LGT 1976 – Innen szép visszahozni!

Az LGT 1976-os éve

2020. május 08. - beatkorSzaki

fortepan_88741.jpg

A hetvenes évek közepét a „langyos víz” időszakaként szokták jellemezni a hazai rockszakértők. Egyáltalán nem volt ez így a Locomotiv GT számára, hiszen ez az élvonalbeli zenekarunk szinte egyik válságból a másikba esett ezekben az években. 1975-ben nem akárhogy álltak talpra az amerikai kudarcból (lásd erről szóló cikkünket), amikor elkészítették a klasszikussá vált Mindig magasabbra című lemezüket. 1976 azonban újabb megpróbáltatásokat rejtett számukra.

Az év jól indult, hiszen folyamatosan dolgoztak, hol lemezfelvételeken, hol koncerteken. Ekkor készült el és jelent meg Kovács Katival a második közös lemezük, amely a Közel a Naphoz címet kapta, rajta több olyan nagy slágerrel, mint a Ha a dobos megengedné és az El ne hagyd magad, amelyet Kati duettben énekelt Somló Tamással. (Ez a dal eredetileg a második amerikai LGT-albumon szerepelt volna, How’re You Doin’ Man címmel, de az a felvétel nem jelent meg és a számot a hazai magyar nyelvű műsorukba már nem emelték át.)

Elkészítették első dupla albumukat, ami egyszerűen a Locomotiv GT V. címet kapta (néha Aranytallérok címen is emlegetik a borító grafikája alapján). A kiadvány három lemezoldalnyi új számot foglalt magába, amik közül jó pár vált népszerűvé: a Fiú, a Mindenki, valamint A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián. A negyedik oldal egy válogatást tartalmazott a korábbi LGT-sikerekből. A számok többször csak egy részlet erejéig szerepelnek, itt-ott vokállal dúsítva. Bár elsőre koncertfelvételnek tűnik az egész, de a lemezborítón nem szerepel, hogy miféle felvételek ezek. Utólag a fiúk elárulták, hogy mindezt stúdió-élőben vették fel, szalagról játszották le a számokat a bent ülő közönségnek, és tapsoltatták is őket. A dupla lemez kora ősszel rendben meg is jelent.

Októberben Laux József váratlanul disszidált, Kanadába távozott, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Csak rövid utasításokat hagyott hátra a zenekar napi dolgairól és a felszerelésről, a távozást nem jelentette be a társainak sem. Lépése majdnem végzetes csapást jelentett a zenekarnak, hiszen az LGT szervezője, „motorja” tűnt el a színről. Egy darabig az is kétséges volt, hogy folytassák-e egyáltalán a többiek, és ha igen, hogyan.

A frissen megjelent dupla nagylemez terjesztését ezután igen gyorsan leállították. Hirtelen kifogás lett a hivatalosságok részéről, hogy a borító koncertfotóján a dobos Laux nadrágján egy kanadai zászlóra emlékeztető minta látható. Presser Gábor ennél a mélypontnál vállalta fel a zenekarvezetői posztot. „Azonnali hatállyal kölcsönkérte” Németh Gábort a Skorpióból két kelet-berlini koncert erejéig, amik még október végén voltak esedékesek. Majd egy decemberi erdélyi turné következett, ekkor Szekeres Gábor (ex-Atlas) volt a vendégdobos. A végleges megoldást 1977 elején Solti János (ex-Theatrum, ex-Generál) személyében találták meg. Szerencsére tehát sikerült felállniuk a mélyütésből. A ’77-es évtől pedig újabb, eseményekben gazdag fejezet kezdődött a Locomotiv GT háza táján.

Szerző: Kovács László (Moiras Records)

Nyitókép: LGT együttes: Karácsony János, Somló Tamás, Laux József, Presser Gábor. FORTEPAN/Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr7115597248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.