1977 nyara Magyarországon elsősorban a Metronóm '77-ről szólt. Hogy miért nevezték át a táncdalfesztivált, talán örök rejtély marad, mindenesetre az itt fellépők uralták a híreket, a televíziót és a rádiót, sorra jelentek meg kislemezeken a versenyzők dalai. A lemezboltok szűkös kis popkínálatában azonban felbukkant egy indiai nyomású aktuális album, Suzi Quatro Aggro-Phobia című legfrissebb lemeze.

Suzi Quatro a korszak sztárja volt: a Detroitban, olasz-magyar zenész felmenőkkel született előadó a hetvenes évek elején robbant be, miután a 15 évesen alapított, Pleasure Seekers nevű csajzenekarra (a három Quatro nővér játszott benne), illetve az abból alakult Cradle-re felfigyelt Mickie Most brit producer, kiemelve a basszusgitáros-énekes Suzit. Londonba költöztette, majd leszerződtette saját, RAK Records nevű lemezkiadójához. A Quatro család története már önmagában izgalmas, a testvérek mind rendkívül tehetséges és tanult zenészek. A Pleasure Seekers az egyik legkorábbi major lemezkiadóhoz szerződött csajzenekar, jóban voltak Iggy Poppal, Alice Cooperrel, az MC5-val, a Ted Nugent and the Amboy Dukesszal, Leslie Westtel és másokkal együtt ők is formálták a detroiti színteret. Nancy Quatro egyenesen számot írt volt pasijáról, Tedről a Cradle-ben, Patti Quatro pedig később egy album erejéig belépett egy másik legendássá vált pionír csajzenekarba, a Fannyba.

Mickie Most természetesen bevált házi slágergyárosai, a Chinn–Chapman páros (Sebők János őket csúfolta Csurran-Cseppennek) dalszerzői szolgáltatásait vette igénybe (Chinn felelt inkább az üzleti-produceri részekért, Chapman pedig a fő dalszerző volt), hogy Suzi lemezein legyenek húzódalok. Ezzel megszületett a glam korszak sztárja, a bőrruha-kezeslábasba öltözött, pici, vagány basszusgitáros-énekes lány, aki ontotta a slágerlistás dalokat.

Magyarországon Suzi Quatro legalább akkora sztárnak számított, mint tőlünk 250 km-rel nyugatabbra, sőt talán többet is jelentett, hiszen a Free fellépése után a hetvenes évek közepétől eltűntek az A-listás popsztárok, a Sweet majdnem-koncertje a Kisstadionban pedig csak erősítette a balszerencse-faktort. Pentz Zsolt, az Interkoncert koncertszervezője és legtöbbet nyilatkozó munkatársa azt mondta ekkoriban a nemzetközi koncertszervezés nehézségeiről:

Miért nehéz Quatro, meg a többi könnyűzenei világsztár megszerzése? A könnyűzene nem örök érték, mint például a Tosca. A divat rendkívül gyorsan változik. Ezért a tiszavirág-életű világsztárok igyekeznek a rövid sikerévek alatt annyit keresni, hogy később is megéljenek belőle. A magas árakat pedig az ország konvertibilis valutakészletéből nehéz megoldani.

A Dunántúli Napló munkatársa nem véletlenül kérdezte minderről Pentz Zsoltot, ugyanis ekkor jelentették be, hogy Suzi Quatro nem is egy, hanem négy koncertet ad Magyarországon: 1977. augusztus 28-án és szeptember 2-án a Kisstadionban lépett fel zenekarával, augusztus 30-án Debrecenben a Dózsa György stadionban, szeptember 1-jén a PVSK stadionban. Valóságos miniturné, mint a régi szép időkben, a hatvanas években, amikor a Jimmy James and the Vagabonds vagy a Nashville Teens Budapesten kívül meglátogatta az ország főbb nagyvárosait is. Abban az évben Benny Goodman és Gilbert Bécaud jelentették a nagy nyugati neveket, de mivel egyikük sem a popgenerációt képviselte, ennek fényében Suzi Quatro fellépésének értéke megsokszorozódott.

