Volt egyszer egy beatkorszak

Rések a falon – East

2018. július 12. - beatkorSzaki

east.jpg

A blogunkban korábban bemutatott Panta Rhei pályafutásához képest valamivel szerencsésebben alakult az 1975-ben Szegedről startoló East története: a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának talán legjelentősebb hazai jazz-rock/szimfonikus rockegyüttese ugyan szintén számos irányváltást megélt, de más, hasonló zenét játszó formációkkal ellentétben legalább folyamatosan jelentethetett meg nagylemezeket.

A Vági Jazz Quintet két egykori tagja, a basszusgitáros Móczán Péter és a gitáros Varga János által alapított East – melyhez társnak hamarosan sikerült megnyerniük a virtuóz jazzpianista Szakcsi Lakatos Bélát is – az első években jórészt zenei példaképeit (Mahavishnu Orchestra, Chick Corea, Genesis, Tangerine Dream, SBB) követve kereste a saját hangját. A korabeli erősen Budapest-centrikus rockéletben döntő jelentőségű volt, hogy 1976 novemberében Budapestre költöztek, ahol a következő két évben jam session jellegű koncertjeiken a korabeli jazzélet számos jelentős alakja megfordult – többek között a billentyűs Csík Gusztáv és Fogarasi János, a hegedűs Deseő Csaba, a szaxofonos Németh János és Lakatos Antal, illetve a gitáros Babos Gyula.

Aztán az évtized második felén végigsöprő rockhullám hatására az East zenéjében is egyre erőteljesebb lett a rockos elem, több alkalommal sikeresen szerepeltek a kemény rock csöves közönsége előtt, és mire 1979-ben a Közgazdasági Egyetemen akkoriban rendszeresen megrendezett Rock-reflektor című fesztiválon a Hanglemezgyár képviselői is felfedezték őket maguknak, már komoly rajongótábor alakult ki körülöttük. 1979 nyarán a Budai Ifjúsági Parkban játszottak, októberben a rádió 8-as stúdiójában felvehették első kislemezük anyagát, a Szegedi Ifjúsági Házban adott koncertjükből pedig a televízió is vetített részleteket.

Ekkor történt azonban egy váltás, ami sok rajongót megzavart: az addig csak instrumentális zenét játszó együttes november 15-én az E-Klubban már új taggal, az énekes Zareczky Miklóssal lépett fel, és a korábbi szerzeményeik egy részét is énekelt változatban mutatták be (Zareczky csatlakozása idején lett egyébként a zenekar tagja Pálvölgyi Géza is). Sokan a popularitás felé tett engedmény jeleként értékelték ezt. Móczán egy későbbi interjúban erre reagálva elmondta: ők korábban sem ódzkodtak a vokális zenétől, csak addig nem találtak hozzá megfelelő partnert. Kétségtelen viszont, hogy a Hanglemezgyárban – ezt Móczán is elismerte – feltételül szabták, hogy legyen énekesük. Így az East instrumentális korszakának nagy, összefüggő szerzeményeiből mindössze az 1980-ban kislemezen megjelent két részlet (Szirének/A valóság hangjai) maradt fenn.

De akárhogy is volt, tény, hogy a váltás után az Eastnek még sokáig sikerült megőrizni azt a karakteres hangzást, ami akkoriban a térség egyik legjobb progresszív rockot játszó együttesévé avatta. Az 1981 őszén a MHV Start szerkesztőségének első kiadványaként megjelent Játékok nemcsak itthon, hanem külföldön (különösen Japánban) is nagy sikert aratott. Az egy évvel későbbi Hűség nemcsak borítójában, de zeneanyagában is egyenes folytatása lett az előzőnek. A harmadik korongot (Rések a falon, 1983) az elsők között vehették fel a Hanglemezgyár új, világszínvonalú törökbálinti stúdiójában, míg rá egy évvel végül megjelenhetett első (és utolsó) instrumentális albumuk, a Pécsi Balett felkérésére készült Az áldozat.

1985 februárjában és márciusában hatvan koncertből álló turnén vettek részt a Szovjetunióban, újabb balettzenét írtak a pécsieknek (Lótuszevők), de ez már nem jelenhetett meg korongon. 1987-re viszont Móczán Péter kivételével teljesen kicserélődött a zenekar, és Takáts Tamás csatlakozásával egy minden korábbinál populárisabb (és arctalanabb) korszak köszöntött be az együttes életében. A szerelem sivataga című albumot már nem a Hungaroton, hanem az újonnan alakult Ring jelentette meg, zenei anyagát pedig egy Bécs melletti stúdióban újravették, és Taking The Wheel címmel angol nyelven is kiadták.

1989 tavaszán pedig megszületett az East legismertebb, legtöbbet forgatott száma, az 1956. Azon a napon (szeptember 10.), amikor bejelentették a határ megnyitását az NDK-s menekültek előtt, A Hét című politikai tévéműsorban levetítették a dal titokban készült videoklipjét, amelyben idehaza korábban nem látható filmrészletek szerepeltek az 56-os utcai harcokról, a forradalom győzelmétől boldog emberekről, az orosz tankok vonulásáról, a rommá lőtt fővárosról. A klip angol nyelvű változata (Wind of Change címmel) pedig szó szerint bejárta a világot, szinte minden nagy európai tévétársaság és a CNN is bemutatta. Akkoriban már inkább politikai aktivitásuk (több nagy ellenzéki rendezvényen felléptek), mint zenéjük miatt voltak érdekesek. Aztán a lázas napok elmúltával ők is visszavonultak egy időre, majd 1994-ben nekilendültek (lemeztermés: Radio Babel), és  szeptember 24-én nagyszabású és nagy sikerű koncertet adtak a Budapest Sportcsarnokban. A zenekar ezután 2012-ben bukkant fel újra, és azóta is aktívan koncertezik.

Fotó: Fortepan/Urbán Tamás.

Szerző: Jávorszky Béla Szilárd

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr9514108185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása