert ért el.
A szócikk alapjául Kocsis L. Mihály Illés Énekelt történelem és Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János A magyarock története 1. című könyvei szolgáltak.
Fotók: Fortepan/Nagy Zoltán.
Szerző: Murzsa Tímea
A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.