1977 augusztusát viszont egy másik popkulturális hír uralta az egész világon. Augusztus 16-án gracelandi otthonában, a hivatalos orvosi jelentés szerint szívelégtelenség következtében elhunyt Elvis Presley, a Király. Suzi Quarto ekkor még a hosszú japán-ausztrál turnéjának legvégén járt, hotelszobájában érte a sokkoló hír. Suzi gyakorlatilag ötéves kora óta masszív Elvis-rajongó, mint ahogy legtöbben Amerikában, ő is az Ed Sullivan show-ban látta először a hősét, 1956-ban.

Egy, a Gold Radióban készült interjú során Suzi így mesélt erről:  

Elvis Presley lépett adásba, és az idősebb nővérem (Patti) sikoltozni kezdett. Csak öt és fél éves voltam, nem értettem, mi történik, és arra gondoltam: Mi bajod van? Miért sikoltozol?  Két évvel volt idősebb nálam, szóval pont annyi idős volt, hogy már sikoltozni lehessen. Aztán nézni kezdtem az adást, és azonnal beszippantott. Az első gondolatom az volt: ezt fogom csinálni. És eszembe sem jutott, hogy Elvis fiú, én pedig egy kislány vagyok. A nem egyáltalán nem játszott szerepet. Egyszerűen őrület volt.

A Pleasure Seekers 1966-ban, a balszélen Patti Quatro, a jobbszélen Suzi Quatro. Forrás: Wikipedia

Suzi Quarto 1974-ben turnéztatta az első lemezét Amerikában. Az albumon a nagy slágerek – Can the Can, Glycerine Queen, 48 Crash – mellett ott volt az All Shook Up című Elvis-szám feldolgozása is. Amikor a zenekar Memphisben játszott, Elvis felhívta Suzit telefonon, hogy elmondja, ez eddig a legjobb változat az ő felvétele óta, majd elhívta lógni Gracelandbe, mire Suzi válasza az volt, hogy elfoglalt, sajnos nem ér rá. Utólag úgy magyarázza a történetet, hogy nem is megijedt a helyzettől, inkább úgy érezte, nem jött el az idő arra, hogy találkozzanak. Inkább egy láthatatlan spirituális kapcsolatot érzett közöttük.

Amikor Suzi abban a bizonyos hotelszobában megtudta Elvis halálának a hírét, éppen megkapta a Happy Days című, évek óta nagy sikerrel futó, az ötvenes években játszódó sitcomban az ifjabb Tuscadero lány, Leather szerepét, ami az USA-ban is sztárrá tette.  

Aztán visszajöttem az Egyesült Államokba, hogy leforgassam az első két epizódot. Úgy 1977 november környékén lehetett, azt hiszem. Odahoztak egy férfit, és azt mondták: Suzi, ő Nudie. Ő fogja megtervezni a ruháidat a sorozathoz. Ő volt Elvis személyes szabója. Szóval ezek az Elvisszel kapcsolatos dolgok egész életemben végigkísértek. Volt egy hely a Sunset Stripen, ahova Elvis járt. Ott ült, és semmi mást nem játszottak, csak az én zenéimet. A poszteremet bámulta. Szóval volt valamiféle kapcsolat anélkül, hogy megbeszéltük volna. Nem tudom, mi az, de végigkísérte az életemet. Nem hiszem, hogy azért nézett rám, mert tetszettem neki. Biztosan ugyanazt érezte, amit én, amikor őt néztem.

Szóval Suzit várták itthon, Fábián Tibor kifejezetten őszinte érdeklődéssel írt egy hosszú ajánlót a Pesti Műsorba:

Suzi menedzsere és producere jó érzékkel tapintott rá, mikor Suzit pártfogásába vette. Felfedezettje mellé kiváló zenészeket is szerződtetett: Len Tuckey (szólógitár), Dave Neal (dob) és Mike Deacon (billentyűs hangszerek) személyében hűséges társakra talált. Ma is ugyanezen felállásban játszanak. A sikerhez – és nem utolsósorban – a kiváló zeneszerzők is hozzájárultak. A jól ismert és számtalan világslágert komponált Chinn–Chapman kettős, a Sweet, a Mud, a T. Rex stb. után Suzi Quatrónak is „házi szerzője” lett. Szólógitárosa évek óta hűséges társa már, és nemcsak a zenében. Aztán 1975 vége felé megcsappantak a hírek Suzi Quatróról. Az új lemezek se jöttek. Már-már úgy látszott, Suzit „le kell írnunk” a szuper-csillagok sorából. 1976 végén végre jelentkezett új albummal. Az itthon is kapható „AGGRO-PHOBIA” kitűnő lemez. A kislemezen is megjelent „Tear me Apart” (Félre a könnyel) című dallal Suzi Quatro újból feliratkozott a slágerlistákra. Az album csemegével is szolgál: érdekes feldolgozásban szólal meg rajta a már örökzöldnek számító Elvis Presley dal, a „Heartbreak Hotel”. A lemezen újból hallhatók a temperamentumos quatrói rockszámok, mint pl. „Make Me Smile” (Mosolyogj), „American Lady” vagy a „Wake Up Little Susie” (Ébredj föl, kis Zsuzsi). Suzi – úgy lehet – ezt a fel szólítást, vagy parancsot magának szánta. Nemcsak fölébredt, de útnak is indult, turnézik szerte Európában. Így jut el most hozzánk is. Kíváncsian várjuk.

Később kiderült, hogy Len Tuckey gitáros, Suzi férje (1977 elején házasodtak össze), két gyermekének jövőbeni apja, korábban már járt Magyarországon, ugyanis 1968-tól a Nashville Teens-ben játszott egészen addig, amíg nem csatlakozott Suzi Quatro éppen alakuló zenekarához. Apropó, magyar vonatkozás: mindig elérzékenyülünk, ha egy híresség felmenői között magyar ősöket is felfedezhetünk. Suzi esetében ez egészen konkrét információ, hiszen anyukája magyar. Így a magyar újságírók számára örök kedvenc kérdés lett, Suzi Quatro magyar származása. Az érkezésére kivonuló Filmhíradó stábja sem mulasztotta el feltenni a kötelező kérdést:

Ferihegy, tömeg, tülekedés, letaposott cipőorrok.... Végre! Dübörgés, aztán megjelenik az ajtóban Suzi. Felemeli karját, int az új közönségnek és a tömeg ordít. Suzi! Su-zi! Ez van, megérkezett. Egykori cselgáncsos korszakomat visszaidézve vágok léket a tömegben, senki sem udvariaskodik. Aztán előttünk áll Suzi, ragyog és beszél. Olyan a hangja, mint a most elkapkodott Aggro-Phobia lemez prózába hajló dallamainál; búgó, tiszta, határozott.
– Ezen a pályán bármilyen tehetséges is valaki, nagyon szívósnak kell lennie. De ez más sztárra is jellemző. Ami talán sajátosságom; a rendkívül erős képzés, amit kaptam. Általános műveltségem drága jó szüleim révén kiváló magániskolákban szereztem. A szakmait? Nyolcéves voltam, amikor apám dzsessz-zenekarában bongón játszottam és 14 éves koromban már apámmal turnéztam. Zenei iskoláim: hat év klasszikus zongora, hét év úgynevezett népszerű zongora, vagyis dzsessz, újabb két év dob, majd egy esztendeig magánleckéket is vettem kizárólag rockdobolásból. Apám zenész volt, tényleg dzsessz-zenére ringattak.
– A tizenévesek mindig hajlamosak csak a szépet látni a sztárok világából, csak a nagystilű életet?
– Más világsztár sem lehet erre példa, én sem. A néha önsanyargató tanulás, meg a próbák mellett rendkívüli zenei igényességgel igyekszem hangszeremen, a basszusgitáromon játszani és énekelni. Sok hangverseny, sok lemezkiadás kellett ahhoz, amíg kifizettem o világon egyedi példányban, csak nekem készült yamahai (sic) japán basszusgitárt.
– A vetélytársak?
– Engem is sok országban az utánzók hada követett pódiumon. Én ezért nem haragszom, hanem szeretném sikerem titkait átadni a fiatal énekesnőknek. Igaz, ilyenkor csalódtam is már. Csak ne látnék annyi hozzám hasonlóan viselt hajat, meg az enyémmel azonos stílusú ruhát! Én attól vagyok egyéniség, hogy keresem a változatosságot. De nem a megjelenésben, hanem a muzsikában, a dalban.
Suzi, az éneklésben, muzsikában dúsfantáziájú, a pódiumon dinamikus, a nyilatkozatokban őszintén nyílt 27 éves detroiti lány tegnap este már Pesten énekelt. Előtte fejezte be 29 napos japáni körútját. Gyorsan aláírattak vele odakint még egy hathetes szerződést, lehetőleg még 1977-re szólót. Máskülönben Essex vidékén, egy parányi faluban lakik, már amikor lakik, évente összesen talán három hónapot férjével –

fogalmazott a Dunántúli Napló munkatársa, aki aztán minden alkalmat megragadott, hogy Suziról írjon.
17 ezer néző fért el akkoriban a Kisstadionban, a jegyek pedig nagyon gyorsan elfogytak. Voltak persze, akik munkájuk jutalmául kaptak belépőt a koncertre.

