A Zeneakadémián 1951-ben karnagyként végzett Bolba Lajos (1931, Késmárk) 1959-ben került a Magyar Rádióhoz, ahol hamarosan a Könnyűzenei Osztály vezetője lett. A könnyűzenei felvételek készítése éppúgy hozzá tartozott, mint a könnyűzenei műsorszerkesztők vezetése. Ezáltal a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években erősen meghatározta az intézmény zenei arculatát. A könnyűzenei műsorok kísérésére megalapította a Harmónia Vokált, amelynek többek között – fiatalon – Dobos Attila, Aldobolyi Nagy György, Victor Máté, Wolf Péter és Antal Mátyás is tagja volt. 1986-ban az ő kezdeményezésére jött létre az eMeRTon-díj.

Bolba Lajos:
1957. november 7-én jöttek buldózerek, és ledózerolták az egész Erzsébet téri kultúrházat. Akkor elmentem a Szemere utcai iskolába éneket tanítani. Az akkori új Nemzeti Alaptanterv előírta az iskoláknak, hogy vezessék be a politechnikai oktatást. Az igazgatóm arra kért, hogy végezzem ezt a munkát is, mivel csupa idős ember volt a munkatársam. Kérésére elvállaltam, bár nem szívesen. Könyvkötészet, famunka, rézmunka, satöbbi. Amúgy mindig is bütykölős fajta voltam. Na, elkezdtem tanítani az ének mellett a politechnikát is a Szemere utcában. Illés Lajostól Polt Péterig sok mindenki odajárt. Mihály Andris gyerekei is. Olyan jól ment a politechnika oktatás, hogy az országból 30 ember nézte minden órámat, mert az Oktatási Minisztérium odaszervezte őket.

Aztán egyszer csak megszólalt a telefon, engem kerestek a Magyar Rádióból. Ökrösné volt az, a személyzetis, kérte, menjek be hozzájuk. Mondom, épp gyakorlati oktatásom van, de kettőkor ott lehetek. Megtartottam 10-től a bemutató tanítást, megvolt a kiértékelés is. Jelen volt az oktatási osztály vezetője a minisztériumból. Óra végén odajött hozzám, és kérte, hogy menjek fel hozzá a minisztériumba megbeszélésre. Onnan meg majd átmehetek a rádióba.

Felmentem, kávé, sütemények, „Lajos azt szeretnénk, ha elvállalnád az országos instruktori állást a politechnikával kapcsolatban. Kétszeresen kiemelt tanári fizetésed lenne, 1740 forint.” Hezitáltam. Mire mondja: „Lajos, tudom, miért hívnak a rádióba. Fel akarnak venni téged 2000 forintért szerkesztőnek. De én adok neked 2100 forintot, csak vállald el ezt a politechnikai instruktori állást.” Hát mondom, engedjed meg, hogy bemenjek a rádióba és mindezt ők mondják el nekem.

Bementem, Ökrösné fogadott, szeretnék, ha odamennék dolgozni. Mondom, hát mit akarnak tőlem? Van két disszidens testvérem – időközben a nővérem is disszidált Svédországba –, ki voltam telepítve, mit csinálhatnék én egy politikai intézményben? De hát ők szeretnék, hogyha itt dolgoznék. Menjek fel Faludi Rezső főosztályvezető elvtárshoz, beszéljek vele. Rezsőt, a Fővárosi Népi Zenekar vezetőjét még régről ismertem. Mondta, jó helyem lesz ott. Fél évig lehallgatni kellene anyagokat, hogy megismerjem, mivel fogok dolgozni. Végül is persze, hogy ezt választottam és nem a politechnikát.

Jávorszky Béla Szilárd:
Mi volt a feladatod? Műsorokat készíteni?

Bolba Lajos:
Igen. De ahhoz ismerni kellett az anyagot.

Jávorszky Béla Szilárd:
Könnyűzenei műsorokat?

Bolba Lajos:
Igen. Nekem akkor semmi közöm nem volt a könnyűzenéhez, ezért is akarták azt, hogy először jól megismerjem az ottani anyagokat.

Jávorszky Béla Szilárd:
A könnyűzene abban az időben, gondolom, a hagyományos táncdalokat jelentette.

Bolba Lajos:
Igen. Mivel apám pesti volt, annak idején hozatta a húszas, harmincas évek lemezeit, amelyeket otthon rongyosra hallgattunk. Ismertem tehát azt a zenei világot, de nem foglalkoztam vele. Csak a klasszikus zenével. Közben ugyanis karnagyként végeztem a Zeneakadémián. Nem meséltem, de elkezdtem oboistaként, ám karnagynak végeztem. Egy hét után ott akartam hagyni a rádiót. Mondom, Rudi, ne haragudj, nem tudom csinálni, ez nekem nem munka. Ha adsz műsort, akkor csinálom. És akkor elkezdtem szerkeszteni a húszas, harmincas évek slágereit. Mert azokat perfektül tudtam. Kabos Gyula dalait, például a Barcelonát. „Barcelonában áll egy kis ház és a sarkán van egy kis kávéház...” Ezeket mind tudtam. Olyan sikerem lett vele, hogy zsákszámra kaptam a leveleket. Na, erre Rudiék mondták, ez kell nekünk. Azzal megtettek a könnyűműfaj főnökének. Hozzám tartoztak a szerkesztők, hozzám tartozott a jazztől kezdve minden.

Jávorszky Béla Szilárd:
Volt akkor jazz a rádióban?

Bolba Lajos:
Persze. Pernye már írta a jazztörténeteket, és borzasztóan nagy sikere volt.

Fotó: Cseh Tamás Program/Csákvári Zsigmond.

Készítette: Jávorszky Béla Szilárd.

A interjú teljes szövege itt olvasható.

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.