KISZ-szervezetünk vezetősége értékelve a tagság 1977. évi eddigi munkáját, a legaktívabb 30 fő részére jegyet biztosított a megrendezésre került SUZI QUATRO popénekes és együttese előadására. A fenti eseménysorozatok, rendezvények mutatják, hogy a Fémipari Vállalat KlSZ-szervezeténél nem volt „uborkaszezon” a nyáron.

Józan paraszti ésszel azt gondolhatnánk, hogy ha már ennyi valutát elköltött az állam egy ekkora rockkoncert-sorozatra, teljesen logikus lenne egy olyan produkciót elé tenni, amely tökéletesen megfelel a jegyvásárló közönség igényeinek. Ma úgy mondanánk, hogy célcsoport-orientált előzenekar lenne megfelelő, mondjuk a Piramis együttes. De nem, úgyhogy most lehet kapaszkodni.

A Népszava előre jelezte, hogy az első Kisstadion-beli koncerten Suzi Quatro

műsora előtt Budapesten fellép: Angyal János (parodista), Máté Péter, a Kibédy-Hlatky kettős (Hacsek és Sajó!), a Kék Csillag együttes, Medveczky Ilona és a tánckar. Debrecenben és Pécsett a Mini együttes. A műsort Dévényi Tibor vezeti, aki ez alkalommal jubilál, mert számára a 25. külföldi együttes műsorvezetését jelenti a „rockkirálynő” magyarországi fellépése.

Árkus József, a korszak mai szemmel is szórakoztató cikkeket író újságírója, a Népszabadság munkatársa, a Parabola műsorvezetője nem is volt rest megírni élményeit Füttykoncert címmel.

Voltam egy füttykoncerten. Már ennyiből is sejthetik, hogy nem a Zeneakadémián. A mintegy két és fél órás füttykoncertet a Kisstadionban rendezték meg „Suzi Quatro-show” címmel. A rockmuzsika valószínűtlenül vékony világsztárja háromtagú együttesének élén egy órán át énekelt és gitározott, bizonyára remekül, ám közben tizenhétezer ifjú néző tombolva fütyült, és tizenhétezer még erősítő berendezések nélkül is több, mint négy. Mégis érdemes volt elmenni erre a füttykoncertre, sajnálhatja mindenki, aki nem kapott rá jegyet. Nem vagyok irigy természetű, elmondom hát vigasztalásukra, hogy miből is maradtak ki.

Mindenekelőtt tapasztalhatták volna, hogy a füttykoncertnek két fajtája van, úgy mint a) negatív, illetőleg b) pozitív füttykoncert. Jelen tanulmányomban részletesen csak az előbbivel foglalkozom. Negatív füttykoncert akkor keletkezik, ha a rendezőiroda Suzi Quatro-estet hirdet, a jegyeket szétkapkodják, szerencsés tulajdonosaik elfoglalják a helyüket, kigyulladnak a reflektorok, a fényárban fürdő színpadon megjelenik a televízió népszerű bemondónője, és bejelenti, hogy ennek és ennek az áruháznak a divatbemutatója következik, a fiatalok bizonyára kíváncsiak a legújabb cipzáras keki overallokra Ez az a pillanat, amikor elemi erővel kitör a negatív füttykoncert, jelezve, hogy a fiatalok a pénzükért most nem annyira a manökeneket, mint inkább Suzi Quatrót akarnák látni overallban vagy overall nélkül. Vagyis negatív füttykoncertet legkönnyebben akként válthatunk ki, hogy másokat küldünk ki a közönség elé, mint akik kedvéért az eljött.

Ezt különben most már valószínűleg az az élvonalbeli magyar táncdalénekes is tudja, aki a divatbemutató után, de még mindig Suzi Quatro előtt lépett a színpadra. Dicséretére szóljon, hogy hősiesen végigénekelte műsorát, bár a közönség túlnyomó része füllel hallhatóan fütyült rá. Néhány perc múlva aztán kiderült, hogy ez decibelben úgyszólván dobhártya-simogató ahhoz képest, amit a televízió népszerű bemondónőjének ismételt megjelenésekor hangerőben produkált a tisztelt nagyérdemű. A második divatbemutató manökenjei úgy menekültek vissza a kulisszák mögé, mintha a metróalagútban váratlanul szembe robogó szerelvénnyel találkoztak volna. Kéretik figyelni, mert a tanulság levonása következik.

Előbb azonban csakis magunk között megsúgom, hogy nekem már a füttykoncert kezdetekor feltűntek a nézőtéren levő rendőrök. Örömmel láttam, hogy szép számmal eljöttek erre a rockhangversenyre, nem is gondoltam volna, hogy ennyire érdekli őket Suzi Quatro. Mégsem szeretném, ha a belügyminiszter vagy a főkapitány félreértené a dolgot, ezért hozzáteszem: a rendőrök szolgálatban voltak. Arról nem ők tehetnek, hogy az ő munkájuk már ilyen, szolgálat közben rockhangversenyre is járnak. Most már azonban csakugyan következzék a hasznosítható tanulság. Ha rám hallgatnak az illetékesek, akik annyit emlegetik, hogy az értekezletek, összejövetelek, tanácskozások tevékenységét élénkebbé és változatosabbá kellene tenni, akkor a tárgysorozat összeállításába vonják be az Országos Rendező Irodát is. Szinte magam előtt látom az értekezletek közönségét, amint az elnöki megnyitó után a számokkal és „kell” szóval teletűzdelt lelkesítő beszámolót várja, ám helyette feltűnik a televízió népszerű bemondónője, és bejelenti, hogy előbb ennek meg ennek az áruháznak a divatbemutatója következik. Tegyük föl, hogy füttykoncert törne ki. Mire a népszerű bemondónő közölné: tévedés történt, Suzi Quatro fellépése a soron levő napirendi pont. És ha ezt a bejelentést is füttykoncert fogadná, ember legyen a talpán, aki megállapítaná, hogy negatív-e vagy pozitív, vagyis a részvevők inkább a divatbemutatót kívánják-e, avagy az előzetesen meghirdetett és olyannyira várt beszámolót.

A Szabad Föld így kommentálta az eseményeket:

A szervezés szerint az eredeti főműsor a divatbemutató lett volna, de már az első koncerten akkora füttyszó fogadta a manökeneket, hogy másodszorra talán még a budapesti Kisstadion közelébe sem mertek menni, nemhogy színpadra lépjenek. Ugyanez volt a helyzet a tévé bemondójával, Kudlik Júliával – csak Máté Péter idegrendszere volt alkalmas az újrázásra a súlyos sértegetések ellenére is. Igaz, az idei táncdalfesztivál második helyezettje az első alkalommal még vitába szállt a pfujoló közönséggel, de másodszor már szó nélkül tűrte a megszégyenítést. Bukott a jobbsorsra érdemes Láma együttes is; a fiúk nem számoltak azzal, hogy a pol-beat jellegű dalaikat a Suzi Quatróra váró közönség nem tudja befogadni… A második pesti koncerten egy lány és egy fiú letépte magáról a ruhát, annyira erőt vett rajtuk az extázis. Dévényi Tibor, a műsorvezető is elvesztette a fejét: előre meg nem beszélt reklámszöveget mondott a mikrofonba. Ugyancsak látványos volt a debreceni szereplés: a koncert előtt a nézők a színpad elé rohantak, nem volt könnyű a megvadultakat megfékezni... És a hír szárnyakon jár: a pécsi műsort korábban kezdték el, sötétedés előtt, ez a húzás valamelyest fékezte a közönség tombolhatnékját.

A Nógrád Megyei Hírlap szerint:

A rendezők okulva a történtekből, a debreceni koncertre már a Mini együttest szerződtették „előfutárnak”.

(Ez így elég jól hangzik, de ebben a formában valószínűleg nem igaz, hiszen a Mini debreceni fellépése előre meg lett hirdetve, lásd feljebb.)

Ők ugyan eljátszhatták műsorukat, de a füttykoncert ott sem maradt el. Így hát a harmadik és a búcsúkoncertre újabb próbálkozásként a dél-amerikai dallamokat játszó Láma folklóregyüttest (a fiatal Gerendás Péter zenekarát) küldték a színpadra. A hatást talán már nem is kell különösebben ecsetelni. A „bátor” zenészek – joggal nevezhetjük így őket, mert az előzményekről, kudarcokról tudtak, és mégis vállalták a fellépést – a több mint tizenhétezres publikumot – ennyien voltak hivatalosan a budapesti Kisstadionban – kívánták megénekeltetni. De „süket” fülekre találtak. A tizenhétezer ember közül senkinek sem volt énekelhetnékje. És rövid „türelmi idő” után éles füttykoncert szólt. (Ha még egy fellépése lett volna Suzi Quatrónak, a rendezők talán Hacki Tamást hívták volna meg. Ő a sajátos nyelvén „elbeszélgethetett" volna a tisztelt nézőkkel és a legjobb füttyösöket esetleg együttesébe is meghívhatná.)

Suzi Quatro műsorát viszont a többség imádta, az újságírók is szimpátiával fogadták fellépéseit.

Mi az a többlet, mely Suzi Quatrót immár jogerősen a világsztárok sorába emeli?

– tette fel a kérdést Kaán Judit az Új Tükör hasábjain.

– Felejtsük el most a hírverés gépezetének érte is „bevetett” fondorlatait. Kell lennie valaminek a sziklakemény rock és a laza terpeszállás – tagadhatatlanul jól kitalált – kontrasztján túl is, ami csak az övé, ami független minden mesterkedéstől. A hangja adná a titok nyitját? Egymagában aligha. Minden fekvésben tiszta ugyan e hang, erőteljes is, izgalmasan érdekes is, árnyalási lehetőségei azonban, minek is tagadnánk, szűkösek. A nyomravezető a műsor lázgörbéje. Fura görbe – szabálytalan és szeszélyes. A programot hatvan percre tervezték, ezzel kell gazdálkodni. Vagy adott esetben százzal, ha a siker akkora, mint a Kisstadionban a második alkalommal. (Ami viszont rugalmasságot jelez.) Háromnegyed óra elmúltával sűrűbb a feszültség, csúcspont közeleg. Az első. A muzsika Elvis Presley-é, de amit ezekben a percekben kapunk, mentes az áthallástól, nem puszta rock-reneszánsz. A „mágus” leckéjét Suzi jól tanulta meg, s a tanultakkal szuverénül bánik. Hála annak is, természetesen, hogy három kiváló hangszeres szólista markolja a „biztosítókötelet”: a szólógitáros Len Tuckey, a dobos Dave Neal, az orgonista Mike Deacon. Dübörgő, örvénylő szólóik visznek az újabb csúcs felé. A decibelek itt nemigen segítenek már. Harsog a tribün, székek és ülőkék törékeny lécein ugrálnak (sajnos) a muzsikába enyhén szólva belefeledkezők… Hangerőn túli eszközök kellenek, hogy Suzi a „talpán maradjon”. És dicséretére feltétlenül el kell mondani, hogy a gátja vesztett ünneplést is zenei – tisztán zenei – eszközökkel viszonozza. Itt a titok nyitja végül is. Ez az önfegyelme, tisztessége avatja sztárrá a sztárt. Méltót koronázott két esztendeje „az év énekesnője"cím, méltót tüntet ki szerte a világon megannyi lemezsiker. (Hűlt helye boltjainkban az idehaza kínált lemeznek, az Agrophobiának is.) S a görbe most feljebb szökken, a pokol a Kisstadionban elszabadul, ráadás ráadást követ. Innen bajos már magasabbra kapaszkodni. Suzi Quatro„bedobja” hát tartalékait. Egészen addig a pillanatig, amikor a taps – ha alig észrevehető árnyalattal is – diszkrétebbre vált. Ami azért még megviseli a dobhártyát… Lassan kialszanak a Kisstadion reflektorai, sebaj, feledve minden. A felvezetőnek szánt – jórészt bizony gyatra – műsor is, s benne a füttykoncert, mely a jobb sorsra érdemes ifjú együttes latin-amerikai zenéjét szaggatta szét. Meg ami Hacsekék megőszült poénjaira felelt. Világsztárt idehozni tudunk már. Körítést szervezni a programjához még bajosan. A korrigálás lehetősége megint csak a legközelebbi alkalomra marad. Addig tán a székek védelmére is ki lehet találni valamit.

Suzi is jó hangulatban nyilatkozott a koncertekről Fábián Tibornak a Pesti Műsorban:

– Milyenek a benyomásaid a magyar országi koncertkörútról, milyen a magyar közönség?  

– Egyszerűen csodálatos! A koncertek remek hangulatúak voltak, úgy érzem, köztem és a magyar hallgatók között igen jó kapcsolat alakult ki. Hamisítatlan rock-ünnepek ezek az esték. Egész kis gyűjtemény van otthon magyar lemezekből is, főként – és ez anyám nosztalgiájának eredménye – népi és cigányzenei felvételek. A magyar popmuzsikát eddig sajnos nem volt módom megismerni, de most majd igyekszem pótolni a mulasztást

– Hogy tetszik a magyar nyelv, esetleg tudsz is valamit nyelvünkön?

– Nagyon szép, dallamos. Anyám beszéli, de mi otthon kizárólag angolul társalgunk. De azért én is tudok valamiit magyarul, figyeld csak: „jou vestet”.

– Mit jelentett számodra a „rock and roll király”, Elvis Presley halála?

– Elvis az egyik példaképem, műsoromban is több száma szerepel, ő volt a legnagyobb, az 50-es évek hőse. Sajnos, halála most végérvényesen lezárta a nagy Elvis-korszakot.

Mola György a Magyar Ifjúságtól a korszak új trendjeiről is kérdezgette a főhősnőt.

– Napjaink egyik legdivatosabb irányzata a funky diszkózene. Tervezitek-e ilyen stílusú dalok előadását?

– Soha!!! Az a típusú zene csak arra jó, hogy táncoljanak rá. Nem utálom, mert ha egy éjszakai szórakozóhelyre megyek ott el lehet viselni. Ez különben sem diszkózene, hanem soul, a kettő különbözik és az emberek gyakran összetévesztik őket. Szerintem a diszkózenét általában fehér zenészek játsszák, akik a feketéhez hasonló zenét akarnak játszani.

– Szerinted valóban a régi hatás feltámasztását hozzák-e az olyan punk-rock együttesek, mint a Sex Pistols, AC/DC – ahogy azt a rockszaklapok némelyike állítja?

– Fogalmam sincs, még egyetlen punk-rock együttest sem láttam a színpadon. Ismerni ugyan ismerem őket, de látni is kellene egy koncertet. Az a véleményem, hogy kellemes, energikus zene.

– És mi a véleményed az amerikai új hullámos együttesekről; például a Televisionről, vagy a Tom Petty ands the Heartbreakersről?

– Nem ismerem őket, még egyikünk sem látta az együttesből. Sajnos minden időnk munkával telik el, így nincs időnk más zenekarok produkcióit figyelemmel kísérni.

– Gyerekkorod óta aktívan zenélsz. Hogyan képzeled a jövődet?

– A jövőmet? Tovább játszani, kizárólag rock and rollt! Mostani hathetes japán turnénkon vettük fel egy dupla LP élő anyagát, ez lesz a következő megjelenő albumunk.

– Miért szeretnek európai együttesek – mint annak idején például a Deep Purple, vagy mostanában a Rainbow – Japánban élő lemezt készíteni?

– Mert a japán közönség nagyon élénk és hatalmas koncertek rendezésére van ott lehetőség.  – Azt mondtad, a jövőben is rockzenét akartok játszani. Sokan úgy vélik, a rock and roll napjai meg vannak számlálva.

– Haha! Ezt mondják 1950 óta!

Suzi Quatro nem sokkal később Chris Normannel közös Stumblin' In című számával ismét a slágerlisták élére került, az USA-ban a Happy Days sorozat révén akkora sikert aratott Leather Tuscadero szerepében, hogy inkább kiszállt a sitcomból, hogy ne veszélyeztesse a zenei karrierjét. És bár a nyolcvanas évektől nem vezette a slágerlistákat, de koncertjeire mindig megtelnek a termek. Több mint 55 millió lemezt adott el, dalt is írt Elvis emlékére, amit a Király eredeti zenészeivel vett fel és a mai napig aktív. Magyarországra pedig több alkalommal visszatért.

Szerző: Bihari Balázs

Nyitókép: imdb.com

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.